Az Úr a te gyógyítód!

Vége a tanítási időszaknak, Virágom csomagol, este még kimegy Szentendrére nagy ifire és holnap haza. Nyári szünet! 

Először a dolgaim, gondolataim rendbeszedése, majd egy kis pihenő következik, aztán felkészülés fizikailag, lelkileg a következő tanévre. - Mekkora ajándéka Istennek, hogy részese lehetek unokáim életének: nemcsak távoli szemlélőként, hanem aktív részese örömeiknek, nehézségeiknek. Segíthetem őket, imádkozhatok értük. 

Este Virág éjfélre ért haza Szentendréről. Korán lefeküdtem, mert még mindig nem vagyok egészen jól. G. viszont bezárta a bejárati ajtót és bent hagyta a kulcsot! :( Így szegény gyerek mit tehetett - hacsak nem Frédivel akart egy kutyaólban aludni (elég kicsi), mint felcsörgetett telefonon. :( Ez nem is lenne olyan nagy baj, csak az éjjeli felébredés után - bármi okból legyen is az - nem tudok visszaaludni, így 1/2 3-ig olvasgattam, s találtam erre a képre. Áttettem ide rögvest, gondolva arra, hogy reggel már nem találok rá újra. Alapvető igazság van benne, és érdemes azon elgondolkodnom, hogy egyes emberekhez való viszonyulásomban melyik része lép életbe a mondatnak, sőt mi a gyakoribb?

Az elmúlt hetet egyébként végig kínlódtam. Már múlt hét csütörtökön valami furcsa dolgok voltak a hátamon: volt aki azt mondta, hogy két nagy pattanás lesz, volt aki valamilyen csípésre tippelt. Nőtt is, újabb is lett belőle és péntektől már egész komoly fájdalmaim voltak. Olyannyira hogy fájdalomcsillapítót kellett rá szedni. Vasárnapra elfogyott a készlet és már nem tudtam meglenni nélküle. Lacit kértem, hogy valahol egy nyitva levő patikából hozzon gyógyszert. Aztán ő megnézegette, hogy mi is van a hátamon: addigra már hólyagocskák is lettek + a fájdalom, anya! ez övsömör! - mondta. Neki is volt már két körben, így "tehetsége" volt a diagnózis felállításához. Hétfőn elmentem a háziorvosunkhoz, neki is az volt a véleménye, hogy ez övsömör. Kaptam rá gyógyszereket. A fájdalomcsillapító kiütött teljesen: félálomban, szédelgősen, időnként remegve töltöttem a hétfőt, keddet. Kedden már a gyülekezet is tudomást szerzett kínjaimról, gyerekeim, barátaim, mind-mind összefogtak és imádkoztak értem. Végül is az egész történetet ezért írom le most: milyen nagy eredménye van imádságnak! A háziorvos felírt 1 hónapra való fájdalomcsillapítót és azt mondta, hogyha elfogy akkor ír még fel. Eltarthat ez a fájdalom három hónapig is! (Idegfájdalom!) Hétfőn, kedden, szerdán 4-5 óránként vettem be fájdalomcsillapítót, csütörtökön összesen kétszer, tegnap már egyáltalán nem. Voltak még fájdalmaim, de elviselhetőek. Amúgy sem szeretek feleslegesen gyógyszert szedni, de ennek a mellékhatása igencsak meggondolásra késztetett. AZ ÚR A GYÓGYÍTÓM! meghallgatta az imádságokat és sokkal jobban vagyok, alig pár nap alatt majdnem minden tünete elmúlt az övsömörnek! Köszönöm Uram, hála és dicsőség neked, örökkévaló hatalmas Isten, aki meghallgatod gyermekeid imádságát és könyörülsz.

"Adjatok hálát a menny Istenének, mert örökké tart szeretete!" 

136 Zsolt 26.