Minden év őszén - már körülbelül 7 éve - október táján missziós napot rendeznek Esztergomban. Lelkipásztoroknak, gyülekezeti munkásoknak, de "mezei" halandó is részt vehet az alkalmon természetesen. Majdnem minden évben voltunk, és mindig azzal a boldog tudattal jöttünk haza, hogy megérte rá adni a napot, az útiköltséget, fáradtságot.
Sokat jelentenek a személyes beszélgetések, találkozások olyan testvérekkel, akiket esetleg évek - évtizedek - óta nem láttunk. Ezekben a beszélgetésekben mindig rácsodálkozom Isten gondviselő kegyelmére, a személyre szabott vezetésre, törődésre és az Úr végtelen szeretetére. Van egy férfi testvér akivel szinte minden évben találkozunk, és nagyon nagy fájdalommal élte meg, hogy a felesége súlyos depresszióval kórházban van, olyan mély a betegség, hogy otthon nem ápolható. És most: a feleségével együtt volt! Sok - sok ima elhangzott a gyógyulásért, aránylag hosszú idő eltelt mire bekövetkezett, de bekövetkezett, és biztos vagyok benne, hogy az az idő ami közben eltelt nem volt céltalan.
A mostani missziós nap mottója: Nem csüggedünk el! E köré a téma köré épült 3 igei tanítás. A körülményeinkben, a minket ért hatásokban, mindabban amit magunk körül tapasztalunk, megélünk minden okunk megvan újra és újra elcsüggedni. (néha már szinte ki se mászik belőle az ember!)
Mi okom van arra, hogy mindezek dacára ne csüggedjek el?
"Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak. Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben." Pál apostol olyan körülmények között írja ezeket a sorokat, amikor fizikai valóságban éli mindezt át: a szorongatást, az üldözést, saját népétől való letiprást. De minderre biztos hittel mondja - a körülményei dacára, hogy nem elhagyatott, nem elveszett és nem esik kétségbe. És itt volt egy csodálatos üzenet a számomra: mert Jézus halálát mindenkor testében hordozza. Mit is jelent ez? Azt az erőt, azt az Atya iránti engedelmességet, amellyel Krisztus letette az életét, kiszolgáltatta magát a halálba, hogy nekem Istennel közösségem lehessen. Krisztusban élve Pál apostolé volt ez az erő, és az enyém is lehet! - akkor más dimenzióba kerül az életemet próbára tevő nehézség, fájdalom, kudarc.
Mélyen bennem vannak most ezek a gondolatok, és remélem, hogy szükség idején is előjönnek, és erősíteni fognak.
Gyönyörű őszi nap volt, így útközben és ott is a szünetekben a kint a napon lehetett élvezni az ősz szépségeit. Jó dolog rácsodálkozni újra és újra Isten teremtett világának gyönyörű voltára. Nekem mostanában (már jó pár éve) az ősz a kedves évszakom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése