egy nehéz nap elé

Holnap reggel már nem lesz időm leírni, hogy mi van a szívemben, gondolataimban. Ezért írtam még ma reggel egy levelet a gyülekezet levelező listájára is, és írom le ide is hogy Isten az aki oldja a szorongásaimat, félelmeimet. Tudom az Ő kezében van minden, Ő a hatalmas Isten mindenek felett, az én életem felett is. Nem történik más, csak amit Ő megenged, és Ő kegyelemmel és irgalommal teljes. Az életem itt és a mennyei örökkévalóságban is benne van elrejtve Krisztus váltsága által. 

Hajnalban végig gondolva az előttem álló napokon egy ima fogalmazódott meg bennem:

Mennyei Atyám, mindenható, örökkévaló, szent Isten! Te vagy az egyedüli reménységem és bizodalmam. Te tudod a sorsom azóta, hogy még meg sem születtem, számon tartod napjaimat, és  mennyei örök élettel ajándékoztál meg. Végtelen a kegyelmed és irgalmad. Nehézségekben, próbákban soha nem hagytál magamra, előttem mentél, betakartál védő kezeddel, erőt és vezetést adtál. Magasztallak és áldalak szeretetedért, mellyel hordozod életem, a kegyelemért amellyel megbocsátod bűneimet.

Irgalmas és szerető kezedbe teszem most is a holnapi, emberileg nehéznek látszó utamat. Tudom nem történik más csak ami a Te tervedben benne van, s Te a fájdalmas utakkal is Hozzád viszel közelebb. Legyen áldott érte szent neved.

A Te ígéretedre támaszkodom most: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg." Hálás szívvel köszönöm Uram, hogy Veled mehetek tovább, hogy a szereteted olyan végtelen nagy irgalommal betakar és véd. Legyen Uram minden a Te szent neved dicsőségére. Ámen

Nem írok most másról, hiszen a hétköznapok mindennapi eseményei amik mögöttem vannak most nem igazán foglalkoztatnak, a holnap sorsát pedig Isten hordozza, számomra pedig titok.

Hadd menjek Istenem

örömök és fájdalmak

Besűrűsödtek a programjaim, és már napok óta csak halogatom, hogy elteszek egy pár képet emlékbe a vasárnapi családi együttlétről.

A héten két napot szakmai továbbképzésen töltöttem, brrrrrrr - hát csak morzsákat osztogattak, és komoly munkát kell befektetni abba, hogy átlássam a jövő évi adótörvényeket, amiknek egy része gyökerestől megváltozott. Lesz mit olvasgatni, rágcsálni . . .

Szombaton pedig a szociális szférával kapcsolatos 2012-es lehetőségekről tartott tájékoztatóra megyek el. Ez utóbbiról ugyan nem igazán tudom, hogy kell e még nekem, de még mindig nem látom világosan, hogy az Alapítvánnyal kapcsolatosan mi a feladatom jövőre, illetve lesz e? - Olyan ez, mint mikor látja az ember, hogy ideje útra bocsátani a felnőtt gyermekét, csak nehéz a "köldök zsinór" elvágása. Kérdés ilyenkor legtöbbször: most van itt az ideje?

Tehát a mindennapi munkára kevés időm volt, van és lesz a héten. 

Vasárnapi családi együttlét viszont nagyon jól sikerült, csak a szokásos hiányérzet felhőzte egy kicsit be: egy rész hiányzott! Mióta Judit elment Amerikába fehér holló az az eset, hogy a teljes család együtt legyen. Sőt olyan még nem is volt! Ők mindig csak egyen - ketten jönnek haza, így a teljes család csak fejben és szívben van együtt.

A jelenlevő család apraja - nagyja:

Laci mondja a köszöntést és Ancsa hozza a tortát!

 

Ma megyek a kórházba előzetes kivizsgálásra a jövő heti műtéttel kapcsolatban. Végül is addig - addig nézegették a fülemet, míg a főorvos is (akihez bizalmam van) állítja, hogy ez teljesen nem tud rendbe jönni műtét nélkül. A daganat ami "bent" van idézi elő újra és újra a gyulladásos állapotot. Nem is a gyulladásos állapot a legkritikusabb része ennek, hanem közel van az agyhártyához és tovább fertőződhet, stb. Szóval ez a fül az én "tövisem". Békességem van és mégis félelmek is vannak a szívemben. Újra és újra visszateszem az Úr kezébe a  problémát, és hittel elfogadom, hogy erőn felüli úton nem fog vezetni, mert előttem megy, velem van, megtart. Szükséges dolog, hogy szembenézzek gyengeségeimmel, fájdalmaimmal. Elismerjem őket, hisz ezek által formál Isten arra, hogy érző szívvel, megértéssel lehessek mások nehézségeivel, fájdalmaival kapcsolatban. Legfőképpen pedig alázatra tanít, hisz emlékeztet arra, hogy önmagamban mit érek. Olyan sokszor végig gondolom - különösen ilyen helyzetekben - Pál apostol szavait: "Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott testembe." Mekkora alázattal és hittel hordta Pál a gyengeségét, betegségét, ugyanakkor mekkora erővel és kitartással követte és szolgálta Megváltóját! 

Van egy kedves ének, egy imádság ez . . . ha megtalálom megpróbálom betenni 

Megtaláltam, - persze csak a következő bejegyzésbe sikerült!

énekek

Énekelni nem tudok, de nagyon szeretek énekeket hallgatni, s közben ha nincs hallótávolságon belül senki akkor én is énekelem, ha mégis van közel valaki, akkor magamban énekelem. Egy a lényeg benne: számomra az ének (megfelelő tartalommal) Isten dicsőítés, amely békét teremt, a Mindenható elé visz, ráhangol a Vele való beszélgetésre. Szóval már most nagyon örülök neki, hogy a Mennyben nem lesz probléma, hogy nem tudok énekelni, ott mindnyájan a mennyei kórusban dicsőíthetjük az Örökkévalót és a Bárány Jézust.

Reggel hallgattam énekeket Igeolvasás után mielőtt elmentünk gyülekezetbe. Az először feltett ének akkor fogta meg a szívemet. 

A második éneket a gyülekezetben énekeltük (ott én is szoktam - eddig még kibírták!) és bennem maradt mélyen, a harmadikat pedig délután hallgattam itthon mielőtt elkezdtem ezt a pár sort írni.

Sajnos arra még nem jöttem rá, hogy egy bejegyzésbe hogyan lehet például három éneket és a szöveget is amit hozzá szeretnék írni betenni, de hát  lehet, hogy nem is megy? - No majd nálam okosabbaknál utána kérdezek.

Rövid volt a hétvége valahogy, de azért a legfontosabb dolgaimmal elkészültem és még arra is jutott most egy kis időm, hogy írjak egy pár sort a feltett énekek után.

Ma öt gyülekezetnek volt közös istentisztelete. Budapest környéki, illetve budapesti gyülekezetek ezek, akik szoros kapcsolatot ápolnak egymással. Minden év őszén szokott lenni ilyen alkalom. Ezek a gyülekezetek 10 - 15 évnél nem régebbiek, a mienk 9 éves. Gyülekezetplántálás során ezekbe az új gyülekezetekbe több olyan testvérem került, akikkel fiatal korunkban (vagy éppen egy kicsit idősödően) egy gyülekezetbe jártunk. Én minden évben örömmel várom ezt az alkalmat, olyan jó találkozni azokkal akikekkel fiatal korunkban nemcsak egy gyülekezetbe jártunk, hanem voltak közös szolgálataink is. Sok a közös emlék a gyerek nevelésből, és az élet legkülönfélébb kis és nagy kérdéseinek megoldásából. Legfőképpen pedig ha rájuk nézek akkor csak magasztalni tudom Istent a megtartó kegyelméért, hisz mindnyájunkat megőrzött a viharokban, próbákban, és a jó dolgokban egyaránt az Ő követésében. 

Lásd, Ő jön! (Most Illés napjait éljük)

Rejts most el

Jézus, Te vagy minden álmom!

advent elé

Fantasztikus színek mindenütt. Olyan szép ez az ősz, mint talán az én életemben soha. A hosszú szeptemberi "nyár" és októberben a szinte véget nem érő ősz, a napos és kellemesen meleg novemberi napokkal csodát tett a természetben. Olyan színek, hangulatok vannak, hogy észere sem veszem az idő múlását (rohanását).

Csak tegnap kezdtem el visszaszámlálni: mindjárt Adventben járunk. A várakozás, a készülődés időszakában. Kedves a számomra, hogy van egy ilyen időszak. Olyan könnyen a rohanás csapdájában él egész évben az ember, ez az időszak viszont engem több megállásra, odafigyelésre indít. Újra és újra felteszem a kérdést magamnak: mit várok? Sok minden eszembe jut, és túl is lépek rajta, mert rájövök, hogy mennyire időleges, és mennyire eljön, vagy elmúlik minden nagy várakozás nélkül is. Mikor végig megyek ezeken a jövő - menő, elmúló vágyaimon akkor közben újra és újra megtelik a szívem örömmel:  hisz én Jézus Krisztust várom, az életem Urát, a mennyei Vőlegényt! Erre készülődhetek mindenkor, de Adventben ez különös hangsúlyt kap. Mégiscsak jó a naptár! :) Jó, hogy az életünk valamiféle időszámítási rendhez kötődik.

Ez most még csak emlékeztetés! :) de november 27 már az első adventi vasárnap.

Sok bejegyzés van a naptáramban a következő két hétre: továbbképzések, orvos (!) - de érdekes módon a zöme lemegy november 27.-ig, egy időigényes program van már csak bejegyezve utána a december 2-ikai keresztyén könyvvásár. Én mindig a pénteket vállalom be, a nyitás, berendezkedés + feladat, de akkor a szombat már szabad. Ismét viszünk ki új könyvet: Zsidók és keresztyének a Bibliában, a múltban, a jelenben és jövőben. Nagyszerű könyv zsidók és keresztyének számára egyaránt a biblikus látás erősítésére, az előítéletek, téveszmék ledöntésére. Imádkozunk is érte, hogy Isten áldásával olvassa bárki, és nyitott szívvel, értelemmel.

Ancsa a harmincadik hétben van, és ismét minden olyan nehézzé vált: gyógyszerek ellenére magas a vérnyomása, a szülész orvos szerint fennáll a terhességi toxikózis veszélye (Lidi emiatt lett koraszülött). A negyedik gyereknél előjött a terhességi cukorbetegség. Most amint megtudta, hogy babát vár ráállt a szénhidrát diétára, és mégis az elmúlt héttől tartósan megugrott a vércukorszint. A baba nagy: ultrahang alapján már most 2,1 kg-ra mondják! Nagy is szegénykémnek a pocakja, nehezen cipeli. - Nagyon ideillik egy Corri ten Boom idézet: "Ha a világra figyelsz, kétségbeesel. Ha magadra figyelsz, depressziós leszel. De ha Krisztusra figyelsz, megnyugszol." A koncentrációs tábor mélységes bugyrait megjárva mondta és élte meg ezt.

Drága Megváltóm! Te tölts be bennünket teljesen hittel, bizalommal, hogy ne csak el tudjuk mondani Pál apostollal: "azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott", hanem tudjuk megélni a mindennapok kétséges, nehéz helyzeteiben bizalommal, reménységgel. A Te megváltott kedves gyermeked Ancsa, a Te kezedben van az ő élete, mindennapjai, és a Te ajándékod az a kis új élet amelyet hordoz. Óvd, őrizd életüket a nehézségekben, és tedd lehetővé Atyám, hogy a nehézség, a próba mindnyájunknak javára lehessen azzal, hogy Rád bízzuk és a Te dicsőségedet emeljük mindenek fölé. Ámen

őszi családi születésnapozás emlékei

Barbi Magyarországon a legidősebb unokám. Harmadéves hallgató az ELTE-n, februárban volt az eljegyzése, és jövő augusztusban lesz az esküvő. Már a második unokám fog férjhez menni! - Hogy öregszik az ember lánya!:)

Laci fiam családja:

Johikám a nagybátyjával.

jelenleg a legkisebb! :) Johanna, ő nem szomorú most, hanem nagyon figyel!!

Ancsa két nagylánya: Lídia és Virág. Virág az én kis kollégistám! Ma vége az őszi szünetnek, holnap reggel jön be az iskolába, és kezdődnek a dolgos hétköznapok.

