Kissé hosszabbra sikerült hallgatás után írok egy pár sort arról, hogy a tervezett 6 napos pihenésünk nagyon jól sikerült! :) - Sokat pihentünk, finom termálvízben ücsörögtünk, sétálgattunk, teraszra kiültünk ha éppen sütött a nap, kötögettem, és még Debrecenbe is átmentünk családi találkozóra, ami igen jól sikerült.
Pár fényképet átexportáltam innen-onnan: ugyanis nagyfokú lustaságommal csak ennyire tellett. Visszaemlékezni viszont ezek is tökéletesek.
A szálloda panoráma képe, a következő kép a kávézó, utána pedig a recepció. A halban is kellemesen lehetett üldögélni, beszélgetni
A szoba, mini konyhával: ami leginkább a kávéfőzési szükségletünket elégítette ki, hisz félpanziós ellátással főzőcske kimaradt - a pihenés így pihenés! :)
az étterem
a szállodával szemben pedig az Ambrózia, ahol igen kedvező áron menü ebéddel vártak bennünket.
Szombat délután jöttünk haza, és elpakolás után rögtön fejest ugrottam a munkába, hogy hétfőre némiképpen naprakész legyen ami lehet. Elég jól sikerült, kivéve, hogy ismét gondok voltak az egyházi könyvelés programjával, de valahol szerintem a programozóval is! :( - Ez okozott némi fejfájást, kommunikációs problémát, oldódott is a probléma valamelyest a napokban, de még mindig nem kerek a világ!
Olvastam egy verset, amelyet tartalma alapján gondoltam megörökíteni itt.
KÉZ
Furcsa kéz az emberé...
Mindent tud, mindent akar, mindent kér.
Kinyújtva int feléd.
Hozzád szól, néked szolgál.
Furcsa kéz az emberé...
Öl, gyilkol, fenyeget, épít,
Majd romba dönt,
Alkot, de hasztalan, görcsösen összeszorul.
Ismered-e az Isten kezét?
Mely hatalmas, erővel teljes,
Hegyeket mozgat, teremt, újjáépít.
Ez a kéz formálta a Földet,
A Napot, vizeket...
Állatok seregei nőttek ki belőle.
Erejével megrengeti a világot,
Előtte nem áll meg semmi,
Nincsen nálánál nagyobb.
Embert formáló tökéletes kezek.
Láttad-e már az Ő kezét?
Véresen, szögekkel átütve,
Fájdalomtól remegőn,
Láttad-e?
Érezted kezei melegét,
És finom, jóleső simogatását,
Mely megnyugtat, békéltet.
Terhek alatt roskadót megpihenteti,
Beteget gondoz, ápol, támogat.
Ez a kéz ölel szeretetével körül,
S eláraszt érdemtelenül dicsérettel,
Miközben lágyan válladra kerülnek
A gondos Atyai kezek.
Ércsziklaként vesz körül, mely
Áttörhetetlen akadály az ordító oroszlánnak.
Mindent ad kimondhatatlan kegyelméből,
Ezzel a gyógyító tenyérrel.
A mocsokban, nyomorban ülve is látod,
Irgalmas kezekkel nyúl feléd egy szempár.
Nyújtja, várja, hogy elveszed
A neked szánt ajándéksereget.
Ily erős kéz és nem tör össze engem!
Óvatosan fog, vigyázva, mint kisfiú
Törékeny porcelán figurát, és visz-visz
Oda, hol tudja üdvösség vár.
Láttad-e már ezt a kezet?
A vérezőt, szegekkel átütöttet,
A kereszten függő, fájdalomtól meggyötört,
Görcsbe rándult kezet;
Könnyeidtől láttad-e?
Könnyeidtől láttad-e?
A világot alkotó Isten kéz: véresen, átszegezve az életem forrása, üdvösségem szerzője, a gondoskodó, szerető atyai kéz, amely minden helyzetben átölel, terelget, véd, és int. Áldott a kéz, az Isten keze, örökkön örökké! Ámen
Végül egy - két gyönyörű őszi kép a bejegyzés zárásaként, hisz Isten csodálatos világának a része az ősz is, amelynek szépségét láthattuk útközben, sétálva, a pihenés egyik fénypontjaként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése