Gyönyörű ez a tengerparti kép és olyan sokat mondó: amikor minden csendes és virágba borult körülöttem - mikor is volt ilyen? - akkor is ha felnézek, (a holnapra, az előttem levő dolgokra nézek) a tornyosuló felhőket látom, DE felette átragyog Isten kegyelmét jelentő napsugár!
Mondom, mondjuk rohanó világban élünk. Alig győzzük napi szinten egyenesben tartani dolgaink. Feladatjegyzékbe ütemezem dolgaim, közben jönnek az ütemezés nélküli feladatok, amit egy-egy érzelmi vihar is terhel . . . mit teszek ilyenkor? Pánik? Panaszkodás? Kapkodás? Vagy mindezek nélkül felnézek az én Mindenható Atyámra, aki tudja életem minden dolgát és ura a mának, a holnapnak és az egész életemnek. Sokat tanultam ebben a témában az elmúlt egy év alatt. Elég a mindennapok terhét, örömét hordozni, megoldani, a holnap az nem ma van! Holnapra holnap ad vezetést, útmutatást, erőt Isten. Mi felől is emésztem én ma magam? kérdezem ilyenkor, és lecsendesedem Istennél.
Tegnap egy kedves ismerősöm blog bejegyzését olvastam és rácsodálkoztam, hogy időről időre írásban számba veszi a hála okokat. Sorszámozza is őket! :)
Nem kerestem vissza, hogy mióta csinálja, de elég magas már a sorszám. No nem is a mérték ragadott meg, hanem a tények, hogy mi mindenért hálás, mennyi nagy és apró dolgot talál amiért hálás tud lenni.
Végig gondoltam: hányszor veszem természetesnek mindazokat a dolgokat amiért öröm tölthetne el, ha megállnék egy pillanatra és meglátnám, hogy mindez nem tőlem van, nem csak úgy éppen jól alakult, hanem az én Mennyei Atyám szeretetének, gondviselésének az eredménye.
Körülvesz bennünket egy sóhajtozó, panaszkodó világ. A hírek szinte csak negatív dolgokról szólnak, ha valakivel beszélgetünk és megkérdezzük: hogy vagy? mi újság? akkor szinte soha nem azzal kezdődik a válasz, hogy köszönöm jól, hanem a gondok, a panaszok sorolásával. Annyira közgondolkodássá vált ez és természetes, hogy sajnos sokszor ezen a vágányon haladunk mi keresztyének is. Így nem leszünk, nem leszek soha só és lámpás a világban!
"Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. Lelki szegények: akiknek szükségük van Istenre. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek."
"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Máté 5,1-18)
Köszönöm Uram a Te Igédet! Segíts, hogy mindig szívemben, elmémben legyen és így keressem a boldogságot napról napra. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése