válasz a tegnapi gondolatokra

"Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mert Krisztus Jézus által az élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől." (Róma 8:1-2, NIV fordítás)

Nem számít, hogy mit tettél, Krisztusban nincs kárhoztatásod. Ő ott ül az Atya jobbján, és nem mint vádló, hanem mint védőügyvéd akarja neked adni az életét.
Mielőtt megszülettél volna, Isten már elkezdett munkálkodni azon, hogy téged visszahozzon az Ő jelenlétébe. Isten tudja, hogy egyedül nem tudod ezt az utat megtenni, ezért mikor még erőtlen, elhagyatott voltál, Krisztus meghalt érted. (Róma 5:6)
Jézus kegyelmet kínál, nem kárhoztatást. Azt mondja: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.” (Máté 9:13) Az a célja, hogy visszahozzon az Atyával való meghitt közösségbe, és nem azt akarja, hogy te hatalmas erőfeszítéseket tegyél azért, hogy bebizonyítsd, méltó vagy, hogy visszanyerd az Atya szeretetét.
Képzeld el, amint ezt mondja: „Ezek a dolgok, amiket felajánlasz, hogy megteszel, és az ígéretek, melyekkel a megbocsátást akarod elnyerni, olyan dolgok, amivel a bűntudatodat akarod legyőzni. Én ehelyett a megbocsátást és a kegyelmet ajándékként adom neked. Irgalmasságot akarok, nem olyan áldozatokat, amelyekkel azt reméled, hogy visszanyered a szeretetemet. Soha nem veszítetted el a szeretetemet!”
„A célom nem az, hogy elítéljelek, hanem hogy az én életem szabadon folyjon benned, amint a Szent Lélek közvetlenül az Atyához kapcsol.” (Róma 8:1-2, NIV fordítás, átfogalmazás a szerzőtől).
„Ezenkívül, nem is tudod lemosni az összes szennyet, bűnt magadról. Engedd, hogy én tegyem meg. Az én vérem hófehérre mos, és az én Szellemem közvetlenül a szívedben kezd élni.”
Krisztusban elrejtve nincs kárhoztatásunk, és „bizalommal járulhatunk a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidók 4:16)
Amikor úgy érzed, hogy a kárhoztatás bősz áradatként jön feléd, állj a Sziklára, aki ezt mondta: „Én többé nem kárhoztatlak. Menj el, és ezután ne vétkezz!” (János 8:11)


A Napi Ige mai bejegyzését tettem át ide, mégpedig azért mert olyan bátorító, erőt adó, felemelő és napról - napra megélhető, hogy csak kegyelem által van életem. 




Tegnap volt egy posztolással kapcsolatos "párbeszédem". A posztolt kép Teréz anyától egy idézet, amiben nagyon sok szeretet, szolgálat, alázat van, csak én úgy érzem, hogy a cselekedeteink vagy jutalmat vesznek, vagy kárnak és szemétnek ítéltetnek. DE a véleményem a következő volt a képhez: 
‎"Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;" Ef. 2:8 - "tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát." Kol 3:24 Életünk végén Krisztus vére alatt kegyelemből tartatunk meg, cselekedeteinkkel pedig ("Éhes voltam enni adtatok. Ruhátlan voltam és ti betakartatok. Idegen voltam és ti befogadtatok") a Mennybe gyűjthetünk kincseket, jó sáfárként. - Krisztus váltsága nélkül bármekkora nagy "zsák" jó cselekedettel, bármekkora áldozat hozatallal még mindig bűnös ember vagyok, méltatlan Isten szentségéhez.


Mindezekkel együtt és után volt áldás és bátorítás számomra amit reggel olvastam! 
Őrizze meg Uram minden harcomban, kísértésemben, elesésemben a Te kegyelmedben. Erősíts meg kérlek, bátoríts, emelj fel . . . és vigyél haza az Atyai házhoz! Ámen

korai készülődés őszre

Hatalmas munkán vagyunk túl: teljesen kipakoltuk két szobában a szekrényeket, átválogattuk, selejteztük a ruhákat, könyveket, letakarítottunk mindent és három napig a "zsibvásárban" éltünk. Dobozok között siklottunk tova, szekrényajtóra akasztott ruhákat nézegettünk, stb. Az első lépést kedden tettük meg. Jött Lídia, Blanka segíteni és délelőtt 10 órától egy röpke ebédszünettel készen lettünk délután 4-re.

