Az elmúlt napokban egy kicsit felújítottam a blog arculatát. Elmúlt egy év azóta, hogy írogatom, frissítsünk a külsőnkön gondoltam. Nem biztos, hogy jobb lett, de új! Az alapok pedig nem változtak, továbbra is magamról, magunkról - a családról - s leginkább azokról az eseményekről szeretnék feljegyzést csinálni, fényképet eltenni ami a szívemben, lelkemben visszhangzik, hálaadásra, könyörgésre késztet. Azokról a gondolatokról, amelyeket Isten a szívemre helyez és a nap, vagy napok során formál, megigazít, örömmel tölt el.
Szeptember közepe van: itt az ősz, sőt az őszi hangulatú időjárás is. Kicsit meglepett a kitartó forró, napsütéses napok után. De rájöttem, hogy természetes, s a napok múlásával az életem őszi, lassan télbe hajló korszakának tünetei is természetesek. Hálaadással lehet ezeket is fogadni a nehézségeivel, örömeivel és szépségeivel együtt.
A munkáimban utolértem magam, a "kollégista" lányaim itt vannak, sőt már át is látom, hogy melyiknek milyen a napirendje. Ők ugyan még nem igazán léptek túl a nyári szüneten! Nehezen rázódnak bele az igen sűrű napirendjükbe, sőt jelenleg éppen annak örülnek leginkább, hogy a barátaikkal akikkel nyáron kevesebb lehetőségük volt találkozni azok most elérhetőek. A két hét alatt elég sok programjuk volt így. Tegnap beszéltem az édesanyjukkal, hogy hétvégén egy kicsit "beszélgessen" velük arról, hogy hogyan is telnek a napok, valamint a felelős időbeosztásról. Nem akarom én ezt tovább hárítani, de két éve amikor Virág beköltözött hozzám, akkor Ancsa azt mondta, hogy a gyereknevelés továbbra is az ő feladata. Akkor egy kicsit értetlenül álltam a mondat előtt: hisz az élete nagyobb részét nálam tölti a lány, tehát adott helyzetekre reagálni kell. Sőt még rosszul is esett a kijelentés. Azóta persze sokkal tapasztaltabb lettem, értem Ancsa igazát is, és tudom, hogy a mindennapokban mi az én felelősségem. - Ez még nem azt jelenti, hogy minden 100 %, de igyekszünk mindnyájan arra, hogy amit meg kell tenni az ő érdekükben az akkor és az tegye meg, amikor annak ideje van, továbbá aki erre alkalmasabb.
Így végig gondolva az elmúlt két hetet boldog örömmel veszem számba, hogy mennyi nehézségen segített át Isten, mennyi erőt adott a sokszor erőm felettinek tartott úthoz. Köszönöm Uram, hogy velem voltál, tanácsoltál, erősítettél. Kérlek őrizz meg kegyelmedben, hogy a te békességedet, szeretetedet tudjam tovább adni, s napról napra örömmel, késlekedés nélkül tegyem meg amit rám bízol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése