egy kis hangulat

Noé 2 hónapos

és téli idill Ancsáéknál:

Indul az új hét

"Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életed a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg!" 
103. Zsolt. 2-4


Indul az új hét: Isten bátorít. 
Maradjon kérlek Uram a Te szavad mindig a szívemben, elmémben és töröljön ki mindent amivel a sátán kísért. Ámen

Tavaszi szelek fújnak

Lehet, hogy csalóka az idő, de olyan tavaszias a hőmérséklet is és a napsütés is jó kedvet csinál. :) Ha tényleg nem csak látszat ez, akkor nagyon rövid volt a tél, legalábbis a kemény hideg része. Jó lenne ha így történne. Lassan februárnak is vége van, és rendeződnek a soraim. Legalábbis most már tudom, hogy semmivel sem lesz kevesebb munkám mint 2011-ben. Sőt most még 1 hónapig húzós lesz, míg utol nem érem magam. A könyvelő aki november óta "vállalja", hogy 2012 évtől könyvel az Alapítványnál, az most február 22.-én mondta ki véglegesen, hogy mégsem! - Két oldalú ez a dolog a számomra. Egyrészt éreztem, hogy nehezen válok meg tőle, ugyanakkor örültem, hogy kevésbé foglalt, kevésbé leterhelt leszek. S őszintén szólva érzem, hogy erre már szükségem is lenne. DE ez a hölgy - aki megtért keresztyén, Z.-nal jár egy gyülekezetbe - annyira megbízhatatlannak tűnt, sőt nemcsak annak tűnt, hanem időről időre ki is derült, hogy nem lehet számítani rá. Ettől persze komoly kétségeim támadtak, hogy jó döntést hoztam e? most és így van itt az átadás ideje? Végül is amikor kimondta az utódjelölt, hogy nem vállalja, akkor Z megkérdezte, hogy folytatnám e? - A válaszom az volt, hogy leírom milyen feltételekkel. Leírtam, és elfogadta. - Nem vállaltam a pénzügyi vezetést, gazdálkodást.  Ez volt az utóbbi években a számomra a legnehezebb, érzelmileg, fizikailag egyaránt megterhelt, stresszben tartott. Elvállaltam minden más feladatot amit eddig csináltam. - A 2011-es év a mérleg és közhasznúsági beszámoló kivételével készen van, és míg vártam az utódra addig a programot is rendbe szedtem 2012-re.  Így viszonylag könnyen ment a "sietés" amikor kiderült, hogy ez rajtam maradt. Remélem, hogy március végére utol is érem magam. Minden februárban határidős bevallásokkal viszont aránylag könnyen és időben készen lettem! :)

Ugyanakkor az újonnan vállalt feladat - amit annak alapján vettem fel, hogy az Alapítvány már nem az én dolgom lesz, és olyan kellemesnek tűnt - egyenlőre sok bonyodalommal jár. Korántsem az amit én gondoltam. Már sok mindent megismertem a szokásokból, elkezdtem rendszerbe foglalni, s itt is az a reményem, hogy talán március végére utolérem magam! Sőt át is fogom látni az egészet. Reményeim azok vannak, de majd meglátjuk mi lesz belőle. Még az is benne van a "csomagban", hogy három hónap után - amit próbaidőnek tekintünk - azt mondom, hogy sajnos nem megy.

Amellett, hogy nagyon elfoglalt vagyok már több mint egy hete visszatérő rosszulléteim vannak. Mivel a decemberi műtét előtt az EKG nem volt jó és nem vállalták az altatást, viszont javasolták, hogy kardiológust keressek fel, így most ez után kutatok. Sajnos ha a háziorvos ír beutalót akkor körülbelül májusra fognak a kerületi rendelőben időpontot adni a kardiológián. Most tehát ismerkedem a magánklinikák árfolyamaival! :(

Laci volt egy magánklinikán menedzser szűrésen és nagyon pozitívan beszélt a kardiológiai kivizsgálásról. Először itt érdeklődtem tegnap. De még 1-2 helyet megnézek. Nagyon húzósak az árak. 

Holnap lesz Noé bemutatása a gyülekezetben, amikor hálát adunk érte és kérjük Isten áldását az életére. Nagyon aranyos kisfiú. Szépen fejlődik, és nagyon fiús! Ez úgy kitűnik már most ennyi lány között. Emlékszem, hogy amikor nekem fiam született sokszor olyan értetlenül néztem egy-egy reakcióját. Nekem nem volt fiú testvérem (semmilyen sem volt!) és igazán nem nagyon értettem milyen srófra jár a "férfiak" agya. No valami ilyesmi játszódik most is le, más . . . mint a lányok.

Mindezek között nagy jelentősége van annak az Igének amit mostanában helyezett szívemre Isten: "Hű az Isten, aki elhívott titeket az Ő fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre." - Sokszor van olyan érzésem, hogy agyon nyomnak a különféle tennivalók - amik szükségesek, nem rosszak, el is kell végezni, csak éppen nem jut elég időm Istennel együtt lenni, erősíteni a belső békességem Általa, megbizonyosodni arról, hogy nemcsak egy forgó kerékben pörgök, hanem a helyemen vagyok. Nagyon sokat jelent most nekem az - amit eddig is tudtam - hogy HŰ AZ ISTEN, aki elhívott, megváltott, gyermekévé fogadott. Ő tudja a kudarcaimat, fájdalmaimat, tudja azt is, hogy nélküle elveszett semmi vagyok. Bátorításként éltem meg, hogy nem hagy el. Nagyon vágyom rá, hogy előttem, mellettem, fölöttem járjon, én  pedig elfogadjam a vezetését.

Ezt a verset már többször olvastam, de most itt eltenném emlékeztetőül:

Waft: Álom

Álmomban messze jártam, egy tengerparton sétáltam

De nem mentem egyedül, mert Velem jött, s Ő elkísért engem

Együtt léptünk a homokban beszéltünk egymáshoz, de szótlan

Az élet volt a séta és hátra nézve a múltam tűnt elő

Annyi minden történt már volt sok öröm és viszály

Ez mind a múlté, de a nyoma megmaradt a partnak homokján

Eltűnődtem a messziségen, múltam tája túl kietlen

Munkám ki sem hajtott, éveim nem hoztak gyümölcsöt

Ahogy a távolba néztem, mindkettőnk nyomát felismertem

Lábunk ahogy lépett, megjelölte merre haladtunk

Nézd a viharvert vidéken lábnyomod elhagyott engem

Nehéz időkben vajon hol voltál? Hol jártál Istenem?

Nem ezt ígérted, amikor hívtál, csábító szavakkal mást sugalltál

Hűségről beszéltél, s arról, hogy nem hagysz magamra.

Mégis a múlt mást mutat fel, bajokban senki sem állt mellettem

Gyász, a kín a harcok, olyan gyakran porig ledöntöttek

Akkor Ő mélyen a szemembe nézett

Gyermekem én nem hagytalak el téged

Tudod, hogy szeretlek, és mindenhol vigyázom léptedet,

Ott a viharvert vidéken, bajokban és szenvedésben,

Azért látsz a homokban egypár lábnyomot,

Mert karjaim hordoztak.

A mennyben fenn a trónusnál

régi emlék

Tegnap este írtam a barátnőmnek válasz levelet. Ő egy héttel ezelőtt írt, nem szoktam ilyen soká halogatni a választ, de nagyon meglepett és megdöbbentett amit írt. A férje két nagy szívműtéten esett át 1 év különbséggel. Az első esetben 5 aortát cseréltek ki a lábából kivett erekkel, a második esetben 4 eret. Az első műtétet egy infarktus előzte meg az erek elzáródása miatt. A második esetben az újbóli elzáródást kontroll vizsgálaton vették észre. 2011 nyár végén volt a műtét, szépen gyógyult utána, fokozatosan erősödött, és most ismét gondok vannak a szívével. A barátnőm fájdalmasan leírja, hogy bizony előfordulhat, hogy egyedül marad. Érződött a leveléből az Istenbe vetett hit bizalma, ugyanakkor a fájdalom is.

Halogattam a választ, mert sutának éreztem magam, nem jött gondolat amivel bátorítsam. Tegnap este úgy döntöttem, hogy nem lehet tovább halogatni az írást. Magam is meglepődtem, hogyan vezette a "tollamat" Isten. Egy régi történet jött képszerűen elém, és Isten bátorítása. Ma reggel arra gondoltam, hogy elteszem ezt a levelet emlékbe, a régiek megörökítésére, és arra bizonyságul, hogy nem hagy magunkra Isten. Minél nagyobb a szükség annál közelebb a segítség.

Részlet a levélből:

Nagyon sokat gondolok Rád és imádkozom, hogy bátorítson az Úr a holnapok felől. "Azoknak akik Istent szeretik minden a javukra van". Hittel mondani könnyű, de Isten a nehézségekben ad erőt a megéléséhez is! - Tíz éve történt, de még mindig előttem van: Gézának a 60. születésnapjára mentünk le Majsára. Ő nem tudott róla, 3 autóval mentünk: Laciék, Orsi (akkor még nem volt férjnél) és Ancsáék. Ancsáék - a már akkor is népes család természetesen nem fértek el az ő autójukban (ami akkor éppen egy Trabant volt, biztonsági öv nélkül!) Így a gyerekek egyrésze Orsi autójában volt velem együtt. Vasárnap reggel korán indultunk, hogy amikor kezdődik Majsán az istentisztelet már ott legyünk, vittünk egy olyan hatalmas tortát ami az ottani létszámhoz megfelelő volt . . . szóval nagyon örömöt, meglepetést akartunk okozni Gézának. Már csak kb. 15-20 km-re voltunk Majsától amikor a Trabantnak menet közben leszakadt a tengelye és Ancsáék az autóval átpördülve az árokban felfordulva landoltak. A gyerekek repültek kifele, Ancsa arra tért magához, hogy állnak előtte a gyerekei. H. Laci hívta  a mentőt, Kiskunhalasi kórház, stb. . . . és aztán: Ancsának kulcscsont törése lett, Blankának pedig több helyen össze kellett varrni a fejét,  - ma is látszik a nyoma az arcán. Több és nagyobb sérülés nem volt.

Laci maradt Ancsáékkal, kísérte őket a kórházba, mi pedig elmentünk Majsára. Odaértünk istentisztelet előtt . . . - és nem mondtuk meg Gézának, hogy mi történt, illetve, hogy nemcsak ennyien jöttünk. Gondoltuk esetleg jobban megy a prédikálás, ha majd utána mondjuk el, és tulajdonképpen mi sem tudtuk, hogy mekkora a baj. . . - Elmúlt az istentisztelet, Ági tartotta a kapcsolatot Lacival telefonon, már valamennyit tudtunk . . . és akkor elmondtuk Gézának. Hallgatott egy darabig: és utána ezt az Igét mondta, amit az előbb idéztem, majd azt, hogy: örüljetek az Úrban mindenkor! - Ez utána már más szívvel tudtunk imádkozni Ancsáékért. - Nem is tudom, miért jött most elő, s főleg ilyen részletesen ez a történet. - De bizonysága annak, hogy a nehézségben lehet a leginkább megélni azt, hogy azoknak akik Istent szeretik minden a javukra van.

Gondolok rátok sok szeretettel, s remélem február végi pénteken tudunk beszélgetni is.

Most csak ennyi emléknek - szaladnak a napok és bőven van mára tennivalóm, de ha már ilyen élénken elém jött ez a történet gondoltam beteszem ide.

emlék

A szalagavatón a két testvér

februári beköszöntő

Tegnap végre felszámoltam a januári hajrá utolsó elmaradásait. :)

Közben hallgattam 1-1 éneket. A blogba feltett két ének olyan közel áll a szívemhez. "Ne félj, mert megváltottalak" - milyen sokszor mondta már ezt nekem az én Uram nehéz, vagy zűrös, kilátástalan helyzetben. Vagy csak úgy egyszerűen olyankor amikor éppen az volt az érzésem, hogy "jó volna tudni hogyan tovább".  - Hatalmas ígérete ez Istennek és valóságos napról -napra. 

A másik ének ami tegnap olyan mélyen felkavarta a szívemet: Uram, tehozzád futok, élő vízhez jutok, élő vízre szomjazom, közelséged oly milyen jó nekem . . . Igen jó és boldog érzés érzés ahogy az ének nyomán felfakad a szívemből: egyre jobban dicsérlek Uram, ajkam beszéli igazságodat, nagyon szeretlek Téged, Jézusom. Hadd legyen most a dicséret jó illat oltárodon ...

Tegnap szinte egész nap esett a hó és ma reggelre ilyen gyönyörű hópamacsok vannak a kerti fenyőn és hófehér minden . . . annyira szép, s olyan kár, hogy a frissen esett hó itt a városban alig 1-2 napig szép,  utána megszürkül, elkoszosodik, végül latyakká változik. Persze most nem éppen aktuális a latyakká változás, hisz a hétre kemény hideget és újabb havazást ígérnek a meteorológusok. - Érdemes azért végig gondolni, hogy ami ilyen szép a meleg szobából, vagy  csodálatos az unokáim számára amikor hatalmasat szánkóznak, az mekkora nehézséget okoz azoknak akik nem tudnak fűteni, az élet nyomorúságos bugyraiban élnek. Annyira nézőpont kérdése minden, s annyira befolyásolja az érzéseit, a gondolatait az embernek az érzelmi, fizikai helyzete.

Reménykedem, hogy februárban kialakul a folyamatosság az Alapítványnál is (még mindig nem látható biztosan a hogyan tovább), és nekem is beáll a heti időbeosztáshoz a programom. Folyamatban van, csak még minden olyan cseppfolyós! :(

Ilyenkor jó hallgatni egy pár éneket és ráhangolódni arra, hogy Isten jelenléte valóságos, ígéretei örökkévalók és mint gyermeke - a bizonytalan körülmények, az át nem látható helyzetek ellenére is - biztonságban vagyok. 

Ma istentisztelet után Ancsáékhoz megyünk, születésnapozás lesz, ebben a hónapban az első, a következő 19.-én és 26.-án pedig Noé bemutatása lesz. Szóval ez a hónap tele van tervezett családi eseményekkel. 

Még egy vidám kép: Bunda élvezi a havat Orsiéknál!

Uram, tehozzád futok

Ne félj ,mert megváltottalak ...