A Family mostani száma nagyon jó lett, igazán értékes mindegyik cikk. az egyikben különösen megragadott tegnap este egy gondolat. "Hétköznapi gondjaim között hajlamos vagyok elfeledkezni arról, hogy földi létünknek határai vannak, életünk kisebb - nagyobb rendszerek része, amelyekben fontos megtalálnunk a helyünket. Ha szolgálatként tekintek a munkámra, a családomra, megtanulok többet adni, mint kapni. Hiszen a szeretet áldozatvállalással jár - a szolgáló szeretet nem a maga hasznát keresi."
Ehhez nekem annyit kell hozzáfűzni a magam részére, hogy adni szeretek és tudok, talán még azt sem várom el igazán, hogy kimérve ugyanannyit kapjak, de bizony várom a visszajelzést, a köszönetet, a "nyugtázását" annak, hogy tettem valamit. Az az érzésem, hogy nem ártana ezt is elfelejteni.
Ez most különösen hangsúlyos téma számomra. Annyi nehezen kezelhető kudarcom van mostanában, ami már messze felette van annak, amihez szokva vagyok, és amit úgy ahogy el is viseltem.
A legnehezebben kezelhető most Géza konok makacssága amiben nem is látom sem a célt, sem a megoldást.
Jó egy évig betartotta a cukorbetegségére előírt inzulin adagolást, és az ehhez kapcsolódó diétát. Igyekeztem mindent megtenni azért, hogy változatos diétás étel legyen főzve, és mindig legyen olyan kaja a hűtőben ami szénhidrátban is, kalóriában is jó a számára.
Lassan 2 hónapja abba hagyta az inzulint, de az elmúlt 1-2 hétben még tartotta a diétát. Eleinte teljesen jó volt a cukor mérés eredménye. - Ez orvosilag is megmagyarázható, hisz a kezelés eredménye alapján, illetve a súlyfölösleg elvesztése után beállt a szervezetben egy egészséges egyensúly. Egy idő után kezdtek látszani a tünetei az inzulin adagolás hiányának, és erre most abszolút belecsapott a "lecsóba". Megeszi a diétás ételt vacsora időben, aztán este tíz óra fele jön a mindent bele!!! elven való evés. Ma reggel csak nagyjából tudtam nyomon követni, hogy tegnap este mit evett: egy szál sült kolbász, 15-20 dkg bácskai, és valamit sütött a serpenyőben is - a nem derült ki, hogy mi volt. No és mindezek után nápolyi és müzli - nem diabetikus! A kora reggeli éhgyomri cukor 8!
Keresem az okát, hogy miért? - hisz annyit kínlódott mire rászokott a cukorbeteg diétára, étrendre. Egy évbe tellett mire rendeződtek a dolgok. És most mennyi idő fog kelleni ahhoz, hogy minden vissza álljon a régi állapotba? A súlyfölösleg, a magas vérnyomás, a magas vércukor szint? Az az érzésem, hogy jóval kevesebb, mint egy év! -
A rossz kommunikációs csatorna miatt el sem kezdek vele beszélni a dologról, mert csak sebek, fájdalmak, értetlenség, egymás melletti elbeszélés következik.
Nagy kérdőjel van bennem. - A Géza helyzetére nézve is és a sajátomra nézve is.
Alapvető választ adott Isten a mostani helyzetemben. Józsué könyve alapján tanított ma B. Laci és fő hangsúly az ígéretekre tevődött. Isten mit ígért Izraelnek, Mózesnek, Józsuénak, Kálebnek? és mikor, mennyire tudták az életüket ezekre az ígéretekre helyezni? Isten hogyan teljesítette ígéreteit?
A fő kérdés az volt, hogy én kaptam e ígéretet Istentől, és ez az ígéret mit jelent ma nekem?
Hamar eszembe jutott az életem alapvető ígérete amit Istentől kaptam, amit soha nem vont vissza.
"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened." Ézs 43:1-3
Ne félj! a mostani kudarcos helyzetben se, mert az ÚR a te Istened!
Uram add a hit látását kérlek mindig, és adj bátorságot, kitartást, hogy a nem látott dolgokban, a kiszámíthatatlan helyzetekben a Te ígéreted, a Te SZAVAD legyen a biztos talaj!
Magasztallak örökkévaló, szent Isten, mert Te hű vagy és igaz, kegyelmes, és szerető Édesatyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése