Hála a csendes napokon

Nagyon szaladnak a napok, és valahogy olyan egyformák - vagy csak az által tűnik így, hogy nem állok meg végig gondolni, értékelni: mi is történt az elmúlt napokban.

A munkahelyi feladataim ismét ráébresztettek, hogy eltelt egy újabb hónap az évből!

Azt gondoltam, hogy nehezebb lesz a szeptember, de Isten kegyelméből mindenre volt erőm és semmi okom a panaszkodásra, sőt sok-sok hála van a szívemben:

• Lányaim berázódtak az újabb tanév követelményeibe, Virág letette az elmúlt tanév végén betegség miatt elmaradt főtárgyi vizsgáját. Nagyon jól sikerült. Most éppen Németországban van 5 napig koncertezni. Lídiának iszonyú sok a tanulni valója, de nincs belekeseredve, szorgalmasan csinálja.Tehát: kedvesek, lelkesek, jó velük együtt lenni. Sőt nagyon igyekeznek a "rendmániámat" is kielégíteni. A nagynénjük tegnap mondta is Lidinek, hogy vigyázzatok, mert mire kikerültök a "mama kollégiumból" épp olyan háklisak lesztek, mint én lettem anya mellett. Nos, vehetem akár dicséretnek is. :)
• A munkáim mondhatnám naprakészen vannak. Hónap utolsó napjaitól a következő hónap 12.-ig mindig sűrűbb egy kicsit az élet, de lemaradásom nincs, így jó reménységgel gondolom, hogy fog ez menni most is.
• Háztartásom is egész rendezett, győzöm a megnövekedett létszámot. Tegnap este például boldogan állapítottam meg, hogy nincs egy darab vasalatlan ruha sem, sikerült mindet felszámolni. Apró örömök, de egy háziasszonynak nem is olyan apró. :)
• Sikerült október 28-tól Hajdúszoboszlón 6 éjszakára nagyon kedvező pihenési és gyógykezelési lehetőségre foglalást tennem. Nagyon várom: biztos jót fog tenni a kis fáradt, fájós csontjaimnak az ápolás, és a pihenés pedig mindkettőnknek. Ez egybe esik az őszi szünettel, eredetileg azt gondoltam, hogy az egyetemen is van őszi szünet . . . én kis naiv, hát nincs. Így Lídia 3 napig egyedül lesz. Jól jött ki azért az időzítés, mert az ünnep és a munkaszüneti napok összetologatásával csak 3 napra kell bemenni ebben az időszakban az egyetemre. Nagy lány, gondolom megoldja, de bekérezkedhet a nagybátyáékhoz is.

Szépen pontokba szedve felsoroltam mi mindenben érzem a Mindenható áldását, gondviselését. Jó dolog érezni és tudni, hogy nem a magam erejére, tudására vagyok utalva, hanem minden mögött ott áll Isten kegyelmes szeretete.

Olyan jó Isten ígéretébe kapaszkodni és hittel élni benne akkor is amikor nem mennek simán a dolgok, viszont amikor éppen visszatekintve tele van a szívem hálával Isten jóságáért akkor is emlékeznem kell, hogy nem én "teljesítettem", hanem az ÚR!

"Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled." (5. Mózes 31:6) volt valamelyik napi Igében az ígéret. Személyesnek éreztem a bátorítást, és végig gondoltam, hogy milyen engedetlen, zúgolódó volt Izrael Istennel szemben annyi gondviselés, szeretet, ígéret ellenére is. Mégis Isten újra és újra bátorítja népét. Ma sincs ez másképpen. Nem az én gyengeségemre, vagy erőmre, nem az én hűségemre, vagy hűtlenségemre néz Isten, hanem Önmagára, és Ő hű az ígéreteihez. Köszönöm Atyám!