oltalom

Mostanában (egyébként oly gyakran!) ismét annyi minden történt, amit nem igazán tudok kezelni, elhelyezni azon a palettán amiben gondolkodni, tervezni, élni tudok. - Sokat foglalkoztatott tegnap is, ma is hogy a napokban ismét "besűrűsödtek" a dolgok. Ezek nem a mindennapi rutin munka feladatok - abból is van bőven - hanem azok a kérdések, problémák, amikre meg kell találni a választ, meg kell oldani, és nincs benne látásom, békességem. Itt elsősorban nem időhiányról van szó, hanem arról, hogy bizonytalanság fog el a döntések előtt, ezért tologatom tovább . . .
Újra előkerült a fül probléma. Már teljesen kipipáltam a témát (nagy balgán!), és most a fülorvos mondogatja újra és újra, hogy nincs ez rendben! - Nincs begyulladva, nem okoz tünetet, de szerinte daganat van benne, amit meg kell operálni. Kért is időpontot a kórházban a fül-orr-gége osztály főorvosánál (aki legutóbb azt mondta, hogy kár ezt bolygatni). Éjszaka beszélgettem erről az Úrral, és arra emlékeztetett, hogy amikor nagyon csúnyán gyulladásban volt, és a főorvos úr is kimondta rá a műtét szükségességét, akkor meghallgatta az imádságot, kimondta az orvos, hogy  gyógyult, én is hittel hálát adtam a gyógyulásért, miért görcsölök most ezen? - Reggelre elhatároztam, hogy nem kapkodok, nem megyek be a kórházba. Időpontot kértem a főorvostól a rendelőjébe, és ott akarom átbeszélni vele, hogy két orvos mit lát kétféleképpen? illetve mi mivel jár? - aztán majd ráérek akkor foglalkozni ezzel a témával, addig visszatettem Isten kezébe. (november 15) Utána is Tőle szeretnék útmutatást kapni.
Másik emberileg kezelhetetlen kérdés számomra a munkámmal járó felelősség, és az, hogy ebben magamra hagytak emberileg, senki - az sem akinek előttem van a felelőssége - nem foglalkozik vele sem napi szinten, sem hosszabb távon. Már tavasszal volt bennem egy elhatározás, hogy ideje másnak átadni ezt a feladatot. - Most a felelős vezető úgy gondolta megoldani a problémát, hogy a munka manuális részére felvesz valakit, és döntések felelősségét, az ahhoz való napi információ begyüjtést pedig vállaljam továbbra is. Hát nem a manuális munkával volt gondom elsősorban . . . - Mindezt a "főnökkel" a lépcsőházban "beszéltük" meg, amíg a liftre vártunk és a harmadikról levitt a földszintre. Hát nem éreztem tőle jobban magam . . . Másnap felhívtam, hogy szeretnék vele beszélni, adjon egy 1/2 órát rá amikor igazán empátiával meg is tud hallgatni. Azt mondta, hogy majd szól . . . Mikor? 2013-ban?
Ezek a nagyobb dolgok és sok napi apróbb nehézség, küzdelem. 
Ma reggel mivel bátorított az Úr?
"Mind örülnek majd akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket . . ." zsolt 5:12


IGEN! Az Úr az oltalmam, az Úr a Menedékem, az Úr Isten mindenek fölött! Még az én "óriási" problémáim fölött is! Az Úr a Megváltóm, az Úr a barátom! Az Úr könyörülő és irgalmas Isten! Magasztallak mennyei Atyám, mert felemeled tekintetem a földről Rád, és minden más dimenzióba kerül át! Nem nekem kell megoldani, Te már megoldottad, nálad már készen vannak a válaszok. Adj kérlek hitet, bizalmat és türelmet, hogy a maga idejében megkapott válaszokat el tudjam fogadni és élni vele.