Öröm és nehézség együtt

Rick Warren 

 Hagyd, hogy Isten megoldja!

"Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az ÚR. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR!" 

(2 Krón 20,17) 

"Amit Jósafátnak mond Isten ebben a szakaszban, és amire minket is figyelmeztetni szeretne ma, az a következő: „Ez a csata nem a tiéd, hanem az enyém. Nem neked kell megharcolnod.” Magyarul ez Isten problémája. Engedd, hogy ő oldja meg. Tulajdonképpen, ha Isten gyermeke vagy, akkor a problémáid az ő problémái. És ő sokkal jobban tudja megharcolni a csatáidat és megoldani a problémáidat, mint amennyire te valaha is képes leszel rá. A te feladatod annyi, hogy bízz benne, hogy ő ezeket megoldja. Talán azért is van sok olyan fáradt, kiégett és bátortalan keresztény, mert azt gondoljuk: „Minden rajtam múlik.” Ha egy napon végre felmondasz az Univerzum Vezérigazgatója munkakörödből, rá fogsz jönni, hogy ettől semmi sem hullik darabokra. Nyugodtan pihenhetsz, hittel bízva abban, hogy Isten a segítséged nélkül is boldogul. Ebben a fejezetben kétszer is szerepel, hogy „Ne félj és ne rettegj”. Amikor szembekerülsz egy látszólag lehetetlen helyzettel, akkor ne félj és ne rettegj. Elveszített Isten valaha egyetlen csatát is? Nem. Ő nem veszít csatákat. Isten annyit mond Jósafátnak, hogy vonuljon ki és álljon meg. Mit jelent így megállni? Egy nyugodt, magabiztos hozzáállást. Két ok miatt állhatsz meg szilárdan: - Isten jelleme miatt: Ő hűséges. Nem azért hoz el minket idáig, hogy aztán cserben hagyjon. Nem fog kiküldeni egy faágra, hogy aztán levágja az ágat. Higgy Isten természetében és jellemében! - Az Ő Igéjébe vetett bizalom miatt: Isten Igéje hűséges. Bízhatsz az ígéretekben, amiket a Bibliában találsz. "

Ma reggel olvastam ezeket a gondolatokat, sokat mondott és előkészítette a mai napomat. Tulajdonképpen a szokásos menet az lett volna, hogy reggel megyek az Alapítványhoz könyvelni, de a másik munkámmal kapcsolatban már hétfő óta elég sok mindent felforgató probléma jött, amiknek a nyitjára most kezdtem rájönni, így egyértelmű volt, hogy ne várjak vele a jövő hétig - oda csak hetente egyszer megyek, és itthonról távmunkába csinálom a nagyobb részét - mert ennek a lerendezése csak a teljes bizonylatok ismételt átnézésével lehetséges. Belső vezetés volt ez, hogy ne a megszokott köreimet járjam ma, hanem vegyem hittel, hogy ha emberileg nézve fel is forgatom a jól megszokott rendemet: Isten majd előttem jár, ad bölcsességet a feladathoz és kipótolja amit a másik munkámban veszítek időben. Sikerült is rendbe tenni, és végre elmondhatom, hogy a számomra kilenc hónappal ezelőtt teljesen ismeretlen program ma már átlátható és összefüggéseit is látom a dolgoknak: tehát megtalálom ha van a munkában hiba. Hálás vagyok a reggeli bátorításért, s leginkább azért, hogy ez személyessé válhatott a megtapasztalás által.
Most viszont míg írom ezeket a sorokat szomorú vagyok. Lidi nagyon leverten jött haza, óvatosan kérdeztem, hogy van e valami baj, csak annyit mondott, hogy nem valami fényes a kedvem. Később láttam sírdogálni. Valamibe nagyon bele van keseredve. Az esti jó éjszakát puszi mellé mondtam egy-két vigasztaló szót és simogatást. DE nem tudom mi bántja. Remélem nem mély a seb és megtalálja a gyógyulást Isten szerető kezében.