Sokféle hétköznapi dolgom volt az utóbbi napokban. Elmaradt dolgok Menedéknél, itthon, és bizony már lassabban haladok mindennel. Nehezen hevertem ki a lassan két hete történt nagy esést is, de már alig van nyoma. Mára viszont már átláthatóvá váltak a dolgaim. - Szóval csendben voltam itt.
Közben Judittal is beszélgettem egy nagyot (kétszer is), Évával is. Ezek olyanok számomra mint a bloggal való beszélgetés. Legalábbis egyoldalúan, a blog sajna nem válaszol, nem ad tanácsot. De amíg leírom és végig gondolom amit írok az Úr válaszol, tanácsol nagyon sokszor. Ezért szerettem meg az írást. Időt kell rá adni, és addig elmélyülni abban amit írok, keresni a választ, és időnként meg is adatik.
Éva ma egy szomorú hírt írt, édesanyja (91 évesen) három nagy epekő miatt görcsös állapotba került, kórházba vitték, de a magyar egészségügy tesze-tosza módon húzta az időt, így begyulladt az epehólyag, és nem tudják megműteni amíg a gyulladás nem múlik el, majd utána. Szegény utál kórházban lenni (nem is volt soha a szüléseken kívül), és hát ebben a helyzetben bizony benne van az elválásra való felkészülés is. - Évának mostanában elég sok fájdalmas élethelyzeten kell átmenni. Nincs egyedül, mellette van a Mindenható Isten, és mellette van Béla.
Napjainkra annyira aktuális Igét olvastam Jeremiás könyvéből ma:
"De majd eljön az idő - így szól az Úr -, amikor nem azt mondják többé, hogy él az Úr, aki fölhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről, hanem azt, hogy él az Úr, aki fölhozta Izráelt észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket. Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet őseiknek adtam. Íme, sok halászt hívatok - így szól az Úr -, hogy halásszák ki őket. Azután sok vadászt hívatok, hogy hajtsák össze őket minden hegyről, minden halomról, és sziklahasadékból. Bizony, szemmel tartom minden útjukat. Nem rejtőzhetnek el előlem, és nem maradhat rejtve bűnük szemem előtt. Előbb azonban kétszeresen megfizetek nekik bűnükért és vétkükért, mert meggyalázták országomat holt bálványaikkal, és tele lett örökségem utálatos szokásaikkal." Jer 16:14-18
Mennyit szenvedett Izrael, mert semmibe vette a választottságot, és szenved ma is. Isten visszaadta a választott nép földjét újra, összegyűjti őket napjainkban is. A föld amely kipusztult az idegenek keze alatt, most virágzó Kánaán. Tegnap láttam egy riport filmet Engediről. Csodálatos volt, és a kibuc vezetője elmondta, hogy a mostani virágzó, csodálatos zöld liget, és gazdagon termő föld helyén amikor odamentek sivatag volt. - Isten újra és újra jelét, bizonyságát adja, hogy az Ő szava világot teremtő hatalom, és soha meg nem változik!
Igaz ez mindannyiunk életére. Isten megtartja ígéretét. "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy" - milyen áldott, és örökkévaló ígéret ez. Nekem adta az Úr! Bárcsak áldássá válhatna mások számára is. Dicsőítem, magasztalom neved Örökkévaló, Mindenható szent Isten. Ég és föld ura vagy, személyes megváltóm, aki soha nem feledkezik meg az Ő népéről. Köszönöm, hogy minden bűnömet eltörölted a kereszten Krisztus vérével, és bemenetelem lehet az ígéret földjére, oda ahova Jézus előre ment, hogy helyet készítsen a számomra.
Engedi, ahogy én láttam. Életem egyik nagy élménye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése