"Mit mondjunk tehát mit ért el Ábrahám, a mi test szerinti ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt. De mit mond az Írás? Hitt Ábrahám az Istennek és Isten ezt számította be neki igazságul. Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azét, mert tartoznak vele. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak. ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot: Boldogok, akinek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt." Róm 4:1-8
Sokat küszködtem az elmúlt napokban a Rómaiakhoz írt levél 1-2-3 részével. Nem mintha először olvastam volna, de most különösen hangsúlyossá váltak számomra a törvény, a cselekedet, az ítélet szavak, amik igen csak sűrűn és mély összefüggésben vannak ott. Odáig fajult a dolog, hogy megkértem S-t: beszélj nekem a kegyelem evangéliumáról a Róma 1-2-3 alapján! - Több dolog előkerült, de úgy igazán nem simította ki a gondolataimat, lelkemet mindattól ami ráterhelődött.
Ma annyira sokat mondott a 4. fejezet. Ráadásul a Napi Remény is teljesen más oldalról, de ugyanúgy megerősített a küzdelmeim, kudarcaim, nehézségeim között.
"Mert nem akarjuk, testvéreim, hogy ne tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Sőt mi magunk is elszántuk magunkat a halálra azért, hogy ne önmagunkban bizakodjunk, hanem az Istenben, aki feltámasztja a halottakat;" (2Kor 1,8-9)
Jézus szenvedett? Előfordult hogy magányos volt? Vajon kísértve volt-e azzal hogy elbátortalanodjon? Vajon félreértették, gonoszak voltak hozzá, vagy igazságtalanul kritizálták?
Természetesen! Egyikünk sem kivétel a szenvedés, a magány, az elkeseredettség vagy az igazságtalan kritika alól, ugyanis Isten Krisztus képére formál minket, és ahhoz, hogy ezt tegye, ugyanazokon a körülményeken kell keresztül vinnie minket, mint amiken Krisztust is vitte.
Ez azt jelenti hogy Isten okozhat tragédiákat? Nem. Isten jó, és Ő nem okoz vagy tesz gonoszságot. De Isten jóra tudja használni a sötét vagy stresszes időket is. Arra használja fel, hogy megtanítson minket bízni Őbenne (2Kor 1,8-9), hogy megmutassa, hogyan segítsünk másoknak (2Kor 1,4-6), és hogy közelebb hozzon minket hívő testvéreinkhez (2Kor 1,11).
- Állj ellen, és ne hagyd, hogy elbátortalanodj.
- Emlékezz, Isten veled van.
- Támaszkodj Isten védelmére és vezetésére.
Le kellett, hogy írjam ezeket a gondolatokat, mert jó lesz visszaolvasni. Olyan hamar eljut az ember odáig, hogy a körülményeire néz csak, a sikertelenségeit, vagy kudarcait látja. Aztán jön a nagy vádoló és és szembesít a törvényszegéseinkkel. Mennyire kell ilyenkor a világosság: Krisztus azért jött és halt meg a kereszten, hogy életem legyen és bővölködjek! - Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése