adventre készülődés

Adventi készülődés: "Meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok!"

Milyen hatalmas "meghallgatás" Istentől az emberiség elveszett állapotára Ján 3:16-17 "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa." 

Kezdettől benne volt Isten örökkévaló tervében a megváltás, mégis személyesen az enyém akkor lesz ha hozzá kiáltok! Elfogadom a legnagyobb áldozatot amit értem adott!

Jó ezen újra is újra elgondolkodni - átélni: mennyire fontos vagyok Mennyei Atyámnak, mennyire szeret, és az életemmel örökkévaló terve van!

Már most a jelenben élhetek abban a boldog tudatban, hogy mennyei állampolgár vagyok!

Szeretnék egy csendes, békés adventi készülődést, annak ellenére, hogy zsúfoltan betelt a naptáram decemberre! :(

Tudom, hogy a naptár és az elvégzendő teendők csak az egyik pólus, a másik a szívem, gondolataim szabadsága amellyel adventben élhetek. Kérdés az: hagyom e, hogy a naptár, a teendők uralják az életemet, vagy Krisztus az Úr?

"Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére!" ÁMEN

Két hazám van

Két hazám van

Két hazám van,

első és második hazám.

Mindkettőt szeretem.

A másodikat akkor igazán,

ha az elsőből él az életem.

A második a föld

és az első az ég.

A második a közel,

az első: nem tudom,

közel vagy messze még.

A második hazám

virágot ad nekem,

kenyeret ad nekem,

kaszanyéllel s építőkövekkel

miatta kérgezem a tenyerem.

Belémélyesztem az ekém vasát,

s terem.

De ha az első nem ragyogna rám,

nem volna más a második hazám,

csak sírverem.

Mert azt mondanám, hogy nem érdemes.

Rigó fütyülne, a pacsirta szárnya

dalterhesen nagyon magasan szállna,

a szép tavasz-világ

zengne, fakadna, bomlana.

Lüktetne fában, kőben és szívekben

az élet dallama,

mégis azt mondanám: nem érdemes.

Ugyan miér',

Ha minden véget ér?

A lomb lehull, tavaszra jő a tél,

még a bimbóból is halál beszél.

De én nem mondom, hogy nem érdemes,

és töröm az ugart,

és mindegy nekem, akármeddig tart.

A téli fák csontujjaira is

békésen rámosolygok: majd kihajt.

A sír az egyik part,

és túl a másik part.

Itt véget ér,

itt akármeddig tart,

ott végtelen.

Az a hit jár velem.

Az Isten jár velem.

Húsvéti Isten és húsvéti hit.

Ugart török, vetek és aratok,

s fejem télben, tavaszban csüggedetlen

felemelem.

Túrmezei Erzsébet

Sorról sorra mély értelme és aktualitása van. Az élet minden szakaszában élő mondanivaló, még inkább az élet alkonyán. REMÉNYSÉG, élő reménység, az amely a Krisztusban megjelent, és az elfogadott kegyelem által innentől nem a sírig lát, hanem a Mindenható Atyával tölthető örökkévalóságig, a Menny dicsőségéig. Hálás szívvel köszönöm Uram, hogy ÉLETET, örök életet adtál a számomra. Ámen

Kinek végzem a munkámat?

Ma láttam ezt a csodálatos képet, olyan sok gondolatot ébresztett! :) - és ma olvastam egy nagyon jó gondolatsort a Napi reményben.

"Bármit tesztek, teljes szívvel végezzétek, úgy, mintha az Úrnak végeznétek és nem embereknek." Kol 3:23

• Azok az emberek, akik munkájukban kiemelkedőek, lelkesedéssel dolgoznak. Attól függetlenül, hogy a munka kicsi vagy nagy, adj bele mindent.
• A kiemelkedő emberek fejlesztik szakértelmüket. "Ha életlen a balta és nem élezik meg,  akkor több erőt kell kifejteni. Jobb előre tervezni" (Préd 10:10,)
• A kiemelkedő emberek  betartják az ígéretüket.  "Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges, de ki találhat megbízható embert?" (Péld 20:6)
• A kiemelkedő emberek pozitívan állnak hozzá a dolgokhoz.  "Panaszkodás és vitatkozás nélkül tegyetek mindent, hogy hibátlanok és tiszták legyetek, Isten hibátlan gyermekei egy tisztességtelen és romlott nemzedékben, amelyben ragyogtok, mint csillagok a világegyetemben, amint az élet Igéjére figyeltek." (Fil 2:14-16)
• A kiemelkedő emberek többet csinálnak, mint amennyit elvárnak tőlük. "Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre" Mt 5:41

Tulajdonképpen ezt én úgy gondoltam végig és érzem megfontolandónak, hogy soha nem az volt a célom, hogy én kiemelkedő ember szeretnék lenni, mégis annyira természetesnek és betartandónak gondolom mindazt amit itt felsorol a szerző. Krisztus szolgája Krisztustól vett példa alapján kell, illetve kellene megélje a legkisebb feladattól a legnagyobbig, a legmegtisztelőbb feladattól a leghétköznapibb (talán az éppen nem szeretem feladatot is beleértve) a szolgálatot. Az pedig nem egyéb, mint hogy ott ahova Isten helyezett és amit rám bízott abban - az előző gondolat menet szerint - kiemelkedő legyek.

Sokszor éreztem, s még ma is érzem "strébernek" magam - legalábbis a környezetem ezt sejteti velem, vagy éppen ki is nyilvánítja. - DE amit stréberségnek látnak: az az igyekezet, hogy hű sáfár lehessek abban amit rám bízott Atyám. Hálás vagyok érte és mélyen meghatódom, hogy bíz rám feladatokat az Úr és támogat, vezet, segít az elvégzésében, csak készségesnek kell lennem.

Blanka születésnapján

Ami késik az nem múlik, legalábbis nem mindig! :)

Itt van Blanka születésnapján készült képekből a mazsolázgatás eredménye, lassan egy hónapja történt, de most is jó eltenni emlékbe.

Ez a bejegyzés most csak erről szól:

Tordasi utcarészlet Ancsáéknál ősszel

Családi kép Ancsáékról - ami ritkaság számba megy: mindenki együtt, összeterelhetően, mosolygósan, stb.

Következnek az elkapott pillanatok:

Noé és a nagybácsikája

Bandi, Johi, Noé

unokatestévek: Tomi, Johi

Nagynéni a férjhez ment unokahúgával :)

Lacikám! :)

A születésnapos ajándék keresése:

és megtalálta:

sőt, ki is bontotta! :)

Szép nap volt, kedves és örömteli. Soli Deo Gloria!

Hálaadás

Egy nehéznek ígérkező héten vagyok túl és hálaadással dicsőítem Mennyei Atyámat: megsegített, megáldotta a munkámat, eredményes lett, utolértem magam szinte minden területen.

Jó dolog egy-egy emlékkövet állítani ilyenkor. Olyan sokszor hangzik el panasz, siránkozás, és oly kevésszer hálaadás. Legalábbis az én életemben már többször ezt a mérleget állítottam fel. Amikor szükség, nehézség van akkor elmondom Istennek, embereknek. A "jó" napokat pedig valahogy észre sem veszem eléggé, olyan természetes dologként élem meg. 

Most direkt ezért ültem le egy pár sort bejegyezni, hogy megemlékezzek az Úr jóságáról, kegyelméről, szeretetéről amellyel körülvesz és megáld.

Most a hétvégét is itt töltötték a lányok, a háztartásom "fellendítéséhez" csak szombaton jutottam hozzá; addig a szoros határidős dolgaimmal próbáltam utolérni magam. Rendeben van minden. :) 

Ma pedig voltunk egy "regionális" istentiszteleten, amelyet 5 Budapest környéki új gyülekezet szokott évente novemberben együtt tartani. Sokan ezekben a gyülekezetekben abból a gyülekezetből kerültek át - a gyülekezet plántálás okán - ahol én is 35 évet éltem meg. Nagyon jó találkozni, örülni egymásnak, a régi emlékeket felidézni, s megállapítani mily nagy Isten megtartó kegyelme. Az alkalom is nagyon jó volt, lélekfrissítő.

Dicsérjétek az Urat mind, ti népek,

dicsőítsétek mind, ti nemzetek!

Mert nagy az ő szeretete irántunk,

az Úr hűsége örökké tart.

Dicsérjétek az Urat!

117. Zsolt.

Az idei év időjárása kissé különös volt, tavasz alig volt - vagy csak énbennem nem hagyott igazán mély nyomot? - a nyár száraz és forró, sokáig tartott, és most késő ősszel a viszonylag sok eső hatására kezd a növényzet éledni, sokkal később hullanak a levelek mint általában. Majd november közepe van és még sok-sok zöld lomb van, és most kezd igazán színessé válni a  természet. Csodálatos szépségeket lehet látni útközben, vagy csak ha átnézek a szembe domboldalra. Ma hazafele istentiszteletről beszélgettünk is arról, hogy milyen szokatlanul hosszúra nyúlik az ezer színben pompázó ősz. Lehet, hogy az öregséggel is együtt jár, de évek óta az ősz, és annak színpompája a kedves évszakom. Pedig benne van minden szépsége ellenére az elmúlás.

Mostanában minden bejegyzésemben van őszi kép, csak azért mert nem tudok betelni a szépségével! :)

Most is ezzel fejezném be:

a pihenés hetéről

Kissé hosszabbra sikerült hallgatás után írok egy pár sort arról, hogy a tervezett 6 napos pihenésünk nagyon jól sikerült! :) - Sokat pihentünk, finom termálvízben ücsörögtünk, sétálgattunk, teraszra kiültünk ha éppen sütött a nap, kötögettem, és még Debrecenbe is átmentünk családi találkozóra, ami igen jól sikerült.

Pár fényképet átexportáltam innen-onnan: ugyanis nagyfokú lustaságommal csak ennyire tellett. Visszaemlékezni viszont ezek is tökéletesek.

A szálloda panoráma képe, a következő kép a kávézó, utána pedig a recepció. A halban is kellemesen lehetett üldögélni, beszélgetni

A szoba, mini konyhával: ami leginkább a kávéfőzési szükségletünket elégítette ki, hisz félpanziós ellátással főzőcske kimaradt - a pihenés így pihenés! :)

az étterem

a termálfürdőből igen kevés látszik, viszont az igen, hogy sok nyugágy és kényelem volt

a szállodával szemben pedig az Ambrózia, ahol igen kedvező áron menü ebéddel vártak bennünket.

Szombat délután jöttünk haza, és elpakolás után rögtön fejest ugrottam a munkába, hogy hétfőre némiképpen naprakész legyen ami lehet. Elég jól sikerült, kivéve, hogy ismét gondok voltak az egyházi könyvelés programjával, de valahol szerintem a programozóval is! :( - Ez okozott némi fejfájást, kommunikációs problémát, oldódott is a probléma valamelyest a napokban, de még mindig nem kerek a világ!

Olvastam egy verset, amelyet tartalma alapján gondoltam megörökíteni itt.

KÉZ

Furcsa kéz az emberé...

Mindent tud, mindent akar, mindent kér.

Kinyújtva int feléd.

Hozzád szól, néked szolgál.

Furcsa kéz az emberé...

Öl, gyilkol, fenyeget, épít,

Majd romba dönt,

Alkot, de hasztalan, görcsösen összeszorul.

Ismered-e az Isten kezét?

Mely hatalmas, erővel teljes,

Hegyeket mozgat, teremt, újjáépít.

Ez a kéz formálta a Földet,

A Napot, vizeket...

Állatok seregei nőttek ki belőle.

Erejével megrengeti a világot,

Előtte nem áll meg semmi,

Nincsen nálánál nagyobb.

Embert formáló tökéletes kezek.

Láttad-e már az Ő kezét?

Véresen, szögekkel átütve,

Fájdalomtól remegőn,

Láttad-e?

Érezted kezei melegét,

És finom, jóleső simogatását,

Mely megnyugtat, békéltet.

Terhek alatt roskadót megpihenteti,

Beteget gondoz, ápol, támogat.

Ez a kéz ölel szeretetével körül,

S eláraszt érdemtelenül dicsérettel,

Miközben lágyan válladra kerülnek

A gondos Atyai kezek.

Ércsziklaként vesz körül, mely

Áttörhetetlen akadály az ordító oroszlánnak.

Mindent ad kimondhatatlan kegyelméből,

Ezzel a gyógyító tenyérrel.

A mocsokban, nyomorban ülve is látod,

Irgalmas kezekkel nyúl feléd egy szempár.

Nyújtja, várja, hogy elveszed

A neked szánt ajándéksereget.

Ily erős kéz és nem tör össze engem!

Óvatosan fog, vigyázva, mint kisfiú

Törékeny porcelán figurát, és visz-visz

Oda, hol tudja üdvösség vár.

Láttad-e már ezt a kezet?

A vérezőt, szegekkel átütöttet,

A kereszten függő, fájdalomtól meggyötört,

Görcsbe rándult kezet;
Könnyeidtől láttad-e?

A világot alkotó Isten kéz: véresen, átszegezve az életem forrása, üdvösségem szerzője, a gondoskodó, szerető atyai kéz, amely minden helyzetben átölel, terelget, véd, és int. Áldott a kéz, az Isten keze, örökkön örökké! Ámen

Végül egy - két gyönyörű őszi kép a bejegyzés zárásaként, hisz Isten csodálatos világának a része az ősz is, amelynek szépségét láthattuk útközben, sétálva, a pihenés egyik fénypontjaként.