Elég sok minden történt a héten, de az nehezítette meg leginkább a dolgokat, hogy vagy megfáztam, vagy elütött valamiféle vírus, így már szerdán nem éreztem jól magam, csütörtökön pedig teljesen a padlón voltam. Mindehhez jött, hogy sok volt a határidős munkám, tehát nem lehetett csak úgy simán kifeküdni, kúrálni a dolgot, és Virágnak is volt egy koncertje amire már megígértem, hogy elmegyek. Aztán hab a tortán a négy napos hétvége: amire bevásárolni, a programokat beilleszteni, előkészülni mind e közben, no egy kicsit úgy éreztem, hogy ebből nem jövök ki jól sehogy sem.
A házi kúrálás (neocitral, sinupret, és lehetőség szerint egy kis + pihenés) végül is jót tett: mára már egész jól érzem magam. Sőt hajnalban (1/2 6) már felébredtem az óra átállítás miatt. Egy kicsit még próbáltam pihenni, de aztán rájöttem, hogy visszaaludni már nem tudok, tehát itt a jó lehetőség kihasználni az időt hosszabb csendességre, átgondolni mi történt az elmúlt napokban, mi van előttem, stb.
Én nagyon naptár ember vagyok, írom a feladatokat, átnézem, átgondolom, először a következő napit, aztán a következő hetit, sőt még a hónapot is végig nézem. Jó ez, mert "képben" van az ember, de annyira mégsem jó, mert röghöz kötötté válik. A bejegyzések számától függ, hogy már előre stresszel az ember lánya: húha! ez sok gondolom, látva a bejegyzéseket!
Ma ebédvendégeink lesznek: a gyülekezetből egy fiatal házaspár. A fiatalasszony a lánya annak a férfinak akivel hosszú évekig együtt szolgált a férjem. Így az ismeretség a gyülekezeten túlra nyúlik. Ötgyerekes családból való a fiatalasszony, és sok közös van benne és Ancsa lányomban. Gondolom nekik is és nekünk is nemcsak kellemes lesz az együtt töltött idő, hanem közelebb kerülünk egymáshoz, mint testvérek. Szóval közösség építés! Várják az első babát. Erről sem beszélgettem még velük. Érzéseik, örömeik, esetleges aggodalmaik. Jó lenne ha igazi mély, őszinte kapcsolat lehetne ez a korkülönbség ellenére. A gyülekezetben úgyis én vagyok a címzetes "mindenki nagymamája" - és néha ez tényleg így is működik.
Csütörtökön - épp amikor a legpocsékabbul voltam - jelentkezett Z., hogy most van ideje arra, hogy megbeszéljük a "problémámat". Már elég sokszor átgondoltam, és világossá lett másokkal való beszélgetés kapcsán is, hogy mi az amit a jövőben tudnék tenni az Alapítványban, mi az amit felelősséggel tudok vállalni, amiben békességem is lenne, így eléggé összefogottan el tudtam mondani, hogy miért mondtam fel áprilisban, és az azóta történt dolgok miért erősítik ezt a helyzetet. Sajnos nem jött ki a beszélgetés úgy, hogy közös gondolatok, elhatározások születtek volna belőle. Pont abban a problémámban, ami miatt már évek óta alig tudok ellátni a rám szabadított terheket miatt, nem kaptam sem választ, sem ígéretet a közös felelősség vállalásra. A manuális munkára felvenne valakit, a gazdálkodás felelőssége maradna rajtam. Véglegessé vált bennem: lezárom ezt az évet, kb. február végéig kész lesz minden, addig az új kolléga ha igényli a segítséget, szívesen segítek. Segítek a 2012-es év költségvetésének kialakításában, s ennyi. -
Olvasom Rick Warren Céltudatos élet című könyvét. Már másodjára, jó pár évvel ezelőtt olvastam először. Most is sok olyan dolog kerül elő belőle ami elgondolkodtat. Ma egy lényeges gondolat került elém: Különbség van megbocsátás és bizalom között! A megbocsátás ugyanis a múlt eltörlését jelenti, míg a bizalom a jövőre vonatkozik. ha valaki újra meg újra megbánt bennünket az azonnali megbocsátás mindig követelmény Isten részéről, ám nem kell újra azonnali bizalmat adnunk neki, s nem kell engednünk, hogy újra megbántson. Az illetőnek előbb bizonyítania kell, hogy tartósan megváltozott. - Ezekkel a gondolatokkal még foglalkoznom kell! Például Z. és köztem 40 évi testvéri, baráti kapcsolat van, ami közös szolgálatba ment át 25 éve. Az utóbbi 10 évben olyan sok eset ásta alá ezt a kapcsolatot. Fájdalmas történetek, és mindig eljutottam az őszinte megbocsátásig, és utána a bizalmam is töretlen lett, mintha nem történt volna semmi. Pedig le kellett volna vonni bizonyos következtetéseket, és nem szolgáltatni ki magam az újabb megbántásnak, illetve olyan helyzeteknek ahol azt érzem, hogy bizalmatlan felém, és támadással kompenzálja a bizalom, elfogadás hiányát.
Kicsit szétszórt lett ez a bejegyzés, DE valahol minden összefügg. Biztos vagyok abban, hogy Isten terve változatlan, a kegyelme bőséges és gazdagon kiárad, akkor is amikor én emberileg hezitálok, vergődök. Ő nem emberi mértékkel adja a megbocsátást. Ő újra bizalmat is ad nekem! Uram, kérlek erősíts ebben a gondolatban, add, hogy a jelenlegi és a jövőbeni helyzetemben is egyaránt biztos tudatában legyek annak, hogy TE előttem, mögöttem, fölöttem vagy, és védő kezed rajtam tartod. Áldom Szent neved, magasztallak Békesség Királya, Menny és Föld ura, Örökkévaló Isten, akinek gyermeke lehetek. Gondot viselsz rólam, szeretsz, és örökkévaló országodban helyet készítettél a számomra. Reménységem van Uram, ezt a reménységet Te őrzöd szívemben, minden e világi nehézség, kudarc ellenére. Köszönöm! az utat nem kell egyedül megtennem, Te is ott vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése