A hét történései

A hét elején sok láthatatlan és nehezen elképzelhető dolog volt előttem, már ami a jó eredményt, az elvégezhetőséget, sőt mindezekben elképzelésem szerint erőm feletti utakban a jó beteljesülést jelenti.

Tettem a dolgom abban a reményben és hitben, hogy az Úr jár előttem, Ő ad naponként, sőt óráról órára erőt, tanácsot, megoldást. - Hálás szívvel köszönöm az Örökkévalónak, hogy reményeim felett teljesültek a feladataim, közben szerezhettem egy szép estét is a teljes - nos azért nem teljes, hisz Juditék nem voltak itt - családomnak.

Egy komoly gubanc volt még áprilisban az egyik munkámban, aminek nem jöttem a nyitjára, akkor annyira megviselt, hogy le is akartam zárni azt a munkát teljesen. Akikkel együtt dolgozom nagyon bátorítóan álltak mellém, sőt a probléma lényeges részéből kisegítettek, pedig akkor még csak 3 hónapja dolgoztam együtt velük. Megértéssel, szeretettel bátorítottak, pedig  a lelkem mélyén alapvető kételyek, megterhelődések voltak.

Annyira új volt ez a munka, hogy nehezen is láttam át a programot ahhoz, hogy hatékonyan tudjam keresni a lehetséges okát a "gubancnak". NOS most jött el a lehetőség. A héten két napot szántam rá, mert éreztem, hogy a megoldás előtt állok. S valóban rendbe tudtam tenni, elmondtam azoknak akik osztoztak a problémámban, bocsánatot kértem a nagy felhajtásért, elmondtam, hogy hibáztam a munkában: ez volt az oka a "gubancnak". Nagyon nagy megkönnyebbülés van bennem minden téren: először is mert emberekkel rendeztem a problémát, másrészt mert a munkám is rendben van. Mekkora áldás ez az én Mennyei Atyámtól: béke van bennem.

Sok idő elment ezzel, és a többi munkáimban is határidős feladatok voltak: azok is készen lettek. Előttem járt az Úr. SDG!

A hét nagy eseménye még ezután jött. Úgy döntött a család, hogy Virág születésnapját csütörtök este meglepetés partiként nálunk tartjuk meg! :) A család röpke 21 fővel a viszonylag nagy nappalinkban (24 négyzetméteren) kissé szűkösen, de elfért. Elég sok előkészítő munkát igényelt persze ez - szoba átrendezés, terítés, stb. Senki sem tudott korábban jönni, így éppen amikor egy 5 perces körre itthon volt Géza akkor segített egy asztalt bevinni! :) - a többit megoldhattam.

Virág számára nagy meglepetés volt: úgy szerveztük, hogy ő érkezzen meg utolsónak a nővérével. Már az előszoba ajtóban felvisított amikor meglátta a kisebb Csődületet. A meglepetésen túl biztos nagy örömöt jelentett a kis agyonhajszolt mindennapjaiban, hogy most ő volt a középpontban, érte voltunk együtt, vele örültünk. Jó hangulatú, meleg családi est volt.

"Dicsérjetek az Urat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek!

Mert nagy az ő szeretete irántunk,

az Úr hűsége örökké tart.

Dicsérjétek az Urat"

szólt a 117 Zsoltár bizonyságtételként, jókívánságként elsősorban Virág felé, de mindnyájunk számára is.
Képek a jelenlevők egy részéről, itt a csoport képet valahogy nem igazán lehetett összeszuszakolni . . .

 A kicsi és a nagy

Noé az ünnepelt nővérkéjével, kifejezi ám ő is, hogy mennyire örül annak, hogy láthatja a nővérkéit.

Tomi és a barátja, akit nem is tudom ki hívott meg a születésnapra? :) - talán éppen neki volt fontos, hogy itt legyen?

Blanka és az édesapa mosolyog a történteken . . . vagy csak éppen jól érzik magukat . . .

itt voltak a fiatal házasok is! :)

a szemlélődő nagyapa:

 a két sógor

 testvérek együtt

"nénikémmel"

a "lányok" valamit nagyon meg akarnak fejteni

az elmaradhatatlan édes-kettes: Laci és az unokaöcsikéje.

Elkövetkezett az a pillanat is amiért összejöttünk: - a nagy készülődésben az egész házban egyetlen gyertya volt! Szóval ez nem Noé egyéves születésnapja, hanem Virág tizenhetedik! :)

A családi ajándék örömébe egészen belepirult Virágom!

Johi szívszeretettel készített ajándéka és puszija

Unokatestvérek meleg szeretete egymás felé

A "vendég" köszöntése

és az ajándék feletti csodálkozás

Vannak még képek . . . de mindent ide sem lehet feltenni.
A hálát és a dicsőítést viszont igen: a családért, mert az Úrtól van minden áldás és öröm.