Egy hét múlva már négy hónapos lesz a nagy fiú! Ma délután itt voltak egy rövid ideig, s eszembe jutott, hogy fényképezőgép is van a háznál! :) - Mindig arra várok, hogy majd a család profi fényképészétől kapok képet, s a magam szerény kis képességeivel, és gépével ritkán próbálkozom. Így aztán sok kedves pillanat megörökítetlen marad.
A matyó múzeumban készült képek is felbátorítottak, hisz egész tűrhetőek lettek, és hát ami nem utolsó dolog a képek készítésénél a mai világban: lehet kattogtatni, megnézni az eredményt, törölni, és végül ami marad az már nem is olyan rossz. Szóval bátorság mondom magamnak!
Szépen fejlődik a legkisebb, de a súlyával, hosszával arányosan nő az akarata is, amit kitartóan kifejez adott esetben. Ancsának bőven van teje, így aztán csak nyelni kell egy darabig ami folyik a szájába. Nos eddig az egy darabig van minden rendben az életben az ő számára. Amint dolgozni is kellene azért, hogy folytatása legyen az ennivalónak abbahagyja a szopást, kinyitja a csöpp száját olyan nagyra, hogy szinte eltűnik a feje a szájához képest, és torkaszakadtából ordít. Erről lebeszélni nem lehet - vagy időben nem beszélték le róla - tehát ordít. Mi az eredmény? előkerül a másik cici amiből folyik a tej a szájába, és dagadtra eszi magát! :) Hát . . . lehet, hogy ez a következetes akarás - ami úgy tűnik eredményre vezet - még fog gondot okozni.
"Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!" - Lehess Isten kiválasztott, kedves gyermeke, aki felnőve áldás mások számára, és útmutató a kegyelem bárkájába. Ámen.
