karácsonyi gondolatok

Ebben az évben a karácsonyi készülődés még csendesebben és visszafogottabban történt külső dolgokban mint korábban, több okból is. Elsősorban a műtét utáni lábadozás nyúlt hosszúra és még mindig nem a régi a formám, másodsorban ez a fizikai tehetetlenség elvitte az aktivitásomat, ugyanakkor pedig jóval több időm maradt olvasni, gondolkodni, keresni karácsony értelmét. 

Valahogy én soha nem rangsoroltam a keresztyén ünnepeket a hitemben, hanem olyan csodálatosan összeállt bennem a kép miután megtértem és megértettem Isten végtelen szeretetét Krisztusban. Karácsony: emberré lett az Isten, megalázta magát, felvette a fizikai korlátok közé szorított emberi testet, hogy kézzel foghatóvá tegye köztünk a szeretetét. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy örök élete legyen." Ebben az évben konkrétan úgy fogalmazódott meg bennem karácsony lényege, hogy a megváltásunk bölcsője. Igen, ünnep, és van okuk ünnepelni, hisz ezzel kezdődik a lehetőség a megváltottak  számára az Isten fiúságra. 

Nagypéntek: Isten örök érvényű és tökéletes áldozata a bűnért. A Golgota az a hely ahol a szabadulásom történt.

Húsvét: "én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem ha meghal is él" - mondta Jézus. "Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is" - mondja Pál apostol. Diadal a halál felett!

Csodálatos dolog, ahogy a mindeneket teremtő, örökkévaló Isten gondoskodik az ember mennyei örök életérő. Hálás a szívem és a hálámat örömmel fejezem ki a Mindenható Isten felé azzal, hogy a Fiú földre jövetelének ünnepén továbbadom az Istentől érdem nélkül kapott szeretetet. - Máskor is, de most erre külön időt, figyelmességet adva, elkérve hozzá Istentől az Ő szeretetének melegét.

Legyen áldás a 2011 évi karácsony minél több ember számára azáltal, hogy megértik mit tett értünk Isten. Ámen

Nem sietve, nem futva

Lassan gyógyulgatok, de egyenlőre még nagyon kifárasztanak a napok, pedig csak a legszükségesebb dolgokra veszem rá magam.

Ma sokat gondolkodtam Ézsaiás 52:12-ben leírt Igén: „Nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az Úr jár előttetek, Izrael Istene lesz mögöttetek is!”

Bizonytalanságokkal és válságokkal tele világunkban jól esik hallani Isten emberének, a prófétának e szavait. A teljesen ismeretlen jövőt rejtegető napok, esztendők a bizonytalanság és a félelem érzetét keltik bennünk. Az elmúlt évek váratlan természeti katasztrófái, a szűnni nem akaró gazdasági válság, az erőszakosságok és a háborúk hírei arra késztetnek hogy emberi gondolataink, érzéseink alapján félelmek és bizonytalanság legyen úrrá bennük. Ehelyett az Ige arra bátorít, hogy belekapaszkodjuk Istenbe és az Ő ígéretébe, aki azt mondja itt,  hogy Ő előttünk jár és hátulról is védelmet biztosít számunkra. Jó tudni és újra megerősödni abban a hitben, hogy a mindeneket teremtő és fenntartó Isten kezében tartja az egész világ irányítását, és Ő a mi Édesatyánk, aki külön-külön, egyenként ismer és szeret minket. Isten arról biztosít bennünket, hogy most és jövőben is vezetésére és védelmére bízhatjuk az életünket.

Ugyanakkor nagy titok és fontos kérdés, hogy miként ismerjük fel az Isten vezetését, vagyis az Ő tervét és akaratát a mindennapi életünk ezernyi kis és nagy döntéseiben? Az ígéret ugyanis arról szól, hogy nekünk kell folyamatosan látnunk és követnünk az előttünk járó Istent! Vagyis naponként fel kell ismernünk az életünkre vonatkozó tervét és akaratát, hogy engedelmesen belesimuljunk abba. Így élvezhetjük áldását és védelmét. Mózes könyvéből tudjuk, hogy Isten Izrael népét a 40 évig tartó pusztai vándorlása során szemeikkel látható módon vezette: folyamatosan felhő takarta be a szent Sátort, amely az Isten lakhelye volt közöttük. „Valahányszor felszállt a felhő a sátorról, elindultak Izrael fiai, ott ütöttek tábort, ahol a felhő megállapodott.” – írja a Biblia (4Móz 9:17). A mi földi életünk is egy ilyen pusztai vándorlás egészen addig, amíg megérkezünk majd hitünk és az élő reménységünk céljához: a Menny dicsőségébe. Kérdés: hogyan észlelhetjük mi a „felhő” mozdulását és a megállapodását? Vagyis a hitünk és az Istennel való kapcsolatunk mindennapi gyakorlatában miként érthetjük meg az (ígérete szerint) előttünk járó Isten akaratát, hogy ahhoz igazíthassuk az életünk minden döntését? Szent titok ez és mégis megvalósítható lehetőség! Mit kell az alatt értenünk, amit az idézett Igében tanácsként – afféle használati utasításként – hallunk? „Nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek.” – mondja Ézsaiás. Röviden: nem sietve, nem futva, hanem Isten vezetését, akaratát, elkérve, kivárva!

Rohanó és bajokkal tele világban élünk! Tele vagyunk feladatokkal, programokkal, gondok és megoldatlannak látszó problémák űznek és hajszolnak. Gyakran halljuk és mondjuk is: „nincs időm!” Talán tudjuk, hogy jó volna megállni egy kicsit, csendességet tartani az Ige mellett és buzgó imádságban elkérni az Isten közelségét, megérteni az akaratát, de elintézetlen ügyek, csődhelyzetek, konfliktusok nyomasztanak, idegesítenek, rohanásra és sürgős intézkedésre késztetnek. Olykor az éjszakánkat is megterhelik, álmatlanságot okoznak. Aztán egyszer csak miután kiderül, hogy magas vérnyomással, állandó fejfájással és sokféle egyéb bajjal küszködök akkor rádöbbenek, hogy ez így nincs rendben. Isten nem ilyen életre hívott el!  Ma azt mondja az Úr: ne siess, ne fuss! Állj meg! Keresd meg az Úr közelségét, építsd meg a titkos kamrádat! Kérd el és fogadd el azt, amire és amerre az Úr vezet! Ő előtted jár!  Fedezd fel, lásd meg és kövesd! Úgy, mint Illés. Amikor annyira kiborult, hogy már a halálát kívánta, Isten tanácsára negyven napot gyalogolt azért, hogy a Hóreb hegyén az Isten csendes hangja meggyógyítsa őt. Ott, akkor új életprogramot is kapott Istentől. (1Kir 19:7-18). Vagy Pál apostolról olvassuk, hogy Troászban vesztegelt, mert a Lélek nem engedte  se Ázsia, se Bitínia felé. Kivárta, amíg kijelentést kapott, hogy Macedóniában akarja megáldani őt az Úr (ApCsel.16:6-10). Nem elvesztegetett idő, amit az Úrral töltök! Sőt ez a mindennapi erőm forrása, innen kaphatok iránymutatást, belső békét, biztonságot.

Ezek a gondolatok most olyan fontosak lettek a számomra. Talán azért is mert a betegség megállított a pörgésben, s átértékelődtek a megélt percek, órák. Főleg az, hogy azokat hogyan tudom megélni - vagy csak éppen túlélem?

Adventi várakozás, újévi készülődés idején formálta bennem ezeket a gondolatokat Isten. Szeretném szívembe zárni, élni eszerint akkor is ha ismét visszatérnek a "pörgős" napok. Mert lehet azoknak is más rendje, tartalma, eredménye ha az Úr jár előttem, Ő vezet, tanácsol. A fölösleget pedig kihagyom.

irgalmasság

Túl vagyok a fülműtéten, s már kezdek egy kicsit magamhoz térni. Az eredmény majd lassan fog kiderülni, de a főorvos, aki műtött bizakodó, szerinte sikerült nemcsak kitisztítani a daganattól, hanem ismét építettek be hallócsontokat, és dobhártyát. - Már második körben az életem során. Nem is értem, hogy hova lesznek ezek a fejemből? :)

Csütörtökön szedik ki a varratot, és a tampont. Már az egyensúly érzésemmel nincs gond - két, három napig elég pocsék volt. Viszont ha beszélek visszhangzik a fejem! no nem mindig egyformán, csak hogy érdekesebb legyen. Remélem ez is elmarad nemsokára.

Fájdalmaim még vannak, ráadásul valószínűleg a fájdalomcsillapítóktól kiütéses lettem tegnapra. Mára viszont ez sem romlott tovább. Talán már fájdalomcsillapítóra is kevesebb szükségem lesz, s magától elmúlik ez is.

Az egészről az az orvosok véleménye, hogy ez a téma fehér folt az orvostudományban: nem tudják, hogy miért megy tönkre újra és újra, hiába teszik radikális műtéttel rendbe. Szóval most is azt mondták, hogy "garancia nincs"! Végig gondoltam én már ezt többször és békességgel eljutottam arra, hogy ez az én "tövisem" ami kell ahhoz, hogy újra és újra emlékeztessen arra, mennyire kegyelemre szoruló nyomorult ember vagyok. Ami jó, és ami áldás lehet bennem mások számára az mind Isten ajándéka és az Ő Lelke által működik.

Vasárnap volt meglátogatni a lelkipásztorom, jól esett, mert meleg szeretettel jött, és őszinte öröm volt benne, hogy Isten ad gyógyulást számomra. Az Ige amit hozott: Fil 4:11-13. Pál leírja, hogy része van bővölködésben, szűkölködésben, nehézségben. Mindezekben "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." - mondja Pál. Ezért az erőért adtunk hálát. Betegségben, nyomorúságban is épp úgy, mint egészségben és "szárnyalásban" Krisztus van mindenek felett, Ő ad erőt, örömöt, békességet.

Ma reggeli Ige azon gondolkodtatott el, hogy Isten irgalma milyen végtelen hozzám. Továbbá ez az irgalom mire kötelez engem. Jak 2:13 "Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten" - Isten irgalmassága Krisztusban diadalmaskodott az ítéleten a kereszten, és diadalmaskodik újra és újra amikor kegyelmében megőriz, újra és újra felemel. Amikor okkal, vagy ok nélkül megterhelődök más felé és ítélkezem, akkor él e bennem az irgalmasság? vagy a bennem felgyülemlett fájdalmak, harag, sérelem mond ítéletet? 

Nagy szükségem van arra, hogy Isten formálja gondolataimat, szívemet, látásomat irgalmasságra!

egy nehéz nap elé

Holnap reggel már nem lesz időm leírni, hogy mi van a szívemben, gondolataimban. Ezért írtam még ma reggel egy levelet a gyülekezet levelező listájára is, és írom le ide is hogy Isten az aki oldja a szorongásaimat, félelmeimet. Tudom az Ő kezében van minden, Ő a hatalmas Isten mindenek felett, az én életem felett is. Nem történik más, csak amit Ő megenged, és Ő kegyelemmel és irgalommal teljes. Az életem itt és a mennyei örökkévalóságban is benne van elrejtve Krisztus váltsága által. 

Hajnalban végig gondolva az előttem álló napokon egy ima fogalmazódott meg bennem:

Mennyei Atyám, mindenható, örökkévaló, szent Isten! Te vagy az egyedüli reménységem és bizodalmam. Te tudod a sorsom azóta, hogy még meg sem születtem, számon tartod napjaimat, és  mennyei örök élettel ajándékoztál meg. Végtelen a kegyelmed és irgalmad. Nehézségekben, próbákban soha nem hagytál magamra, előttem mentél, betakartál védő kezeddel, erőt és vezetést adtál. Magasztallak és áldalak szeretetedért, mellyel hordozod életem, a kegyelemért amellyel megbocsátod bűneimet.

Irgalmas és szerető kezedbe teszem most is a holnapi, emberileg nehéznek látszó utamat. Tudom nem történik más csak ami a Te tervedben benne van, s Te a fájdalmas utakkal is Hozzád viszel közelebb. Legyen áldott érte szent neved.

A Te ígéretedre támaszkodom most: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg." Hálás szívvel köszönöm Uram, hogy Veled mehetek tovább, hogy a szereteted olyan végtelen nagy irgalommal betakar és véd. Legyen Uram minden a Te szent neved dicsőségére. Ámen

Nem írok most másról, hiszen a hétköznapok mindennapi eseményei amik mögöttem vannak most nem igazán foglalkoztatnak, a holnap sorsát pedig Isten hordozza, számomra pedig titok.

Hadd menjek Istenem

örömök és fájdalmak

Besűrűsödtek a programjaim, és már napok óta csak halogatom, hogy elteszek egy pár képet emlékbe a vasárnapi családi együttlétről.

A héten két napot szakmai továbbképzésen töltöttem, brrrrrrr - hát csak morzsákat osztogattak, és komoly munkát kell befektetni abba, hogy átlássam a jövő évi adótörvényeket, amiknek egy része gyökerestől megváltozott. Lesz mit olvasgatni, rágcsálni . . .

Szombaton pedig a szociális szférával kapcsolatos 2012-es lehetőségekről tartott tájékoztatóra megyek el. Ez utóbbiról ugyan nem igazán tudom, hogy kell e még nekem, de még mindig nem látom világosan, hogy az Alapítvánnyal kapcsolatosan mi a feladatom jövőre, illetve lesz e? - Olyan ez, mint mikor látja az ember, hogy ideje útra bocsátani a felnőtt gyermekét, csak nehéz a "köldök zsinór" elvágása. Kérdés ilyenkor legtöbbször: most van itt az ideje?

Tehát a mindennapi munkára kevés időm volt, van és lesz a héten. 

Vasárnapi családi együttlét viszont nagyon jól sikerült, csak a szokásos hiányérzet felhőzte egy kicsit be: egy rész hiányzott! Mióta Judit elment Amerikába fehér holló az az eset, hogy a teljes család együtt legyen. Sőt olyan még nem is volt! Ők mindig csak egyen - ketten jönnek haza, így a teljes család csak fejben és szívben van együtt.

A jelenlevő család apraja - nagyja:

Laci mondja a köszöntést és Ancsa hozza a tortát!

 

Ma megyek a kórházba előzetes kivizsgálásra a jövő heti műtéttel kapcsolatban. Végül is addig - addig nézegették a fülemet, míg a főorvos is (akihez bizalmam van) állítja, hogy ez teljesen nem tud rendbe jönni műtét nélkül. A daganat ami "bent" van idézi elő újra és újra a gyulladásos állapotot. Nem is a gyulladásos állapot a legkritikusabb része ennek, hanem közel van az agyhártyához és tovább fertőződhet, stb. Szóval ez a fül az én "tövisem". Békességem van és mégis félelmek is vannak a szívemben. Újra és újra visszateszem az Úr kezébe a  problémát, és hittel elfogadom, hogy erőn felüli úton nem fog vezetni, mert előttem megy, velem van, megtart. Szükséges dolog, hogy szembenézzek gyengeségeimmel, fájdalmaimmal. Elismerjem őket, hisz ezek által formál Isten arra, hogy érző szívvel, megértéssel lehessek mások nehézségeivel, fájdalmaival kapcsolatban. Legfőképpen pedig alázatra tanít, hisz emlékeztet arra, hogy önmagamban mit érek. Olyan sokszor végig gondolom - különösen ilyen helyzetekben - Pál apostol szavait: "Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott testembe." Mekkora alázattal és hittel hordta Pál a gyengeségét, betegségét, ugyanakkor mekkora erővel és kitartással követte és szolgálta Megváltóját! 

Van egy kedves ének, egy imádság ez . . . ha megtalálom megpróbálom betenni 

Megtaláltam, - persze csak a következő bejegyzésbe sikerült!

énekek

Énekelni nem tudok, de nagyon szeretek énekeket hallgatni, s közben ha nincs hallótávolságon belül senki akkor én is énekelem, ha mégis van közel valaki, akkor magamban énekelem. Egy a lényeg benne: számomra az ének (megfelelő tartalommal) Isten dicsőítés, amely békét teremt, a Mindenható elé visz, ráhangol a Vele való beszélgetésre. Szóval már most nagyon örülök neki, hogy a Mennyben nem lesz probléma, hogy nem tudok énekelni, ott mindnyájan a mennyei kórusban dicsőíthetjük az Örökkévalót és a Bárány Jézust.

Reggel hallgattam énekeket Igeolvasás után mielőtt elmentünk gyülekezetbe. Az először feltett ének akkor fogta meg a szívemet. 

A második éneket a gyülekezetben énekeltük (ott én is szoktam - eddig még kibírták!) és bennem maradt mélyen, a harmadikat pedig délután hallgattam itthon mielőtt elkezdtem ezt a pár sort írni.

Sajnos arra még nem jöttem rá, hogy egy bejegyzésbe hogyan lehet például három éneket és a szöveget is amit hozzá szeretnék írni betenni, de hát  lehet, hogy nem is megy? - No majd nálam okosabbaknál utána kérdezek.

Rövid volt a hétvége valahogy, de azért a legfontosabb dolgaimmal elkészültem és még arra is jutott most egy kis időm, hogy írjak egy pár sort a feltett énekek után.

Ma öt gyülekezetnek volt közös istentisztelete. Budapest környéki, illetve budapesti gyülekezetek ezek, akik szoros kapcsolatot ápolnak egymással. Minden év őszén szokott lenni ilyen alkalom. Ezek a gyülekezetek 10 - 15 évnél nem régebbiek, a mienk 9 éves. Gyülekezetplántálás során ezekbe az új gyülekezetekbe több olyan testvérem került, akikkel fiatal korunkban (vagy éppen egy kicsit idősödően) egy gyülekezetbe jártunk. Én minden évben örömmel várom ezt az alkalmat, olyan jó találkozni azokkal akikekkel fiatal korunkban nemcsak egy gyülekezetbe jártunk, hanem voltak közös szolgálataink is. Sok a közös emlék a gyerek nevelésből, és az élet legkülönfélébb kis és nagy kérdéseinek megoldásából. Legfőképpen pedig ha rájuk nézek akkor csak magasztalni tudom Istent a megtartó kegyelméért, hisz mindnyájunkat megőrzött a viharokban, próbákban, és a jó dolgokban egyaránt az Ő követésében. 

Lásd, Ő jön! (Most Illés napjait éljük)

Rejts most el

Jézus, Te vagy minden álmom!

advent elé

Fantasztikus színek mindenütt. Olyan szép ez az ősz, mint talán az én életemben soha. A hosszú szeptemberi "nyár" és októberben a szinte véget nem érő ősz, a napos és kellemesen meleg novemberi napokkal csodát tett a természetben. Olyan színek, hangulatok vannak, hogy észere sem veszem az idő múlását (rohanását).

Csak tegnap kezdtem el visszaszámlálni: mindjárt Adventben járunk. A várakozás, a készülődés időszakában. Kedves a számomra, hogy van egy ilyen időszak. Olyan könnyen a rohanás csapdájában él egész évben az ember, ez az időszak viszont engem több megállásra, odafigyelésre indít. Újra és újra felteszem a kérdést magamnak: mit várok? Sok minden eszembe jut, és túl is lépek rajta, mert rájövök, hogy mennyire időleges, és mennyire eljön, vagy elmúlik minden nagy várakozás nélkül is. Mikor végig megyek ezeken a jövő - menő, elmúló vágyaimon akkor közben újra és újra megtelik a szívem örömmel:  hisz én Jézus Krisztust várom, az életem Urát, a mennyei Vőlegényt! Erre készülődhetek mindenkor, de Adventben ez különös hangsúlyt kap. Mégiscsak jó a naptár! :) Jó, hogy az életünk valamiféle időszámítási rendhez kötődik.

Ez most még csak emlékeztetés! :) de november 27 már az első adventi vasárnap.

Sok bejegyzés van a naptáramban a következő két hétre: továbbképzések, orvos (!) - de érdekes módon a zöme lemegy november 27.-ig, egy időigényes program van már csak bejegyezve utána a december 2-ikai keresztyén könyvvásár. Én mindig a pénteket vállalom be, a nyitás, berendezkedés + feladat, de akkor a szombat már szabad. Ismét viszünk ki új könyvet: Zsidók és keresztyének a Bibliában, a múltban, a jelenben és jövőben. Nagyszerű könyv zsidók és keresztyének számára egyaránt a biblikus látás erősítésére, az előítéletek, téveszmék ledöntésére. Imádkozunk is érte, hogy Isten áldásával olvassa bárki, és nyitott szívvel, értelemmel.

Ancsa a harmincadik hétben van, és ismét minden olyan nehézzé vált: gyógyszerek ellenére magas a vérnyomása, a szülész orvos szerint fennáll a terhességi toxikózis veszélye (Lidi emiatt lett koraszülött). A negyedik gyereknél előjött a terhességi cukorbetegség. Most amint megtudta, hogy babát vár ráállt a szénhidrát diétára, és mégis az elmúlt héttől tartósan megugrott a vércukorszint. A baba nagy: ultrahang alapján már most 2,1 kg-ra mondják! Nagy is szegénykémnek a pocakja, nehezen cipeli. - Nagyon ideillik egy Corri ten Boom idézet: "Ha a világra figyelsz, kétségbeesel. Ha magadra figyelsz, depressziós leszel. De ha Krisztusra figyelsz, megnyugszol." A koncentrációs tábor mélységes bugyrait megjárva mondta és élte meg ezt.

Drága Megváltóm! Te tölts be bennünket teljesen hittel, bizalommal, hogy ne csak el tudjuk mondani Pál apostollal: "azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott", hanem tudjuk megélni a mindennapok kétséges, nehéz helyzeteiben bizalommal, reménységgel. A Te megváltott kedves gyermeked Ancsa, a Te kezedben van az ő élete, mindennapjai, és a Te ajándékod az a kis új élet amelyet hordoz. Óvd, őrizd életüket a nehézségekben, és tedd lehetővé Atyám, hogy a nehézség, a próba mindnyájunknak javára lehessen azzal, hogy Rád bízzuk és a Te dicsőségedet emeljük mindenek fölé. Ámen

őszi családi születésnapozás emlékei

Barbi Magyarországon a legidősebb unokám. Harmadéves hallgató az ELTE-n, februárban volt az eljegyzése, és jövő augusztusban lesz az esküvő. Már a második unokám fog férjhez menni! - Hogy öregszik az ember lánya!:)

Laci fiam családja:

Johikám a nagybátyjával.

jelenleg a legkisebb! :) Johanna, ő nem szomorú most, hanem nagyon figyel!!

Ancsa két nagylánya: Lídia és Virág. Virág az én kis kollégistám! Ma vége az őszi szünetnek, holnap reggel jön be az iskolába, és kezdődnek a dolgos hétköznapok.

Szombaton Újbudai Liszt Fesztiválon zongorázott Virág, sok elismerést kapott. - Szóval a szünet nem is volt olyan pihenős. 

Sajnos Orsi most nem ontotta olyan bőven a képeket, mint máskor szokta, így ennyi emlékbe a családi együttlétről.

Tábitának

Kedves Tábita!

Ezek a sorok Neked szólnak, de mégis rólam is és rólunk is. Meglepett a bejegyzésed és a kérésed amit az előző bloghoz írtál. A bejegyzésen gondolkodva először is Lídi unokám blog bejegyzése jutott eszembe. Ő 18 éves, amikor megtudta, hogy érkezik a nyolcadik kistestvér a családba, akkor az első reakciója az volt, hogy itt már most is akkora a nyüzsgés, a hangzavar, és olyan sokan vagyunk . . . szóval valahogy a tizennyolc évesnek a fejében és szívében nem  a lelkesedés volt az első visszhang. Teltek a napok és egy alkalommal Isten azt mondta neki: "Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom" 127. Zsolt 3. - Megfordultak az érzések a szívében, a fejében a gondolatok. A hála és a magasztalás vette át az előző zúgolódó gondolatokat.

A gyermek akit - akiket - ránk bíz Isten, s akinek az életében nagyszülőként részt vehetünk nem a mienk. Isten ajándéka! és mint minden amit itt a földön kapunk időleges. Isten egy időre bízza ránk mégpedig sáfárságra. Egy hatalmas kincs a gyermek, Isten képmására teremtett lény, akiért felelősek vagyunk, hogy hogyan növekszik, milyen ismeretre jut, felnőve kihez fog tartozni az élete. 

Mindemellett tudhatjuk, hogy a parányi új élet már fogantatása előtt is benne volt Isten tervében. Isten nem romlást, hanem jót tervez felőlünk - gyermekeink felől - a Megváltás kegyelmében. A Megváltottak örök életére teremti őket, és adja a mi gondozásunkra azzal a felelősséggel,hogy az örök élet útját ismertessük meg velük. Így a gyermekeinknek  még felnőtt korukban is lehetünk lelki társaik, segítségük, része életüknek.

Ezek a gondolatok indítanak hálaadásra, könyörgésre.

Mennyei Atyám Jézus Krisztusban! Hálaadással és dicsőítéssel állok Előtted, Te az embert - és benne engem is - bevontál teremtő hatalmadba. Részese lehetek az új élet teremtésének,és az életemben már a második generáció születik a Te ajándékodként. Köszönöm, hogy a földi teremtményeid legértékesebb, legdrágább teremtményét az embert, kisgyermekként szüleire bízod, és a szülők mellett mi nagyszülők is részesülünk a Te ajándékok örömeiben, áldásaiban egy kisgyermek érkezésekor. Kérlek Uram, hogy mi nagyszülők a magunk pozícióját megértve tudjunk áldásul lenni a családban, segíteni ahol szükség van ránk, és betölteni a Te Igéd parancsát:  elmondani mily nagy vagy Te! Milyen nagy a kegyelmed amellyel életünkről és benne erről a most születő kisgyermekről is jót terveztél. Terjeszd ki mindenkor áldó kezed a növekvő csöpp unokámra, hordozd életét kegyelmed szerint. Rakj le Uram útjelzőket számára, amelyek Hozzád vezetik, kérlek Atyám lehessek én is egy ezek közül az útjelzők közül. Óvd meg az unokáimat, a szülőket Uram a Sátán minden gonosz mesterkedésével szemben, add Lelked vezetését, hogy bölcsen tudjanak az élet minden helyzetében dönteni jó és rossz között. Ámen

Ancsa legidősebb lánya

Néhány kép Lídiáról, ő időrendbe a harmadik unokám. A fotókat Orsi lányom csinálta, szóval élvezem a csodákat amit családomban megélek. Lídi nagyon tehetséges (fuvolázik, Horgas Eszter növendéke) most érettségizik az érdi Vörösmarty Gimnáziumban, nagyon jó tanuló, van elképzelése arról, hogy mit szeretne csinálni felnőtt korában, de ami a legfontosabb: Isten megváltott gyermeke, aki elkötelezett a mások felé való szolgálatban. Nagyon jó blogja van: fentről formálva címmel.

Időnként újra és újra elgondolkodom, rácsodálkozom arra, hogy Isten mennyi áldást, örömet adott a családban. Egyszem gyerek voltam, nagyszüleim neveltek (édesanyám négy éves koromban meghalt), így fogalmam sem volt milyen egy "igazi" család. Így négy gyerek nevelgetése közben bizony néha kapkodtam a fejem, hogy mit és hogyan kellene csinálni ahhoz, hogy mindenre és mindenkire legyen időm, minél tartalmasabb, vonzóbb lehessen a családi együttlét, és majd felnőtt korukban is szeretet teljes, meleg kapcsolat maradjon a testvérek között és felénk is. Isten kipótolta a hiányaimat, és valóság lett az álmom. Sőt a tizenhárom unoka között is jó a kapcsolat és nagy élmény amikor ünnepekkor együtt a család.

A képek amit olyan szívesen teszek el emlékbe:

Nemsokára jönnek a hétfői születésnapon készült képek, amivel a család többi tagját is (legalábbis részben) sikerül megörökíteni itt.

Végezetül a ma reggeli Ige, ami olyan nagyon megvidámította a szívemet és újra bizonyossággal töltött el:

"Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk."

"Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás" - általa van életem, üdvösségem és Atyám az Isten! Dicsőség neked megváltó Krisztusom! Ámen

az idő

Éjjel sokat gondolkodtam a vasárnapi igehirdetés témáján. Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, az ígéret szövetségét. Egyoldalú szövetség volt: Isten vállalta a szövetséget. Az ígéret Ábrahámra és utódaira vonatkozott. DE - hol vannak Ábrahám utódai? öregedő ember, öregedő feleséggel, és telnek az évek . . .

Ráadásul Sára meddő volt a házasságban fiatal korában. Ami abban a korban bizony nem könnyen megélhető helyzet volt. Az ígéret idején pedig már nem fiatal. Telnek az évek . . . és eltelik tíz év au ígéret után. Sára úgy gondolja meg kell oldani a helyzetet. - Mennyire jellemző ez ránk emberekre. Valameddig várunk egy kijelentés, ígéret beteljesedésére, aztán jön egy "alkalmas"-nak látszó helyzet, pillanat, amikor "megoldjuk" a problémát. Sára megoldása: a szolgálóját adja férjének, hogy legyen utód. Nagyon emberi, nagyon sok súlyos következménnyel járó megoldást hozott. Semmi köze nem volt Isten ígéretéhez. A következményei ma is tombolnak a világban. - Isten ígéretének megvalósulása ettől még nem lett lehetetlen, nem maradt betöltetlen, csak keletkezett egy emberileg generált konfliktus helyzet - bűn - amelynek következményei voltak, és vannak.

Az ígéret 25 év után teljesedett be.

Ennek a történetnek a kapcsán gondolkoztam azon, hogy mennyire a 24 órás időbeosztáshoz kötött az én gondolatvilágom is. Mostanában sokat formál ezen Isten.

Péter apostol azt mondja: "Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap."

Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené? 4. Móz 23:19

Mikor? - a maga idejében!

Az idők teljességében küldte el Fiát, a megígért Messiást, hogy váltságot szerezzen nekem és nekünk. Évezredekkel előbb megígérte! Miért pont akkor volt az "idők teljessége" amikor eljött? - sokféle magyarázatot tudnak rá adni a teológusok, Biblia kutatók, de kell e Isten cselekedeteit emberi értelemmel magyarázni? A Mindenható Isten cselekszik, Ő minden értelmet meghaladó, teremtő, alkotó Isten. Ő tudja az ember életének kezdetét és végét, Ő az ura Föld kezdetének és végének, s mindennek ami közben történik. 

Életem boldogságának, kiegyensúlyozottságának a kulcsa minden körülmények között a bizalom lehet. "Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényedet." Péld 3:5-6

Legyek türelmes! Isten tudja, hogy mit csinál. Isten tudja, hogy mi a legjobb számomra. Ő látja a végcélt! 

Sokat jelentett végig gondolni mindezt, és beszélni az Úrral erről.

néhány kép emlékbe

A nagy család egy kis részéről pár kép emlékbe. Ancsa lányom várja az az ötödik gyermekét, négy lány után úgy tűnik fiú következik! 
A pocaklakóval:

A képen Ancsa, Orsi lányom, és Blanka Ancsa harmadik lánya. Johanna, a negyedik lány éppen fontosabb elfoglaltságot talált: a könyvek között keresgél.

Puszi a pocaklakó kistestvérnek

A névválasztás egyik lehetősége:

Holnap családi születésnapozás lesz - az őszi - Ekkora családban már csak évszakokhoz kötve tudjuk teljes családi (vagy legalábbis majdnem teljes) részvéttel megtartani a csoportosított születésnapot. Remélem még egy kicsit megbővítem majd utána a képeimet.

a múlt hét történései

Elég sok minden történt a héten, de az nehezítette meg leginkább a dolgokat, hogy vagy megfáztam, vagy elütött valamiféle vírus, így már szerdán nem éreztem jól magam, csütörtökön pedig teljesen a padlón voltam. Mindehhez jött, hogy sok volt a határidős munkám, tehát nem lehetett csak úgy simán kifeküdni, kúrálni a dolgot, és Virágnak is volt egy koncertje amire már megígértem, hogy elmegyek. Aztán hab a tortán a négy napos hétvége: amire bevásárolni, a programokat beilleszteni, előkészülni mind e közben, no egy kicsit úgy éreztem, hogy ebből nem jövök ki jól sehogy sem.

A házi kúrálás (neocitral, sinupret, és lehetőség szerint egy kis + pihenés) végül is jót tett: mára már egész jól érzem magam. Sőt hajnalban (1/2 6) már felébredtem az óra átállítás miatt. Egy kicsit még próbáltam pihenni, de aztán rájöttem, hogy visszaaludni már nem tudok, tehát itt a jó lehetőség kihasználni az időt hosszabb csendességre, átgondolni mi történt az elmúlt napokban, mi van előttem, stb.

Én nagyon naptár ember vagyok, írom a feladatokat, átnézem, átgondolom, először a következő napit, aztán a következő hetit, sőt még a hónapot is végig nézem. Jó ez, mert "képben" van az ember, de annyira mégsem jó, mert röghöz kötötté válik. A bejegyzések számától függ, hogy már előre stresszel az ember lánya: húha! ez sok gondolom, látva a bejegyzéseket!

Ma ebédvendégeink lesznek: a gyülekezetből egy fiatal házaspár. A fiatalasszony a lánya annak a férfinak akivel hosszú évekig együtt szolgált a férjem. Így az ismeretség a gyülekezeten túlra nyúlik. Ötgyerekes családból való a fiatalasszony, és sok közös van benne és Ancsa lányomban. Gondolom nekik is és nekünk is nemcsak kellemes lesz az együtt töltött idő, hanem közelebb kerülünk egymáshoz, mint testvérek. Szóval közösség építés! Várják az első babát. Erről sem beszélgettem még velük. Érzéseik, örömeik, esetleges aggodalmaik. Jó lenne ha igazi mély, őszinte kapcsolat lehetne ez a korkülönbség ellenére. A gyülekezetben úgyis én vagyok a címzetes "mindenki nagymamája" - és néha ez tényleg így is működik.

Csütörtökön - épp amikor a legpocsékabbul voltam - jelentkezett Z., hogy most van ideje arra, hogy megbeszéljük a "problémámat". Már elég sokszor átgondoltam, és világossá lett másokkal való beszélgetés kapcsán is, hogy mi az amit a jövőben tudnék tenni az Alapítványban, mi az amit felelősséggel tudok vállalni, amiben békességem is lenne, így eléggé összefogottan el tudtam mondani, hogy miért mondtam fel áprilisban, és az azóta történt dolgok miért erősítik ezt a helyzetet. Sajnos nem jött ki a beszélgetés úgy, hogy közös gondolatok, elhatározások születtek volna belőle. Pont abban a problémámban, ami miatt már évek óta alig tudok ellátni a rám szabadított terheket miatt, nem kaptam sem választ, sem ígéretet a közös felelősség vállalásra. A manuális munkára felvenne valakit, a gazdálkodás felelőssége maradna rajtam. Véglegessé vált bennem: lezárom ezt az évet, kb. február végéig kész lesz minden, addig  az új kolléga ha igényli a segítséget, szívesen segítek. Segítek a 2012-es év költségvetésének kialakításában, s ennyi. - 

Olvasom Rick Warren Céltudatos élet című könyvét. Már másodjára, jó pár évvel ezelőtt olvastam először. Most is sok olyan dolog kerül elő belőle ami elgondolkodtat. Ma egy lényeges gondolat került elém: Különbség van megbocsátás és bizalom között! A megbocsátás ugyanis a múlt eltörlését jelenti, míg a bizalom a jövőre vonatkozik. ha valaki újra meg újra megbánt bennünket az azonnali megbocsátás mindig követelmény Isten részéről, ám nem kell újra azonnali bizalmat adnunk neki, s nem kell engednünk, hogy újra megbántson. Az illetőnek előbb bizonyítania kell, hogy tartósan megváltozott. - Ezekkel a gondolatokkal még foglalkoznom kell! Például Z. és köztem 40 évi testvéri, baráti kapcsolat van, ami közös szolgálatba ment át 25 éve. Az utóbbi 10 évben olyan sok eset ásta alá ezt a kapcsolatot. Fájdalmas történetek, és mindig eljutottam az őszinte megbocsátásig, és utána a bizalmam is töretlen lett, mintha nem történt volna semmi. Pedig le kellett volna vonni bizonyos következtetéseket, és nem szolgáltatni ki magam az újabb megbántásnak, illetve olyan helyzeteknek ahol azt érzem, hogy bizalmatlan felém, és támadással kompenzálja a bizalom, elfogadás hiányát.  

Kicsit szétszórt lett ez a bejegyzés, DE valahol minden összefügg. Biztos vagyok abban, hogy Isten terve változatlan, a kegyelme bőséges és gazdagon kiárad, akkor is amikor én emberileg hezitálok, vergődök. Ő nem emberi mértékkel adja a megbocsátást. Ő újra bizalmat is ad nekem! Uram, kérlek erősíts ebben a gondolatban, add, hogy a jelenlegi és a jövőbeni helyzetemben is egyaránt biztos tudatában legyek annak, hogy TE előttem, mögöttem, fölöttem vagy, és védő kezed rajtam tartod. Áldom Szent neved, magasztallak Békesség Királya, Menny és Föld ura, Örökkévaló Isten, akinek gyermeke lehetek. Gondot viselsz rólam, szeretsz, és örökkévaló országodban helyet készítettél a számomra. Reménységem van Uram, ezt a reménységet Te őrzöd szívemben, minden e világi nehézség, kudarc ellenére. Köszönöm! az utat nem kell egyedül megtennem, Te is ott vagy!

Esztergomi missziós nap

Minden év őszén - már körülbelül 7 éve - október táján missziós napot rendeznek Esztergomban. Lelkipásztoroknak, gyülekezeti munkásoknak, de "mezei" halandó is részt vehet az alkalmon természetesen. Majdnem minden évben voltunk, és mindig azzal a boldog tudattal jöttünk haza, hogy megérte rá adni a napot, az útiköltséget, fáradtságot. 

Sokat jelentenek a személyes beszélgetések, találkozások olyan testvérekkel, akiket esetleg évek - évtizedek - óta nem láttunk. Ezekben a beszélgetésekben mindig rácsodálkozom Isten gondviselő kegyelmére, a személyre szabott vezetésre, törődésre és az Úr végtelen szeretetére. Van egy férfi testvér akivel szinte minden évben találkozunk, és nagyon nagy fájdalommal élte meg, hogy a felesége súlyos depresszióval kórházban van, olyan mély a betegség, hogy otthon nem ápolható. És most: a feleségével együtt volt! Sok - sok ima elhangzott a gyógyulásért, aránylag hosszú idő eltelt mire bekövetkezett, de bekövetkezett, és biztos vagyok benne, hogy az az idő ami közben eltelt nem volt céltalan.

A mostani missziós nap mottója: Nem csüggedünk el! E köré a téma köré épült 3 igei tanítás. A körülményeinkben, a minket ért hatásokban, mindabban amit magunk körül tapasztalunk, megélünk minden okunk megvan újra és újra elcsüggedni. (néha már szinte ki se mászik belőle az ember!)

Mi okom van arra, hogy mindezek dacára ne csüggedjek el?

"Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak. Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben." Pál apostol olyan körülmények között írja ezeket a sorokat, amikor fizikai valóságban éli mindezt át: a szorongatást, az üldözést, saját népétől való letiprást. De minderre biztos hittel mondja - a körülményei dacára, hogy nem elhagyatott, nem elveszett és nem esik kétségbe. És itt volt egy csodálatos üzenet a számomra: mert Jézus halálát mindenkor testében hordozza. Mit is jelent ez? Azt az erőt, azt az Atya iránti engedelmességet, amellyel Krisztus letette az életét, kiszolgáltatta magát a halálba, hogy nekem Istennel közösségem lehessen. Krisztusban élve Pál apostolé volt ez az erő, és az enyém is lehet! - akkor más dimenzióba kerül az életemet próbára tevő nehézség, fájdalom, kudarc.

Mélyen bennem vannak most ezek a gondolatok, és remélem, hogy szükség idején is előjönnek, és erősíteni fognak. 

Gyönyörű őszi nap volt, így útközben és ott is a szünetekben a kint a napon lehetett élvezni az ősz szépségeit. Jó dolog rácsodálkozni újra  és újra Isten teremtett világának gyönyörű voltára. Nekem mostanában (már jó pár éve) az ősz a kedves évszakom.

oltalom

Mostanában (egyébként oly gyakran!) ismét annyi minden történt, amit nem igazán tudok kezelni, elhelyezni azon a palettán amiben gondolkodni, tervezni, élni tudok. - Sokat foglalkoztatott tegnap is, ma is hogy a napokban ismét "besűrűsödtek" a dolgok. Ezek nem a mindennapi rutin munka feladatok - abból is van bőven - hanem azok a kérdések, problémák, amikre meg kell találni a választ, meg kell oldani, és nincs benne látásom, békességem. Itt elsősorban nem időhiányról van szó, hanem arról, hogy bizonytalanság fog el a döntések előtt, ezért tologatom tovább . . .
Újra előkerült a fül probléma. Már teljesen kipipáltam a témát (nagy balgán!), és most a fülorvos mondogatja újra és újra, hogy nincs ez rendben! - Nincs begyulladva, nem okoz tünetet, de szerinte daganat van benne, amit meg kell operálni. Kért is időpontot a kórházban a fül-orr-gége osztály főorvosánál (aki legutóbb azt mondta, hogy kár ezt bolygatni). Éjszaka beszélgettem erről az Úrral, és arra emlékeztetett, hogy amikor nagyon csúnyán gyulladásban volt, és a főorvos úr is kimondta rá a műtét szükségességét, akkor meghallgatta az imádságot, kimondta az orvos, hogy  gyógyult, én is hittel hálát adtam a gyógyulásért, miért görcsölök most ezen? - Reggelre elhatároztam, hogy nem kapkodok, nem megyek be a kórházba. Időpontot kértem a főorvostól a rendelőjébe, és ott akarom átbeszélni vele, hogy két orvos mit lát kétféleképpen? illetve mi mivel jár? - aztán majd ráérek akkor foglalkozni ezzel a témával, addig visszatettem Isten kezébe. (november 15) Utána is Tőle szeretnék útmutatást kapni.
Másik emberileg kezelhetetlen kérdés számomra a munkámmal járó felelősség, és az, hogy ebben magamra hagytak emberileg, senki - az sem akinek előttem van a felelőssége - nem foglalkozik vele sem napi szinten, sem hosszabb távon. Már tavasszal volt bennem egy elhatározás, hogy ideje másnak átadni ezt a feladatot. - Most a felelős vezető úgy gondolta megoldani a problémát, hogy a munka manuális részére felvesz valakit, és döntések felelősségét, az ahhoz való napi információ begyüjtést pedig vállaljam továbbra is. Hát nem a manuális munkával volt gondom elsősorban . . . - Mindezt a "főnökkel" a lépcsőházban "beszéltük" meg, amíg a liftre vártunk és a harmadikról levitt a földszintre. Hát nem éreztem tőle jobban magam . . . Másnap felhívtam, hogy szeretnék vele beszélni, adjon egy 1/2 órát rá amikor igazán empátiával meg is tud hallgatni. Azt mondta, hogy majd szól . . . Mikor? 2013-ban?
Ezek a nagyobb dolgok és sok napi apróbb nehézség, küzdelem. 
Ma reggel mivel bátorított az Úr?
"Mind örülnek majd akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket . . ." zsolt 5:12


IGEN! Az Úr az oltalmam, az Úr a Menedékem, az Úr Isten mindenek fölött! Még az én "óriási" problémáim fölött is! Az Úr a Megváltóm, az Úr a barátom! Az Úr könyörülő és irgalmas Isten! Magasztallak mennyei Atyám, mert felemeled tekintetem a földről Rád, és minden más dimenzióba kerül át! Nem nekem kell megoldani, Te már megoldottad, nálad már készen vannak a válaszok. Adj kérlek hitet, bizalmat és türelmet, hogy a maga idejében megkapott válaszokat el tudjam fogadni és élni vele.

még egy kép a "levendulás"-ból

:)

a legkisebb lányom

Ma 36 éve született a legkisebb gyermekem - erősítve a lány többséget a családban. 

Nagy hitbeli megtapasztalás volt az ő jövetele, születése. Tulajdonképpen már az első gyerek után minden további gyermek vállalás képtelen ötletnek tűnt az orvosok szemében, de Isten tervében benne volt, így az orvosok által gerjesztett aggodalmat vissza lehetett tenni Isten kezébe.

 - Orsi születése azért is volt még különlegesebb, mert előző évben hosszan feküdtem kórházban a második szívizomgyulladással és után Balatonfüreden "reparáltak".  Az amúgy-is rozoga egészségi állapotomra ez bizony még rátett. Mindezek után csodálatos hónapokat éltem át a gyermek várás alatt. Talán még soha olyan jól nem voltam, mint akkor. 

A négy gyermekem négyféle, nem hasonlítanak egymásra sem külsőre, sem természetben. Mindegyiknél meg tudom mondani külső alapján is és tulajdonságok alapján is, hogy melyik nagyszülő jut róla eszembe. Orsiról saját magam! - Ez persze nem a legjobb dolog, de ettől áll olyan közel  hozzám még a negatív reakcióival is, hisz döbbenten ismerek benne magamra! 

Tegnap este felköszöntöttük, nagyon kellemes estét töltöttük együtt. Ma pedig a 36. Zsoltárból írtam neki köszöntést. Csodálatos Ige.

"Mily drága a te szereteted, Istenem! 

Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek. 

Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot. 

Mert nálad van az élet forrása, 

a te világosságod által látunk világosságot"

Elteszem emlékbe a képet az ajándékkal amit csináltam a születésnapjára.

reggeli gondolatok

A ma reggeli olvasmányaim között egy kedves áldásmondás, és egy alapvető gondolat fogott meg.


Az Úr legyen előtted, hogy jó utat mutasson neked.
Az Úr legyen melletted, hogy karjaiba zárjon és megvédjen a veszedelmektől.
Az Úr legyen mögötted, hogy oltalmazzon a gonosz cselvetéseitől
Az Úr legyen tebenned,hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy,hogy megvédjen, ha rád rontanak.
Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon
Így áldjon meg téged a jóságos Isten, ma, holnap és mindenkor. 


Olyan jó az Úr keze alá helyezni a mai napot, és a továbbiakat is amit még itt ebben a földi sátorházban kell eltölteni.

A gondolat pedig pont a földi sátorházhoz kapcsolódik. Újra és újra jó gondolni arra (nekem legalábbis szükséges!), hogy a földi élet ideiglenes állomáshely. A mindennapok rohanásában, feladatok halmazában (ami azért kérdéses is, hogy akkora feladat halmazom van e, vagy csak éppen magamra vettem?) bizony sokszor érzem, hogy nem tettem meg mindent. Mihez képest? a saját elvárásomhoz, a családoméhoz, a gyülekezeteméhez, vagy éppen a "kor szokásaihoz" képest? 

- Számomra örök lecke és mindennapi harc: a megmérettetés - a sáfárság - eredménye nem itt a földön dől el. De itt kell úgy tenni a dolgaimat Isten mércéje szerint, hogy a KAPU-ban elhangozhasson: jól van, kevesen voltál hű, sokra bizatol  ezután! Mind eközben lehetséges, hogy éppen nem áll vigyázzban a szekrényben a ruha, vagy határidős munkák a nyakamra csúsztak, de ha mellette van időm meghallgatni valakit, akinek tudok pár bátorító szót mondani, vagy valakinek egyéb segítséget tudok adni szeretetből, akkor Isten kinyújtott keze lehetek, és máris nem kell, hogy frusztrált legyek amiatt, hogy "nem teljesítettem". Sokszor nem is olyan vidám dolog visszatekinteni évtizedekre, amik elmúltak a fejem felett és feltenni a kérdést: hogyan éltem meg őket? mi az eredmény? - Mély hála van a szívemben, mert tudom, hogy Isten Krisztus vére alatt lát, és van kegyelem! - Ami pedig eredmény (Isten szemében) az Tőle van, az Ő áldott keze tette, én csak eszköz lehettem benne.

Tedd Uram kérlek áldottá a mai napomat, hogy áldás lehessek mások számára!

Reménység

Elég fárasztó és időben nagyon kicentizett volt az elmúlt hét. Több volt a felelősség, több volt a megszokottól eltérő, és ezért időnként már csak kapkodtam a fejem, hogy hogyan is rakjam sorba a dolgaim, illetve hogyan kezeljem az információkat amik befolyásolják az életemet, a helyzetemet.

A legnehezebben feldolgozható és kezelhető információ ismét a fülemmel kapcsolatos. Most éppen a másik fülem gyulladt be és amiatt mentem vissza az orvosnőhöz. Közben persze elmeséltem a történetemet a műtétre ítélt fülemmel kapcsolatban is. Ő hosszasan szemlélgette és állítja, hogy az állapota nem megnyugtató. A gyulladás ugyan elmúlt, a polipok visszahúzódtak, de ő a dobhártya felső harmadában lát valamit, ami nem kellene ott! :( - A begyulladt fülemre adott antibiotikumot, cseppeket, és két hét múltára időpontot, hogy ismét megnézze egyiket is másikat is. - Nem tudom mit gondoljak az egészről, én már megnyugodtam azon, hogy a műtétet megúsztam, meg is bíztam az orvos véleményében, aki ezt kimondta . . . és most?

Hirtelen nagyon megváltozott az időjárás, egész szeptember és október első napjaiban szinte  nyár volt, tulajdonképpen csak az éjszakák voltak hűvösebbek. Most pedig roham tempóban bejött a hideg. Nem tett jót a front! Tegnap alig tudtam ellátni a dolgaimat annyira lecsapott, már azt hittem, hogy valami más betegség is bujkál bennem olyan pocsékul voltam. Mára viszont egészen magamhoz tértem.

Sokat jelentett ezeken a nehezebb és kérdőjeles napokon végig gondolva az Ige amit ma reggel mondott az Úr: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek . . . békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek" Jer 29,11 és a másik: "Mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük, vagy gondoljuk." Ef 3:20 - Olyan sokszor élem át azt, hogy igazán nem is tudom, hogy az adott helyzetet hogyan kezeljem, mit kérjek, mi az amit Isten tervez, mi az ami egyezik az Ő akaratával és a javamra van. Ezért olyan bátorító, hogy Ő sokkal bőségesebben visel gondot rólam és rólunk, mint ahogy mi kérni tudjuk. Az Ő gyermekei számára nem romlást tervez, hanem reményteljes jövőt . . . - Hiszem és vallom, hogy Jézus Krisztus elment, hogy helyet készítsen számomra . . . ez a reményteljes jövő. Ez a földi élet csak az előszobája a jövőnek, és csak gondolatnyi része. Most lehet, hogy küszködünk, tanácstalanok vagyunk, de nem reménytelenek!

Hálás szívvel magasztallak Téged mennyei Atyám, hogy Krisztus által reményt és az örök élet mennyei bizonyosságát adtad. Köszönöm, hogy a mindennapok tanácstalanságában Te vagy az aki kéréseim felett is sokkal bőségesebben elárasztasz a te ajándékaiddal. Nehéz és kiszámíthatatlan napokon is adsz békességet, erőt, reményt. Örökkévaló, hatalmas Isten, mindenek Ura, hálás a szívem, mert a gyermeked lehetek apró porszemként, aki a Te szemedben mégis drága kincs.

sáfárság

Ma nagy csalódás, megrázkódtatás, elbizonytalanodás - és még sorolhatnám a negatív jelzőket annak az elmondására amilyen hatással volt rám - ért.

Tegnapi hírekben bemondták, hogy véglegesítették a költségvetési törvényt és benyújtották a parlamentnek. - Gondoltam akkor biztos már olvasható a tervezet az interneten. Igen, olvasható, és itt ért a megrázkódtatás. Már több éve nem emelik egyetlen forinttal sem a szociális, gyermekvédelmi ellátás normatíváját, előtte pedig csökkentették. Közben pedig évek óta emelkedik mindennek az ára. 2012-ben pedig a 25 %-os ÁFA-t emelik 27 %-ra, tehát ha egy fillérrel sem lenne drágább semmi, a közüzemi díjakban máris benne lesz a + 2 %. Az új egyházügyi törvény alapján számtalan szervezet nem fogja 2012-ben megkapni az egyházi kiegészítő támogatást, és azok az egyházak sem fognak kapni állami támogatást, amelyek a mostani törvénnyel nem lettek elismerve. - Hatalmas összeget takarít meg ezzel a költségvetés. Azt a nagyfokú mély-szegénységet is figyelembe véve ami jelenleg az országban van, és aminek következtében a hajléktalanság, a gyermekvédelemre szoruló gyermekek, családok száma egyre nő, szinte biztosra reméltem, reméltük, hogy a költségvetési törvényben figyelembe veszik ezen a téren fennálló anomáliát. Hát nem!

Ennek az évnek a gazdálkodása is már a teljes ellehetetlenülésben van. A meglévő adósságnak csak egy kisebb  részére van halvány remény, hogy vissza tudjuk adni. A téli gázszámlák viszont a jelenlegi havi bevételek mellett már csak tovább feszítik a húrt az elpattanás fele.

Túl nagy teherként nehezült ez rám ma!

Aztán eszembe jutott a vasárnapi igehirdetés témája. 4Mózes 13-14-ben van leírva, amikor Izrael megérkezik az ígéret földjéhez. A 12 törzsből 12 férfit küld Mózes a föld kikémlelésére. Mind a tizenkettő ugyanazt látja, és tíz a sok jó és szép mellett sokkal inkább arra figyel, hogy az ott lakó népek sokkal erősebbek, többen vannak, tehát Izrael nem tudja elfoglalni a földet, annyira negatív hatású a beszámolójuk, hogy az egész nép fellázad Mózes ellen ismét, és visszasírják az egyiptomi "jólétüket". Káleb és Józsué is ugyanazt látja, de hisz Isten ígéretében, aki ezt a földet ígérte Izraelnek. Ezért azt mondják: bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni velük. - Mi volt az alapja a bátorságuknak? Isten ígérete. Amit Isten kijelent, azt megtartja, akár mi az akadály, akár mekkora az ellenség. A lázadó népért Mózes könyörög az Úrhoz, Isten ismét megbocsát, de ítéletet is hirdet: ez a nemzedék nem megy be az ígéret földjére, csak Józsué és Káleb, valamint ennek a nemzedéknek a gyermekei. - Ugyanazt a dolgot mennyire másképpen lehet látni hit által, mint lázadó, hitetlen szívvel! Áldás és az ígéret beteljesedése a hit nyomán fakad.

Jó volt mindezt végig gondolni ma ismét. Jó arra gondolni, hogy Isten hozta létre a Menedéket, adott küldetést, feladatot, és nem vonta meg eddig áldását, gondviselését.

Nem vonta még vissza Isten a küldetést, ha teljes bizalommal tudunk ráhagyatkozni akkor mit számít a költségvetési törvény! - Erősítsd kérlek Uram a hitem, a bizalmam, segíts abban, hogy formálódjon a gondolkozásom: ne vegyem magamra azokat a terheket amiket Te oldasz meg, és aminek nálad van a megoldása. A Tőled nyert békességre, erőre van szükségem, hogy tudjak másokat is bátorítani. A mindennapok cselekvéseihez pedig adj Uram kérlek bölcsességet, hogy jó sáfárod lehessek. - Köszönöm Uram, hogy mindezek által Hozzád kerülök közelebb, a Te végtelen hatalmadról, szeretetedről nyerek újra és újra bizonyságot.