Az Úr a te gyógyítód!

Vége a tanítási időszaknak, Virágom csomagol, este még kimegy Szentendrére nagy ifire és holnap haza. Nyári szünet! 

Először a dolgaim, gondolataim rendbeszedése, majd egy kis pihenő következik, aztán felkészülés fizikailag, lelkileg a következő tanévre. - Mekkora ajándéka Istennek, hogy részese lehetek unokáim életének: nemcsak távoli szemlélőként, hanem aktív részese örömeiknek, nehézségeiknek. Segíthetem őket, imádkozhatok értük. 

Este Virág éjfélre ért haza Szentendréről. Korán lefeküdtem, mert még mindig nem vagyok egészen jól. G. viszont bezárta a bejárati ajtót és bent hagyta a kulcsot! :( Így szegény gyerek mit tehetett - hacsak nem Frédivel akart egy kutyaólban aludni (elég kicsi), mint felcsörgetett telefonon. :( Ez nem is lenne olyan nagy baj, csak az éjjeli felébredés után - bármi okból legyen is az - nem tudok visszaaludni, így 1/2 3-ig olvasgattam, s találtam erre a képre. Áttettem ide rögvest, gondolva arra, hogy reggel már nem találok rá újra. Alapvető igazság van benne, és érdemes azon elgondolkodnom, hogy egyes emberekhez való viszonyulásomban melyik része lép életbe a mondatnak, sőt mi a gyakoribb?

Az elmúlt hetet egyébként végig kínlódtam. Már múlt hét csütörtökön valami furcsa dolgok voltak a hátamon: volt aki azt mondta, hogy két nagy pattanás lesz, volt aki valamilyen csípésre tippelt. Nőtt is, újabb is lett belőle és péntektől már egész komoly fájdalmaim voltak. Olyannyira hogy fájdalomcsillapítót kellett rá szedni. Vasárnapra elfogyott a készlet és már nem tudtam meglenni nélküle. Lacit kértem, hogy valahol egy nyitva levő patikából hozzon gyógyszert. Aztán ő megnézegette, hogy mi is van a hátamon: addigra már hólyagocskák is lettek + a fájdalom, anya! ez övsömör! - mondta. Neki is volt már két körben, így "tehetsége" volt a diagnózis felállításához. Hétfőn elmentem a háziorvosunkhoz, neki is az volt a véleménye, hogy ez övsömör. Kaptam rá gyógyszereket. A fájdalomcsillapító kiütött teljesen: félálomban, szédelgősen, időnként remegve töltöttem a hétfőt, keddet. Kedden már a gyülekezet is tudomást szerzett kínjaimról, gyerekeim, barátaim, mind-mind összefogtak és imádkoztak értem. Végül is az egész történetet ezért írom le most: milyen nagy eredménye van imádságnak! A háziorvos felírt 1 hónapra való fájdalomcsillapítót és azt mondta, hogyha elfogy akkor ír még fel. Eltarthat ez a fájdalom három hónapig is! (Idegfájdalom!) Hétfőn, kedden, szerdán 4-5 óránként vettem be fájdalomcsillapítót, csütörtökön összesen kétszer, tegnap már egyáltalán nem. Voltak még fájdalmaim, de elviselhetőek. Amúgy sem szeretek feleslegesen gyógyszert szedni, de ennek a mellékhatása igencsak meggondolásra késztetett. AZ ÚR A GYÓGYÍTÓM! meghallgatta az imádságokat és sokkal jobban vagyok, alig pár nap alatt majdnem minden tünete elmúlt az övsömörnek! Köszönöm Uram, hála és dicsőség neked, örökkévaló hatalmas Isten, aki meghallgatod gyermekeid imádságát és könyörülsz.

"Adjatok hálát a menny Istenének, mert örökké tart szeretete!" 

136 Zsolt 26.

Isten szeretete

A napi Igében olvastam ma, és át kell, hogy tegyem ide, mert ez olyan gondolatmenet, amit ismét és ismét el kell olvasnom, emlékeznem kell rá. Ebben a gondolatmenetben sokszor megkísért a Sátán, s gyenge vagyok!

„Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.” (Zsolt 103:13-14)

"Isten tökéletesen ért téged. Embervoltod következményei ismertek előtte. Tudja, hogy mit, miért teszel. Gyengeséged, félelmeid, bukásaid és a próbálkozásaid nem rejtettek előtte. Nem várja el tőled, hogy „Superman” légy, vagy szuper nő…

Ha szülő vagy, szereted a gyermekeidet fejlődésük minden szakaszában, nem? Ugye, nem vársz a szereteteddel addig, míg felnőttek lesznek?

Hasonlóképpen, Isten is szeret téged minden életszakaszban. Ebben a kérdésben ne hallgass a bűntudat súgására, és ne engedj hamis feltételezéseidnek! Vedd tudomásul:

•    Nem tehetsz soha, semmit azért, hogy Isten jobban szeressen, mint ahogyan ma szeret.   
•    Nem fogsz soha, semmi olyant tenni, ami miatt Isten kevésbé szeretne, mint ahogyan most szeret.

Isten szeretetének nincsen feltétele; nem azon alapszik, amit te teszel, vagy nem  teszel.

Így tanít a Biblia: nincs „semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Mit jelent ez? Képzeld el! Előveszek egy papírost, és felsorolom rajta az összes bűnt, amit valaha is elkövettem (valószínű, hogy több oldalnyit kéne írnom). Leírom a bűneimet, gyengeségeimet, az összes tévedésemet, a titkolt dolgokat, szégyellt tetteimet és gondolataimat, az összes ilyen emléket, még a kísértéseimet is. A lista végére érve, a papírt összehajtom, és valamelyik könyvemben eldugom. Nem látod a bűnlajstromot, csak a könyvet. Így van Isten is velünk, amennyiben Krisztus Jézusban van elrejtve az életünk. Nem a bűneinket nézi. Jézust látja az életünkben munkálkodni.

Amikor Krisztushoz jövök, ezt mondom: „Istenem, ez vagyok én – itt van minden rossz, amit elkövettem, az összes tévedésem, még a hülyeségeim is. Az életemet mindenestől Jézusnak adom.” Az Úr Jézus szeretetével így átölelten Isten nem engem lát, hanem Őt, aki tökéletes. Nem a bűneimet nézi. Ezt jelenti Isten irgalmában békességre lelni." ÁMEN!

Ároni áldás

Kaptunk anyák napjára a gyülekezetben mindnyájan: anyák és nagymamák egy 12 lapból álló kártya sorozatot. Nagyon ügyesen, szépen megcsinálták, tartós is, mert be van fóliázva. Én a képernyőm alatt tartom, és napjában többször ránézek, elmondom a júniusi kártyán levő Igét. Az Ároni áldást. Annyira jó, hogy olyan sokszor szemem elé kerül, bátorítást, békességet, reményt, erőt ad.

Ami a képernyőn van, de a fényképről nem látszik: "Semmiért ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt" (Fil 4:6)

Kellenek ezek a mindenütt jelenlevő segítségek!

Ebben a hónapban még nem "szólaltam" meg. Pedig sok hálaadási okom lenne, amit leírhattam volna. 

Az utolsó tanítási hét kezdődik az elkövetkező héten. Egész jól belejöttem a második évben már a "szülői" feladatokba. Virág szépen teljesített - no ez persze nem az én érdemem! Lídia érettségije is a vége fele közeledik. Az írásbelik nagyon jól sikerültek és már volt biológiából szóbelin is. Biológiából emelt szintű érettségit csinált. 22.-én lesz szóbeli magyarból, történelemből és angolból a szóbeli. Akkor tudja meg a végleges pontszámokat is - manapság ugyebár már nem a régimódi helyzet van, mint amikor én érettségiztem; most jegy és pontszám van. Így aztán egy ötös még sokféle értékkel (pontszámmal) kerül be a felvételi  pontszámokba. Jelenlegi kalkulációink szerint 400 pont környékén (talán kicsit felette) lesz az össz pontszáma. Minden reményünk megvan rá, hogy ennek alapján felveszik a SOTE Egészségügyi karára, szülésznő szakra. A konziba már felvették a kétéves okleveles zenész szakra (fuvola), így a párhuzamos tanulás a következő tanévben is nagy valószínűséggel borítékolva lesz. Nekem pedig a két gyerek! :) - Már gondolatban tervezgetem a lakás részleges átrendezését ahhoz, hogy jól élhető legyen mindnyájunk számára. Most éppen a régi és nem szükséges iratok felszeletelésénél tartok (irat megsemmisítővel), aztán a következő lépés az lesz, hogy átválogatom a könyveket és valószínű, hogy amit nem szeretnék megtartani azt a tordasi könyvtárnak adom. Így polcok szabadulnak fel és a könyveknek is több haszna lesz, mintha itthon porfogóként álldogálnak. - Tehát apró előkészületek, végül majd augusztus első felében megoldjuk a lakás átrendezést a szekrények átrendezésével együtt. Jó is egy ilyen "kényszer" helyzet: válogat, selejtez, tovább ad az ember dolgokat és végül még egy nagytakarítás is benne van a csomagban. :)

A munkáim nagyjából egyenesben vannak: május végén felsóhajtottam, lezárva mindenütt a 2011-es év, minden bevallás és hozzátartozó macera meg van, és a 2012-es évi munkám is nagyjából naprakész. Jó érzés. Már néha arra is van időm, hogy kötögessek, kézimunkázzak, szóval remélem mire itt lesz a szeptember én is felfrissülve kezdem a következő tanévet a lányokkal. 

Előtte viszont még nagyszerű napoknak nézünk elé: Judit jön augusztus 22.-én haza, és 25.-én lesz Barbi menyegzője. Sokat együtt lesz a nagy család 22-től augusztus végéig, ami ritka és nagy élmény.

Végül egy kép az öt hónapos nagy fiúról, aki egy tünemény gyerek: barátságos, mosolygós, "élvezi", hogy él!

"szeretem a puszit!"

 "én, az öt hónapos nagy fiú!"