Szombaton Újbudai Liszt Fesztiválon zongorázott Virág, sok elismerést kapott. - Szóval a szünet nem is volt olyan pihenős. 

Sajnos Orsi most nem ontotta olyan bőven a képeket, mint máskor szokta, így ennyi emlékbe a családi együttlétről.

Tábitának

Kedves Tábita!

Ezek a sorok Neked szólnak, de mégis rólam is és rólunk is. Meglepett a bejegyzésed és a kérésed amit az előző bloghoz írtál. A bejegyzésen gondolkodva először is Lídi unokám blog bejegyzése jutott eszembe. Ő 18 éves, amikor megtudta, hogy érkezik a nyolcadik kistestvér a családba, akkor az első reakciója az volt, hogy itt már most is akkora a nyüzsgés, a hangzavar, és olyan sokan vagyunk . . . szóval valahogy a tizennyolc évesnek a fejében és szívében nem  a lelkesedés volt az első visszhang. Teltek a napok és egy alkalommal Isten azt mondta neki: "Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom" 127. Zsolt 3. - Megfordultak az érzések a szívében, a fejében a gondolatok. A hála és a magasztalás vette át az előző zúgolódó gondolatokat.

A gyermek akit - akiket - ránk bíz Isten, s akinek az életében nagyszülőként részt vehetünk nem a mienk. Isten ajándéka! és mint minden amit itt a földön kapunk időleges. Isten egy időre bízza ránk mégpedig sáfárságra. Egy hatalmas kincs a gyermek, Isten képmására teremtett lény, akiért felelősek vagyunk, hogy hogyan növekszik, milyen ismeretre jut, felnőve kihez fog tartozni az élete. 

Mindemellett tudhatjuk, hogy a parányi új élet már fogantatása előtt is benne volt Isten tervében. Isten nem romlást, hanem jót tervez felőlünk - gyermekeink felől - a Megváltás kegyelmében. A Megváltottak örök életére teremti őket, és adja a mi gondozásunkra azzal a felelősséggel,hogy az örök élet útját ismertessük meg velük. Így a gyermekeinknek  még felnőtt korukban is lehetünk lelki társaik, segítségük, része életüknek.

Ezek a gondolatok indítanak hálaadásra, könyörgésre.

Mennyei Atyám Jézus Krisztusban! Hálaadással és dicsőítéssel állok Előtted, Te az embert - és benne engem is - bevontál teremtő hatalmadba. Részese lehetek az új élet teremtésének,és az életemben már a második generáció születik a Te ajándékodként. Köszönöm, hogy a földi teremtményeid legértékesebb, legdrágább teremtményét az embert, kisgyermekként szüleire bízod, és a szülők mellett mi nagyszülők is részesülünk a Te ajándékok örömeiben, áldásaiban egy kisgyermek érkezésekor. Kérlek Uram, hogy mi nagyszülők a magunk pozícióját megértve tudjunk áldásul lenni a családban, segíteni ahol szükség van ránk, és betölteni a Te Igéd parancsát:  elmondani mily nagy vagy Te! Milyen nagy a kegyelmed amellyel életünkről és benne erről a most születő kisgyermekről is jót terveztél. Terjeszd ki mindenkor áldó kezed a növekvő csöpp unokámra, hordozd életét kegyelmed szerint. Rakj le Uram útjelzőket számára, amelyek Hozzád vezetik, kérlek Atyám lehessek én is egy ezek közül az útjelzők közül. Óvd meg az unokáimat, a szülőket Uram a Sátán minden gonosz mesterkedésével szemben, add Lelked vezetését, hogy bölcsen tudjanak az élet minden helyzetében dönteni jó és rossz között. Ámen

Ancsa legidősebb lánya

Néhány kép Lídiáról, ő időrendbe a harmadik unokám. A fotókat Orsi lányom csinálta, szóval élvezem a csodákat amit családomban megélek. Lídi nagyon tehetséges (fuvolázik, Horgas Eszter növendéke) most érettségizik az érdi Vörösmarty Gimnáziumban, nagyon jó tanuló, van elképzelése arról, hogy mit szeretne csinálni felnőtt korában, de ami a legfontosabb: Isten megváltott gyermeke, aki elkötelezett a mások felé való szolgálatban. Nagyon jó blogja van: fentről formálva címmel.

Időnként újra és újra elgondolkodom, rácsodálkozom arra, hogy Isten mennyi áldást, örömet adott a családban. Egyszem gyerek voltam, nagyszüleim neveltek (édesanyám négy éves koromban meghalt), így fogalmam sem volt milyen egy "igazi" család. Így négy gyerek nevelgetése közben bizony néha kapkodtam a fejem, hogy mit és hogyan kellene csinálni ahhoz, hogy mindenre és mindenkire legyen időm, minél tartalmasabb, vonzóbb lehessen a családi együttlét, és majd felnőtt korukban is szeretet teljes, meleg kapcsolat maradjon a testvérek között és felénk is. Isten kipótolta a hiányaimat, és valóság lett az álmom. Sőt a tizenhárom unoka között is jó a kapcsolat és nagy élmény amikor ünnepekkor együtt a család.

A képek amit olyan szívesen teszek el emlékbe:

Nemsokára jönnek a hétfői születésnapon készült képek, amivel a család többi tagját is (legalábbis részben) sikerül megörökíteni itt.

Végezetül a ma reggeli Ige, ami olyan nagyon megvidámította a szívemet és újra bizonyossággal töltött el:

"Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk."

"Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás" - általa van életem, üdvösségem és Atyám az Isten! Dicsőség neked megváltó Krisztusom! Ámen

az idő

Éjjel sokat gondolkodtam a vasárnapi igehirdetés témáján. Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, az ígéret szövetségét. Egyoldalú szövetség volt: Isten vállalta a szövetséget. Az ígéret Ábrahámra és utódaira vonatkozott. DE - hol vannak Ábrahám utódai? öregedő ember, öregedő feleséggel, és telnek az évek . . .

Ráadásul Sára meddő volt a házasságban fiatal korában. Ami abban a korban bizony nem könnyen megélhető helyzet volt. Az ígéret idején pedig már nem fiatal. Telnek az évek . . . és eltelik tíz év au ígéret után. Sára úgy gondolja meg kell oldani a helyzetet. - Mennyire jellemző ez ránk emberekre. Valameddig várunk egy kijelentés, ígéret beteljesedésére, aztán jön egy "alkalmas"-nak látszó helyzet, pillanat, amikor "megoldjuk" a problémát. Sára megoldása: a szolgálóját adja férjének, hogy legyen utód. Nagyon emberi, nagyon sok súlyos következménnyel járó megoldást hozott. Semmi köze nem volt Isten ígéretéhez. A következményei ma is tombolnak a világban. - Isten ígéretének megvalósulása ettől még nem lett lehetetlen, nem maradt betöltetlen, csak keletkezett egy emberileg generált konfliktus helyzet - bűn - amelynek következményei voltak, és vannak.

Az ígéret 25 év után teljesedett be.

Ennek a történetnek a kapcsán gondolkoztam azon, hogy mennyire a 24 órás időbeosztáshoz kötött az én gondolatvilágom is. Mostanában sokat formál ezen Isten.

Péter apostol azt mondja: "Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap."

Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené? 4. Móz 23:19

Mikor? - a maga idejében!

Az idők teljességében küldte el Fiát, a megígért Messiást, hogy váltságot szerezzen nekem és nekünk. Évezredekkel előbb megígérte! Miért pont akkor volt az "idők teljessége" amikor eljött? - sokféle magyarázatot tudnak rá adni a teológusok, Biblia kutatók, de kell e Isten cselekedeteit emberi értelemmel magyarázni? A Mindenható Isten cselekszik, Ő minden értelmet meghaladó, teremtő, alkotó Isten. Ő tudja az ember életének kezdetét és végét, Ő az ura Föld kezdetének és végének, s mindennek ami közben történik. 

Életem boldogságának, kiegyensúlyozottságának a kulcsa minden körülmények között a bizalom lehet. "Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényedet." Péld 3:5-6

Legyek türelmes! Isten tudja, hogy mit csinál. Isten tudja, hogy mi a legjobb számomra. Ő látja a végcélt! 

Sokat jelentett végig gondolni mindezt, és beszélni az Úrral erről.