A kő

Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Kol. 3:1

Tele van az élet kisebb, nagyobb kövekkel amiben megbotlik az ember, elesik, vagy akadályt jelent. Attól függően, hogy mi történik lehet gondolkodni: miért nem láttam, miért nem kerültem ki, miért estem el? - és még sokféle kérdés jön természetesen, talán legkevésbé az amit megfogalmaz a fenti vers. 

S a bennem megfogalmazódó válasz sem mindig - sőt talán elég ritkán - az, hogy nem ott kerestem dolgokat, nem ott voltam és nem azt tettem ahol Krisztus van, s nem Krisztusban tettem. - Isten őrző kegyelme, hogy követ állít, s ha figyelmetlen vagyok a kisebb kövekre, akkor nagyobbak is jönnek. Talán egyre inkább rosszul esik az akadály, egyre nagyobb a keserűség, csak akkor szűnik, fordul meg a keserűség, az önsajnálat, amikor felnyitja Isten a szemem, hogy Ő adta a követ, hogy megállítson, gondolkodásra késztessen, megfordítson és megőrizzen. - Mennyivel jobb itt és most megállni, felmérni, hogy mivel és miért késztet megállásra Isten, mint örökre elveszni.

Nagy volt a kő tegnap. Fájdalmas, és tele voltam önsajnálattal. Pedig tudhattam volna, hogy a saját vágyaim után megyek. - Indokolni, megmagyarázni lehet önmagamnak, de senki másnak. Így mindaz ami történt természetes kell hogy legyen, és Isten kegyelme lesz ha nem lesz belőle több fájdalom.

Hálás szívvel köszönöm Uram, hogy kegyelmes vagy. Nálad van az élet kútforrása, Te vagy az élő víz, senkit nem vetsz el aki Hozzád jön. Gyógyítsd be kérlek sebemet, taníts Veled a Te utadon járni a Tőled kapott békességgel és örömmel. Ámen