Ma pedig az előre kicentizett, kockás papíron megtervezett módon átpakoltuk egyik szobából a másikba és másik szobából az egyikbe a bútorokat. :)

Lényeges oka ennek abban rejlik, hogy így rendezetten és kényelmesen elfér a két lány a nagyobbik szobában és minden életfeltételük biztosítva lesz. Másik legalább ennyire fontos ok: a kisebbik szobában pedig nekem is minden feltétel adva van a munkához, pihenéshez, kézimunkázáshoz, stb.

A pakolással teljesen készen vagyunk, jelenleg az ágyakat szerelik. IKEA-s darabok, és hát van vele munka. Nem is gondoltam, hogy Virág kotta olvasáson kívül ilyen remekül olvassa a szerelési útmutatót is! :)

Örülök neki, hogy mindezt nem hagytuk augusztus közepére: akkor lett volna rá legközelebb alkalmas idő, de az már közvetlen Judit érkezése és a mennyegező előtti napokban lett volna. 

Nem gondoltam, hogy ez ennyire időigényes munka és mégis a mostani hétvége mellett döntöttem, s jól! :)

Nekem most már nincs dolgom ebben a munkában és olvasgatva találtam a fenti igés kártyát. 

Áldott üzenet az én könyörülő Uramtól, aki erőt ad a mindennapokhoz, hordoz, bátorít, helyre igazít irgalommal.

egy kis vidámság

Nagymamakollégium lakói 2012/13-as tanévben

Virikém :)

van aki romok között is jól néz ki!

A kő

Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Kol. 3:1

Tele van az élet kisebb, nagyobb kövekkel amiben megbotlik az ember, elesik, vagy akadályt jelent. Attól függően, hogy mi történik lehet gondolkodni: miért nem láttam, miért nem kerültem ki, miért estem el? - és még sokféle kérdés jön természetesen, talán legkevésbé az amit megfogalmaz a fenti vers. 

S a bennem megfogalmazódó válasz sem mindig - sőt talán elég ritkán - az, hogy nem ott kerestem dolgokat, nem ott voltam és nem azt tettem ahol Krisztus van, s nem Krisztusban tettem. - Isten őrző kegyelme, hogy követ állít, s ha figyelmetlen vagyok a kisebb kövekre, akkor nagyobbak is jönnek. Talán egyre inkább rosszul esik az akadály, egyre nagyobb a keserűség, csak akkor szűnik, fordul meg a keserűség, az önsajnálat, amikor felnyitja Isten a szemem, hogy Ő adta a követ, hogy megállítson, gondolkodásra késztessen, megfordítson és megőrizzen. - Mennyivel jobb itt és most megállni, felmérni, hogy mivel és miért késztet megállásra Isten, mint örökre elveszni.

Nagy volt a kő tegnap. Fájdalmas, és tele voltam önsajnálattal. Pedig tudhattam volna, hogy a saját vágyaim után megyek. - Indokolni, megmagyarázni lehet önmagamnak, de senki másnak. Így mindaz ami történt természetes kell hogy legyen, és Isten kegyelme lesz ha nem lesz belőle több fájdalom.

Hálás szívvel köszönöm Uram, hogy kegyelmes vagy. Nálad van az élet kútforrása, Te vagy az élő víz, senkit nem vetsz el aki Hozzád jön. Gyógyítsd be kérlek sebemet, taníts Veled a Te utadon járni a Tőled kapott békességgel és örömmel. Ámen

Jeruzsálem

"Örülök, ha ezt mondják nekem: Az ÚR házába megyünk! Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem. Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz! Oda járnak a törzsek, az ÚR törzsei. Izráelnek szóló rendelkezés az, hogy ott magasztalják az ÚR nevét. Mert ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei. Kívánjatok békét Jeruzsálemnek! Legyenek boldogok, akik téged szeretnek!Legyen békesség falaidon belül, legyen boldogság palotáidban!Testvéreimért és barátaimért mondom: Békesség neked! Istenünknek, az ÚRnak a házáért is jót kívánok neked!" (122. Zsoltár 1-9)

Már két napja reggel írtam  ide ezt az Igét - azt gondolva, hogy majd délután ha "ráérek" leírom azt is, hogy miért jegyeztem fel. DE akkora a kánikula már lassan két hete, hogy teljesen ki vagyok ütve délutánra, se kedvem, se gondolatom. 

Miért is tettem el emlékbe? - mert nagyon kedves az ez az Ige a számomra, annak alapján is, hogy hatalmas élmény volt, amikor 17 évvel ezelőtt Izraelben jártam . . . én nem vagyok szentimentális, és mégis hihetetlen örömmel töltött el egy-egy Bibliából ismert helyen való személyes járás. Egyik nagy élményem Engedi volt, tűző napon mentünk fel az erősen emelkedő hegyoldalban a sziklák között - teljesen kitikkadva bátorítottam magam, ne add fel! itt bujdosott annak idején Dávid Saul elől: hányszor járhatta meg itt a sziklákat. Végül felérve olyan gyönyörű vízeséshez és lombárnyékos helyhez értünk ami számomra élményben felért a Niagara látványával. - Hasonlóan nagy élmény volt a Genezáreti tavon hajóba ülni . . . és olvasni Jézus életének ide kapcsolódó részeit. Jézus lábnyomain járni . . . Szóval ez 17 évvel ezelőtt volt és azóta is nagyon vágyom újra visszamenni! Most pedig láttam egy lehetőséget: októberben 8 nap, fantasztikus idegenvezetővel és lelki vezetővel 50 %-os engedménnyel. No így sem olcsó, de első gondolatra megfogott, sőt sokáig azt gondoltam (na jó: pár napig!), hogy én még egyszer el fogok menni. De apránként kiderült, hogy nem az én lehetőségem ez. :( 

Mikor már kiderült utána olvastam ezt az Igét és lélekben elmentem Jeruzsálembe . . .

Tehát:  emlékbe le írtam egy álom víziót.

Az alábbi kép pedig a június végi gyülekezeti kirándulásunkon készült Dömösön, aminek a szervezésén sokat dolgoztam, de ez olyan rám szabott feladat volt, és az együtt töltött két és fél nap nagyon jól sikerült.

egy kép és egy imádság

Egy kép:



és egy imádság:


"Uram, a te Igéd azt mondja, hogy te vagy az egyedül bölcs Isten, és nekem kétségbeesetten szükségem van rád. Olyan helyzetben vagyok, amit emberi bölcsesség nem tud megmagyarázni és emberi erő nem tud helyrehozni. Csak egyetlen kiút van - és az rajtad át vezet! Küldd el a kijelentés lelkét, hogy megértsem, amit most nem tudok, mert rajtad kívül senki más nem tud átvinni engem ezen. Segíts, hogy hűségesen engedelmeskedjek neked mindabban, amit tudtomra adsz, és segíts, hogy emlékezzek arra, hogy néha e világ bölcsességge számodra bolondság. Segíts, hogy felismerjem a különbséget emberi tanács és isteni útmutatás között, és a te utadat válasszam! Átadom neked ezt a helyzetet, és elkötelezzem magam arra, hogy téged foglak követni, mert tudom, hogy te megígérted, hogy irányítani fogod lépteimet. Segíts, hogy benned bízva járjam végig ezt az utat, azzal a bátorsággal, amit annak tudata ad, hogy a tiéd vagyok. Segíts, hogy ragaszkodni tudjak meggyőződésemhez, de szeretni tudjam azokat is, aki félreértenek. Tarts távol a haragtól, és közel a te szívedhez! És bár ez az út hegynek felfelé vezet, fogd a kezem, világítsd meg ösvényeim és segíts továbbmenni, mert tudom, hogy a végén minden az én javamra és a te dicsőségedre lesz. Krisztus nevében. Ámen."