Ma 36 éve született a legkisebb gyermekem - erősítve a lány többséget a családban.
Nagy hitbeli megtapasztalás volt az ő jövetele, születése. Tulajdonképpen már az első gyerek után minden további gyermek vállalás képtelen ötletnek tűnt az orvosok szemében, de Isten tervében benne volt, így az orvosok által gerjesztett aggodalmat vissza lehetett tenni Isten kezébe.
- Orsi születése azért is volt még különlegesebb, mert előző évben hosszan feküdtem kórházban a második szívizomgyulladással és után Balatonfüreden "reparáltak". Az amúgy-is rozoga egészségi állapotomra ez bizony még rátett. Mindezek után csodálatos hónapokat éltem át a gyermek várás alatt. Talán még soha olyan jól nem voltam, mint akkor.
A négy gyermekem négyféle, nem hasonlítanak egymásra sem külsőre, sem természetben. Mindegyiknél meg tudom mondani külső alapján is és tulajdonságok alapján is, hogy melyik nagyszülő jut róla eszembe. Orsiról saját magam! - Ez persze nem a legjobb dolog, de ettől áll olyan közel hozzám még a negatív reakcióival is, hisz döbbenten ismerek benne magamra!
Tegnap este felköszöntöttük, nagyon kellemes estét töltöttük együtt. Ma pedig a 36. Zsoltárból írtam neki köszöntést. Csodálatos Ige.
"Mily drága a te szereteted, Istenem!
Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
Dúslakodnak házad bőségében, örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.
Mert nálad van az élet forrása,
a te világosságod által látunk világosságot"
Elteszem emlékbe a képet az ajándékkal amit csináltam a születésnapjára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése