januári összefoglaló

Rohannak a napok, itt van mindjárt az év első hónapjának a vége. Nagyon sok munkám volt ebben a hónapban, amint ez januárban mindig is szokott lenni. Csak hát éppen ez a sok munka az évek múlásával minden évben többnek tűnik. Közben vajúdások is jócskán voltak, hogy hogyan tovább. Nagyon nehezen érett meg a végső döntés bennem, pedig már az elmúlt év áprilisában úgy éreztem, hogy megalapozottan döntöttem. Sok minden történt persze közben és főleg a decemberben történt dolgok kérdőjelezték meg, hogy tényleg Isten akarja a változtatást? Az utódom látszólag nem egy "könyvelő" alkat. - Kedves, jó kedélyű, stb. de az ígéretei nem igazán kötik, sőt az idő sem, ahogy elmúlt hónapok bizonyítják. Ehhez hozzájött a hihetetlen pénztelenség az Alapítványnál. 2011 április óta nem számláztam, így megfordult a fejemben, hogy még három hónapot felajánlok, és utána pedig a korábbinak a feléért végig viszem az évet. . . . és egyszer csak feltűnt a semmiből az új könyvelő, mintha tegnap ígérte volna meg, hogy holnap jön! - Nem igazán nyugtatott meg a dolog, de a Z-tól megkérdeztem, hogy ő mit gondol ebben a témában. Nagy mértékű hezitálást tapasztaltam, de a hezitálás mellett azt éreztem, hogy mégis inkább a váltás mellett van. Volt 1-2 nap az elmúlt héten amíg ezt békességgel a magamévá tudtam tenni.

Hétfő délután jön dolgozni. Talán ekkor dől el véglegesen a dolog. Először is jön-e? mert már több időpont nem vált valóra. Másodszor összeírtam neki a feladatokat, amit tőle várnak el majd a jövőben, kérdés tisztában van vele, hogy ez mennyi munkát jelent? Szeretném ha az átadás minden tekintetben megtörténne februárban. Most jöttem rá, hogy olyan ez, mint amikor felnő a gyerek, és el kell engedni. Eddig már - talán egy kicsit messze is van időben - 4 gyerekemet elengedtem a teljesen önálló életbe, és csak imában hordozom őket, vagy ha ők kérik a segítségem vagyok mellettük. Az alapítvány a 25 év alatt tulajdonképpen 5. gyerekemmé vált - erre mostanában jöttem rá - hát itt az ideje, hogy el tudjam engedni a kezét.

Nem látunk a jövőbe - s milyen jó! - tehát amit most leírtam Isten kezében van, én ennyit látok belőle, hogy az Úr hogyan dönt, és mit hoz a február az még titok!

Ma egy hete történt egy nagyon megrázó eset a fiaméknál. Nagy imaösszefogásra késztetett bennünket, az Úr pedig meghallgatta kegyelmesen. Tomit kosárlabda meccsen súlyos sportbaleset érte. Teljes hosszában hanyatt vágódott, még megpróbált felülni, de elvesztette az eszméletét és ismét visszacsapódott. A mentők rögzített állapotban vitték be a János kórházba, ahol több, mint 3 órai vizsgálat, várakozás után derült ki, hogy "csak" súlyos agyrázkódása van. 48 órára bent tartották (hányt, szédült, fájt a feje) és utána most egy hétig itthon feküdt. Holnap megy először iskolába. Mindnyájunk számára hihetetlenül nagy megtapasztalás volt amit átéltünk Isten kegyelméből, szeretetéből, megtartó hatalmából. Hatalmas volt a félelem a szívünkben: milyen következményei vannak a balesetnek? Visszatettük újra a gyerek életét, sorsát az Úr kezébe. Ő Gyógyító, Hatalmas, Kegyelmes Isten.

A csöpp 27 napos:

szépen fejlődik, csak éppen egy kis zabagép! - Annyit eszik amennyi egy 6 hónapos gyereknek is elég lenne.  Az édesanyja eleinte boldog volt, hogy ez milyen szuper! - aztán a folyamatos hasmenés és az orvosi vélemény rádöbbentette, hogy ez nem is olyan jó. Most próbálgatja, hogyan lehet a kevesebb is elég. - Azt hiszem sokat lesz a szájában a cumi! - Igen, a "gyereknevelés"-nek már 27 napos korban is lehetnek gondjai.  

Isten válaszol

"Mit mondjunk tehát mit ért el Ábrahám, a mi test szerinti ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, de  nem Isten előtt. De mit mond az Írás? Hitt Ábrahám az Istennek és Isten ezt számította be neki igazságul. Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azét, mert tartoznak vele. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak. ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot: Boldogok, akinek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt." Róm 4:1-8

Sokat küszködtem az elmúlt napokban a Rómaiakhoz írt levél 1-2-3 részével. Nem mintha először olvastam volna, de most különösen hangsúlyossá váltak számomra a törvény, a cselekedet, az ítélet szavak, amik igen csak sűrűn és mély összefüggésben vannak ott. Odáig fajult a dolog, hogy megkértem S-t: beszélj nekem a kegyelem evangéliumáról a Róma 1-2-3 alapján! - Több dolog előkerült, de úgy igazán nem simította ki a gondolataimat, lelkemet mindattól ami ráterhelődött.

Ma annyira sokat mondott a 4. fejezet. Ráadásul a Napi Remény is teljesen más oldalról, de ugyanúgy megerősített a küzdelmeim, kudarcaim, nehézségeim között.

 "Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat;" (2Kor 1,8-9)

Jézus szenvedett? Előfordult hogy magányos volt? Vajon kísértve volt-e azzal hogy elbátortalanodjon? Vajon félreértették, gonoszak voltak hozzá, vagy igazságtalanul kritizálták?

Természetesen! Egyikünk sem kivétel a szenvedés, a magány, az elkeseredettség vagy az igazságtalan kritika alól, ugyanis Isten Krisztus képére formál minket, és ahhoz, hogy ezt tegye, ugyanazokon a körülményeken kell keresztül vinnie minket, mint amiken Krisztust is vitte.

Ez azt jelenti hogy Isten okozhat tragédiákat? Nem. Isten jó, és Ő nem okoz vagy tesz gonoszságot. De Isten jóra tudja használni a sötét vagy stresszes időket is. Arra használja fel, hogy megtanítson minket bízni Őbenne (2Kor 1,8-9), hogy megmutassa, hogyan segítsünk másoknak (2Kor 1,4-6), és hogy közelebb hozzon minket hívő testvéreinkhez (2Kor 1,11).

Akkor mit tegyél, amikor nehéz élethelyzeteken mész keresztül?

• Állj ellen, és ne hagyd, hogy elbátortalanodj.
• Emlékezz, Isten veled van.
• Támaszkodj Isten védelmére és vezetésére.

Mindannyian keresztül megyünk nehéz időkön! A különbség azoknak, akik Jézusban hisznek nem a sötétség hiánya, hanem a Világosság jelenléte!


Le kellett, hogy írjam ezeket a gondolatokat, mert jó lesz visszaolvasni. Olyan hamar eljut az ember odáig, hogy a körülményeire néz csak, a sikertelenségeit, vagy kudarcait látja. Aztán jön a nagy vádoló és és szembesít a törvényszegéseinkkel. Mennyire kell ilyenkor a világosság: Krisztus azért jött és halt meg a kereszten, hogy életem legyen és bővölködjek! - Ámen

Bizzál az Úrban!

Sok minden történt az elmúlt napokban. Például a második unokám szalagavatója is mostanában volt. Múlt hét péntek. Én Noéval maradtam otthon, így Ancsa el tudott menni, látta a legnagyobb lányának a szalagavatóját. - Nem a legjelentősebb esemény az életben, de azért van jelentősége! A képen Lídia az unokatestvérével (Noé előtti egyetlen fiú unokámmal, aki tovább viszi a családi nevet! :) )

Rengeteg a határidős munka, és rengeteg a feldolgozandó ismeretanyag az új év régi feladataihoz. Mindig nehezen viseltem, de ahogy öregszem egyre inkább ez jellemzi az év elejei állapotot. Még semmit sem lehet rutinból csinálni, mindenre nagyon figyelni kell, és mivel évről évre több a változás, tehát mindig van egy időszak amikor már lassan fejben van az ismeret, de félek hogy keveredik az előző évivel, tehát újra és újra meg kell nézni a jogszabályban. Szóval a sok munka mellett még viszonylag lassan is haladok. DE haladok! és én ezt újra is újra csodaként élem meg, hogy még ad rá képességet Isten, és ad feladatot. Ő nem nyugdíjasokkal veszi körül magát! - Vagy legalábbis engem még nem nyugdíjazott. - Van egy új feladat is kilátásban: már november vége fele beszéltek velem az egyik legnagyobb budapesti református gyülekezetből, hogy elvállalom e a könyvelésüket. Nagyon megfogott az ottani missziós lelkületű gyülekezeti munka, amit megismertem a honlapjukról. Aztán a személyes beszélgetés is közelebb vitt a döntéshez. Végül is mostanában szóltak, hogy szeretnék ha elvállalnám, de egész konkrétan még csak a jövő héten hétfőn rögzítjük a feladatot is és azt is, hogy milyen opciókkal vállalom. Úgy érzem, hogy ez nemcsak plusz munkát fog jelenteni, hanem lehetőséget is arra, hogy támogassak egy szolgálatot azzal a képességgel, tudással amit rám bízott Isten.

Saját gyülekezetemben is a kialakult szolgálati területemen szilveszter óta bővebben volt és van tennivaló, mint egy átlag hónapban. És itt is kell egy diakóniai megbeszélést tartani a pénzügyi helyzettel, könyveléssel kapcsolatban - talán ezen a héten szombaton lesz ez az alkalom. Múlt hét szombaton pedig a rám bízott tanítványozói csoport jött össze. Nagyon jó kis közösséggé formálódtunk. Hála érte a Mindenhatónak, épít bennünket egymás hite által.

Az egészségi állapotom is kezd rendeződni, lassan lassan begyógyul a fejemen a seb. Már negyvenkilenc napos! - szerintem épp ideje. Fájdalmaim már nincsenek, és az erőnlétem is már kezd a műtét előttihez hasonlítani. - Van miért hálát adni. Isten újra átvitt egy próbán, amely közelebb vitt hozzá.

Kész lettem közben egy kisebb könyv lektorálásával is. Sok tekintetben élvezetes munka volt, elsősorban a tartalma miatt.

A Rómabeliekhez írt levelet olvasom most naponta egy-egy fejezetet. Sok új mondanivalója van. 

A héten a Napi Reményből szólt igazán mélyen hozzám Isten:

"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet." Olyan jó dolog ezt megélni! Vágyom rá, hogy ne egy-egy élmény legyen ennek az Igének a megtapasztalása, hanem folyamatos élethelyzet. Olyan hatalmas bizonyosság az amikor bizalommal Isten kezébe teszem a napomat, jönnek a kisebb - nagyobb problémák, megoldhatatlannak tűnő helyzetek, és Isten az aki egyengeti az ösvényt. Mennyivel eredményesebb, hatékonyabb, s leginkább Isten előtt kedves út amikor az elegyengetett ösvényen megyek tovább, és nem a magam útkeresésén bukdácsolok.

még néhány kép a legkisebbről

 "Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg tegzét!" 
127. Zsolt 3-5

Jó az Úr!

"Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket. Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül. féljétek az Urat, ti szentjei, mert nem szűkölködnek az istenfélők. az oroszlánok is sínylődnek és éheznek, de akik az Úrhoz folyamodnak, nem nélkülözik a jót." 34. Zsolt 8-10

Még alig kezdődött el az év és olyan zavaros minden körülöttünk a világban, annyira sűrűsödnek az események. Nem is ez a legnehezebb számomra - nehéz ez is - hanem az, hogy lépten nyomon tapasztalom, mennyire megosztja a hívő keresztyéneket is a mindennapok eseménye. Partalan vitákba fecsérlik idejüket, sőt már-már ellenséges indulatok fűtik ezeket a vitákat. Sokat gondolkodom mostanában az "idők jelein". Azt látom, hogy mindezeknek be kell következni, sőt még nehezebb napok, esetleg évek is jönnek az Úr visszajövetele előtt. Fel kell rá készülni fizikailag is lelkileg is. Mennyivel jobb lenne ha imában összefogva tudnának hívő keresztyének együtt imádkozni ébredésért, lelki megújulásért a politizálásban elfecsérelt idő helyett. Teremts bennem Uram tiszta szívet, amellyel szeretettel tudom hordozni mindazokat akiket rám bíztál! Adj Uram bizonyságtevő szívet és ajkat amely Rólad szól a nehéz és érthetetlen helyzetben is, és adj Uram élő reménységet, hogy gyerekeim, unokáim nem fognak sínylődni, nem fogják nélkülözni a jót: Téged, a Megváltó Krisztust. Ezekben a körülményekben is felismerik a Te áldott kezedet, amelyet védőn tartasz gyermekeid felett. Ámen.

Nagyon sűrűn tele van írva a következő két hétre a naptáram. Munkahelyi, családi, gyülekezeti extra programok sora. Egyik sem olyan, hogy máskorra lehetne tenni, vagy nem az én dolgom lenne. Szerintem a háztartás fogja a rövidebbet húzni, mert a meglevő időt sajnos nem lehet bővíteni. Csak reménykedni tudok benne, hogy 2 hét múlva fizikailag is, lelkileg is nem leszek teljesen leszívva. A feladatok jöttek, és nem én jelentkeztem érte, át is gondoltam, amikor 1-1 dologban igent mondtam, és Isten békességet adott benne. Hiszem, hogy az erőt és a kimenekedést is megadja majd.

Az egyik program, ami nagyon kedves a szívemnek: pénteken lesz Lidi szalagavatója. Ancsa úgy számolt vele, hogy ő az újszülött miatt nem tud elmenni. Hála Istennek napról - napra erősödik, és úgy látjuk, hogy el tudna menni, ha Noéval otthon maradna valaki. Én jelentkeztem "valakinek". Nagyon szeretem Lidit, és szívesen ott lennék ezen az alkalmon, de mégis fontosabb, hogy az édesanyja ott legyen! 

A tizennyolc évesem! Drága Lídia! - olyan közel vagy a szívemhez, nagyon hálás vagyok érted az Úrnak, hogy  adott nekünk, sok tehetséggel megáldva. Krisztus megváltott drága gyermeke vagy. Őrizzen meg az Úr, formálja értelmed, szíved egyre hasonlóbbá Krisztushoz és tegyen áldássá mások számára is. Ámen.

Tegnap voltunk Ancsáéknál baba nézőben, és nagyon finom volt újra újszülöttet babusgatni! Milyen más is egy fiú: a lányok ugyanezzel a súllyal olyan kis husikásak, a fiú pedig "girhes" mondom én. Szóval a kis pofiját leszámítva mindenütt éppen csak van rajta egy kis húsi. Jól szopik, nem nyűgös baba. Érzi a szeretetet, és jól el van a melegében.

idő

"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk"  Zsolt 90:12
"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata."
366 napot kaptam és kaptunk 2012 évre. Kérdés, hogy ez tényleg így igaz e? Közel az Úr visszajövetele! Kérdés az enyém e az egész év? Mikor hív haza az én Uram? - Számot kell adni  arról a számtalan percről amit rám bízott Isten, mennyit hasznosítottam? Mennyit mulasztottam el, hogy csak úgy elfolyt? Mennyi volt káromra, és Isten országának kárára?
Szívemből fakadó kérés, hogy Uram taníts úgy számlálni napjaimat, hogy bölcs szívhez jussak! - Hisz Istentől nyert bölcsesség nélkül, a magam eszére hagyatkozva mennek rutinból a napok, hajtanak a feladatok, vagy éppen leállít a fáradtság, tehetetlenség. Ennyi. Istentől nyert bölcsességgel pedig fel lehet - és fel is kell - állítani a fontossági sorrendet. Ehhez a sorrendhez lehet és kell igazítani a tennivalóimat. Elhagyva mindazt ami "csak úgy" éppen eszembe jut, hogy meg kell tenni, de nem illik sehova a prioritási sorrendben, vagy éppen a legutolsók között van.

2012-re

"Meg fogjátok tapasztalni Isten békességét, mely minden képzeletet felülmúl. Az Ő békessége meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Jézus Krisztusban." (Filippi 4:7)

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Filippi 4,6-7)

"Tud az Úr neked annál többet is adni" 

Sok aggodalmaskodást találtam a 2011 év leltárában! Pedig egy sem oldott meg semmit! Legfeljebb feszültséget, magas vérnyomást okozott és kishitűségről vagy hitetlenségről tett tanúságot. Ugyanakkor visszatekintve azt kell látnom, hogy Isten megőrző kegyelme velem volt, és mindenekben gondot viselt. A fenti Igék 2012-re útmutatás, ígéret, tanács. Hiszem, hogy Isten ígéretei örökké megállnak, és minden körülményben igazak. Szeretném Uram, ha jó és nehéz napokon, szomorúságban és örömben egyaránt szívemben lennének ezek az Igék és bátorítanának, utat mutatnának. Ámen


2012 január 1 nagy eseménye: megszületett a legkisebb unokám, a tizennyolcadik! Annyi nehézség között őrizte meg az Úr Ancsát, és olyan gyorsan, minden bonyodalom nélkül született ez a gyönyörű kisfiú. Noé Barnabás. Érdekes a névválasztás: vigasztalás-t jelent mind a két név. Tegnap már haza is mentek a kórházból, Laci otthon van egy pár napot szabadságon és Orsi jár segíteni délutánonként. De leginkább Johanna akar segíteni. Nagyra nőtt a majdnem négyéves öntudata hirtelen. Ő már felnőtt! "Majd én megfürdetem a kistestvéremet!" - mondja és alig lehet meggyőzni, hogy elég lesz ha fürdetés közben a lábát megmossa. :)

Hálaadás és öröm van mindnyájunk szívében Isten ajándékáért!