Kedves Tábita!
Ezek a sorok Neked szólnak, de mégis rólam is és rólunk is. Meglepett a bejegyzésed és a kérésed amit az előző bloghoz írtál. A bejegyzésen gondolkodva először is Lídi unokám blog bejegyzése jutott eszembe. Ő 18 éves, amikor megtudta, hogy érkezik a nyolcadik kistestvér a családba, akkor az első reakciója az volt, hogy itt már most is akkora a nyüzsgés, a hangzavar, és olyan sokan vagyunk . . . szóval valahogy a tizennyolc évesnek a fejében és szívében nem a lelkesedés volt az első visszhang. Teltek a napok és egy alkalommal Isten azt mondta neki: "Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom" 127. Zsolt 3. - Megfordultak az érzések a szívében, a fejében a gondolatok. A hála és a magasztalás vette át az előző zúgolódó gondolatokat.
A gyermek akit - akiket - ránk bíz Isten, s akinek az életében nagyszülőként részt vehetünk nem a mienk. Isten ajándéka! és mint minden amit itt a földön kapunk időleges. Isten egy időre bízza ránk mégpedig sáfárságra. Egy hatalmas kincs a gyermek, Isten képmására teremtett lény, akiért felelősek vagyunk, hogy hogyan növekszik, milyen ismeretre jut, felnőve kihez fog tartozni az élete.
Mindemellett tudhatjuk, hogy a parányi új élet már fogantatása előtt is benne volt Isten tervében. Isten nem romlást, hanem jót tervez felőlünk - gyermekeink felől - a Megváltás kegyelmében. A Megváltottak örök életére teremti őket, és adja a mi gondozásunkra azzal a felelősséggel,hogy az örök élet útját ismertessük meg velük. Így a gyermekeinknek még felnőtt korukban is lehetünk lelki társaik, segítségük, része életüknek.
Ezek a gondolatok indítanak hálaadásra, könyörgésre.
Mennyei Atyám Jézus Krisztusban! Hálaadással és dicsőítéssel állok Előtted, Te az embert - és benne engem is - bevontál teremtő hatalmadba. Részese lehetek az új élet teremtésének,és az életemben már a második generáció születik a Te ajándékodként. Köszönöm, hogy a földi teremtményeid legértékesebb, legdrágább teremtményét az embert, kisgyermekként szüleire bízod, és a szülők mellett mi nagyszülők is részesülünk a Te ajándékok örömeiben, áldásaiban egy kisgyermek érkezésekor. Kérlek Uram, hogy mi nagyszülők a magunk pozícióját megértve tudjunk áldásul lenni a családban, segíteni ahol szükség van ránk, és betölteni a Te Igéd parancsát: elmondani mily nagy vagy Te! Milyen nagy a kegyelmed amellyel életünkről és benne erről a most születő kisgyermekről is jót terveztél. Terjeszd ki mindenkor áldó kezed a növekvő csöpp unokámra, hordozd életét kegyelmed szerint. Rakj le Uram útjelzőket számára, amelyek Hozzád vezetik, kérlek Atyám lehessek én is egy ezek közül az útjelzők közül. Óvd meg az unokáimat, a szülőket Uram a Sátán minden gonosz mesterkedésével szemben, add Lelked vezetését, hogy bölcsen tudjanak az élet minden helyzetében dönteni jó és rossz között. Ámen
Nagyon köszönöm. Átvehetem a blogomba az imádságot?
VálaszTörlésKedves Tábita! - Az imádság Lélek által, lélektől lélekig megy hitem szerint. Ha Te is áment mondasz rá, akkor a magadévá tetted. Így már nemcsak az enyém, hanem a tied is. Vedd szeretettel:)
VálaszTörlés