"elvégeztetett"

Jn 19,25–30

"Elvégeztetett!" (30). A 90. zsoltárban olvassuk: "életünk ideje hetven, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiába­való fáradság…" Nem az hívja létre a múlhatatlant, az örökkévalót, amit mi tehetünk érte, bár imádkozzuk: "Kezeink munkáját tedd maradandóvá…" Törékeny cserépedény létünk van. Porból lettünk, porrá leszünk. Ellenben, amit Krisztus tett értünk: megtisztít, meg­tart, átvisz a halálból az életre, örök, örömteli léttel ajándékoz meg!

Tegnap már nem folytattam, pedig "elvégeztetett" - ez a szó egész nap olyan sokat jelentett! 

Reggel Menedék megbeszélés volt, és nem ment sajnos most sem békességgel. G.-ban annyi indulat, békétlenség van, hogy perceken belül tönkre teszi a légkört. 

Az ítélkezés a legrémesebb: szerencsétlen B. Éva vívja  a nem éppen könnyű harcait, amiben a rémes házassága és bukása után a felállásért küzd. Zoliban megmozdult a könyörület a segítésre, de G.  kőkeményen ítélkezik, indulattal mondja a maga látása szerinti igazát.

A munkámmal aránylag jól haladtam. Nagy meglepetés ért: M. Gyurka küldött százezer forint adományt a Menedéknek. Az összeg sem kicsi, és bátorító nagyon hogy Isten bárkit fel tud használni arra, hogy kirendelje a szükségest. Pillanatnyilag a legszükségesebb van csak meg, még egy hónapra sem tudunk pénzügyileg előre tervezni, de a pillanatnyi helyzet bátorítóbb, mint 2-3 hónappal ezelőtt. Isten gondviselésében kell nekem is és mindnyájunknak teljes szívvel és két kézzel kapaszkodnunk! - Nincs emberi megoldás! - Most ezt munkálja az Úr, hogy meglássam: egészen Tőle függ minden. A személyes életemben, a szolgálatban, a Menedékben, a Gyülekezetben. Tenni kell amit rám és ránk bíz, de a megtartás, a gyümölcs, az eredmény az Isten kezében van. Olyan nagy a hajlandóságom a tervezésre, a számolgatásra, arra, hogy lássam (legalábbis szeretném látni) előre, hogyan alakul a holnapi, az azutáni nap. Isten azt mondja: Tedd a mai nap dolgát, de azt végezd el teljesen - a többi az én kezemben van. Isten teljes szeretetével végezte el örökre életünk felül a jót, a mi dolgunk ebben hinni, bele simulni és naponta élni benne. 

Jn 19,31–37

"…az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát…" (34). A római kivégzőosztag kötelessége volt, hogy meggyőződjenek, valóban halott-e az elítélt. Mondhatjuk, kétszeresen is kivégezték. Legyen biztosan halott. Ehhez hasonlatosan, a történelem számta­lan szellemi nagysága, uralkodója, különféle mozgalmak, istentelen és önistenítő személyek "döfték a maguk lándzsáját" a Megváltóba. Hiába. Aki meghalt értünk, feltámadott! Jézus él.

Én a mindennapi cselekedeteimmel vajon nem döfök e lándzsát Jézus oldalába? - nem ütöm e a szögeket a kezébe, lábába?

Élni szeretnék Uram a megváltás drága kegyelmi ajándékában, úgy, hogy az áldás lehessen mások számára is.

Magasztallak Téged Jézus, megölt Bárány, aki most dicsőségben fent az Atya trónjánál értem is közben jársz, nem hagyod, hogy elvesszek, minden jó és áldott dolog, de minden nehézség is azt munkálja, hogy élővé váljon és maradjon Veled a kapcsolatom. Szeretlek Uram, dicsőítem nagy neved, vallom, hogy Úr és Király vagy, élő és hatalmas Isten mindenek felett. Az egyetlen, igaz Isten. Nincsen más név mely által életem lehetne. Őrizz és tarts meg kérlek kegyelmedben.