Túl vagyok a fülműtéten, s már kezdek egy kicsit magamhoz térni. Az eredmény majd lassan fog kiderülni, de a főorvos, aki műtött bizakodó, szerinte sikerült nemcsak kitisztítani a daganattól, hanem ismét építettek be hallócsontokat, és dobhártyát. - Már második körben az életem során. Nem is értem, hogy hova lesznek ezek a fejemből? :)
Csütörtökön szedik ki a varratot, és a tampont. Már az egyensúly érzésemmel nincs gond - két, három napig elég pocsék volt. Viszont ha beszélek visszhangzik a fejem! no nem mindig egyformán, csak hogy érdekesebb legyen. Remélem ez is elmarad nemsokára.
Fájdalmaim még vannak, ráadásul valószínűleg a fájdalomcsillapítóktól kiütéses lettem tegnapra. Mára viszont ez sem romlott tovább. Talán már fájdalomcsillapítóra is kevesebb szükségem lesz, s magától elmúlik ez is.
Az egészről az az orvosok véleménye, hogy ez a téma fehér folt az orvostudományban: nem tudják, hogy miért megy tönkre újra és újra, hiába teszik radikális műtéttel rendbe. Szóval most is azt mondták, hogy "garancia nincs"! Végig gondoltam én már ezt többször és békességgel eljutottam arra, hogy ez az én "tövisem" ami kell ahhoz, hogy újra és újra emlékeztessen arra, mennyire kegyelemre szoruló nyomorult ember vagyok. Ami jó, és ami áldás lehet bennem mások számára az mind Isten ajándéka és az Ő Lelke által működik.
Vasárnap volt meglátogatni a lelkipásztorom, jól esett, mert meleg szeretettel jött, és őszinte öröm volt benne, hogy Isten ad gyógyulást számomra. Az Ige amit hozott: Fil 4:11-13. Pál leírja, hogy része van bővölködésben, szűkölködésben, nehézségben. Mindezekben "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." - mondja Pál. Ezért az erőért adtunk hálát. Betegségben, nyomorúságban is épp úgy, mint egészségben és "szárnyalásban" Krisztus van mindenek felett, Ő ad erőt, örömöt, békességet.
Ma reggeli Ige azon gondolkodtatott el, hogy Isten irgalma milyen végtelen hozzám. Továbbá ez az irgalom mire kötelez engem. Jak 2:13 "Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten" - Isten irgalmassága Krisztusban diadalmaskodott az ítéleten a kereszten, és diadalmaskodik újra és újra amikor kegyelmében megőriz, újra és újra felemel. Amikor okkal, vagy ok nélkül megterhelődök más felé és ítélkezem, akkor él e bennem az irgalmasság? vagy a bennem felgyülemlett fájdalmak, harag, sérelem mond ítéletet?
Nagy szükségem van arra, hogy Isten formálja gondolataimat, szívemet, látásomat irgalmasságra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése