Hetven . . . eddig is éreztem, hogy öregszem, de nem sokat foglalkoztam vele (legfeljebb többször nyögtem, panaszkodtam), de most, hogy számokban is ilyen látványosan elém került: megöregedtem. Bizony gondolkodásra, mérlegelésre adott okot.
Lehet, hogy más is így van ezzel, de én eddig nem sokat változtattam az életvitelemen: van munkahelyem/helyeim, aminek sok felelőssége van (így aztán néha rám szakad, hogy már nem olyan élesen és gyorsan vág az agyam), vezetem a háztartást - nem egy konyhatündér módjára, de azért némi igyekezetet ezen a téren is kifejtek :), gyereket/gyerekeket nevelek (unokát), gyülekezetben ellátom azokat a feladatokat amik évek óta az enyémek, és hittel látom, hogy ezeket a feladatokat nekem szánta az Úr. - Szóval elég széles skálán igyekszem eleget tenni, persze újra és újra megállapítva, hogy nem a magam erejéből, hanem a Mindenható erejéből, Ő lendít át a holtpontokon, Ő pótolja ki hiányosságaimat.
Mindezek után nem értem egészen, hogy miért ilyen nyomasztó számomra ez a hetvenes szám. Két napja rágom a "csontot", de lassan feloldódik bennem a görcs, amit az öregség elérkezésének a biztos tudata okozott.
Először is többször elolvastam azt a Zsoltár idézetet amit Orsi lányomtól kaptam:
"Dicsérjetek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!
Felépíti Jeruzsálemet az Úr, összegyűjti a szétszóródott Izraelt.
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek.
Nagy a mi Urunk, és igen erős, bölcsessége határtalan.
Támogatja az Úr az alázatosakat, de porig alázza a bűnösöket.
Zengjetek hálaéneket az Úrnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek."
Minden okom meg van hálaéneket énekelni az Úrnak! Dicséretet mondani az Ő nevének, hisz méltatlan voltom ellenére oly sok áldásban részesített, megbocsátotta vétkeimet, felemelt, gondot viselt napról napra. Erőt adott a nyomorúságokban és reménységet a szívembe. - Mi változna azzal, hogy most a számok egy újabb tízes fordulatot vettek? Az életemben lehet, hogy lesznek változások (természetes dolog), de Isten hűségében, szeretetében soha nem lesz változás. Hozzá még a változás árnyéka sem fér!
"Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára" (Fil 1:6)
Nagyon jelentős kijelentése ez Isten Igéjének. Isten soha nem mond le rólam, rólunk, amit Ő elkezdett azt be is fogja fejezni. Az életem, az üdvösségem az Ő kezében van!
Uram! kérlek szabadíts meg az önsajnálat mocsarából teljesen, segíts, hogy élő hittel rád hagyatkozzam napról-napra és így áldás lehessek ott ahová te állítasz, azokban a feladatokban, felelősségekben amit sáfárságra adtál. Én pedig áldani, magasztalni szeretném neved minden nap és minden élethelyzetben. Köszönöm, hogy ennek a hetven évnek a majd 4/5 részét a Te szeretetednek az ismeretében tölthettem. Köszönöm, hogy fiatal koromban megismertem a kegyelmedet és ebben élhettem, nevelhettem gyermekeimet. S ma is a Te megtartó kegyelmedről tehetek bizonyságot. Áldott legyen a Te szent neved, ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése