Hosszabb hallgatás után - aminek nagyrészt idő hiány volt az oka - most reggel korán rávettem magam, hogy írjak az elmúlt időszakról 1-2 gondolatot és eltegyek emlékbe egy pár fényképet.
Hihetetlenül leterhelt, zaklatott napjaim voltak az elmúlt két hétben. Plusz munkák szakadtak a nyakamba és érzelmi próbatételek, amik sajnos előbb - utóbb kikezdték a békességemet, a reménységemet, és minduntalan panaszos, sírós voltam. Csak utalásosan szeretném feljegyezni: válságos probléma az egyik munkámmal kapcsolatban, aminek nem értem és nem tudom az okát. - Mára már úgy látszik lerendeződött, de még mindig sok a kérdőjel bennem. A másik: levél a barátnőmtől: a férje szíve ismét válságos állapotban van, újra elzáródtak az erek 75-95 %-ban. Már két hatalmas műtéten van túl, amikor ereket cseréltek, és több műtét nem lehetséges . . . - hirtelenül és váratlanul derült ki, engem is mélyen érintett. Egy időben kellett szembenézni, feldolgozni ezt is és a munkámmal kapcsolatos problémát.
Hozzájött még egy-két válságos helyzet bennem és környezetemben is. Szóval kapkodtam a levegőt, csináltam a dolgaimat, de nagyon, nagyon a taposó malom szintjén éreztem magam.
Tegnap este jó pár dicsőítő éneket meghallgattam és kezdett visszhangzani bennem is. Ma reggel pedig az Ige is elért már a szívemig! - Szörnyű az amikor olvasom és valami meg is ragad belőle, de a szívemet nem járja át, nincs bennem válasz, sokkal inkább a problémáim, a kudarcaim foglalkoztatnak. Ilyen sivatagos időszakok elbátortalanítanak teljesen és csak azt kérdezem: hol a kiút? - Pedig tudom, hogy van, sőt Isten már el is készítette, csak más szívvel és másképpen kellene Isten felé fordulni. Kinyitni a kezem az ökölbe szorításból Ő felé, elfogadni a nehézséget, várni a szabadítást, a megoldást.
A Napi Reményből egy gondolat: "ha elvesztetted az Isten felé áradó szenvedélyt visszakapni nem úgy fogod, hogy keményen próbálkozol mindaddig, amíg valami féle módon eléred a szeretetnek ezt a szintjét. A visszautat úgy találod meg, ha bízol Isten ígéretében, hogy ő visszaterel téged a mély odaadás útjára."
"Térjetek meg elpártolt fiaim! Meggyógyítalak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy Uram a mi Istenünk." (Jer 3:2)
Ezt is mondja Isten: "Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön" (Jer 2:2)
Nem a körülményeknek, nem a sikereknek vagy kudarcoknak kell az Istennel való kapcsolatomat, a békességemet, a reménységemet meghatározni, befolyásolni, hanem Benne való teljes bizalom minden helyzetben, az iránta való szenvedélyes szerelem.
Kérlek Uram, gyújts fel ismét az első szeretet lángját a szívembe! Segíts Rád tekinteni a sivatagban, a viharban, a jó és nehéz napokban egyaránt és cselekvő hittel válaszolni a felém nyújtott kegyelmedre, szeretetedre! Ámen.
Ennyit rólam most.
Pénteken ballagott Lídiám, pár kép emlékbe . . .
Ballag jókedvűen . . . és a négy évi munka elismeréseként átveszi a Vörösmarty emlékplakettet
szüleivel a nagylány . . .
és az otthoni népes családi együttléten Lídia utáni fénypont természetesen Noé volt . . . és persze Johanna, de most Noé a "cuki falat" - akit Lidus a barátnőjével "kóstolgat".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése