Hálaadás

Egy nehéznek ígérkező héten vagyok túl és hálaadással dicsőítem Mennyei Atyámat: megsegített, megáldotta a munkámat, eredményes lett, utolértem magam szinte minden területen.

Jó dolog egy-egy emlékkövet állítani ilyenkor. Olyan sokszor hangzik el panasz, siránkozás, és oly kevésszer hálaadás. Legalábbis az én életemben már többször ezt a mérleget állítottam fel. Amikor szükség, nehézség van akkor elmondom Istennek, embereknek. A "jó" napokat pedig valahogy észre sem veszem eléggé, olyan természetes dologként élem meg. 

Most direkt ezért ültem le egy pár sort bejegyezni, hogy megemlékezzek az Úr jóságáról, kegyelméről, szeretetéről amellyel körülvesz és megáld.

Most a hétvégét is itt töltötték a lányok, a háztartásom "fellendítéséhez" csak szombaton jutottam hozzá; addig a szoros határidős dolgaimmal próbáltam utolérni magam. Rendeben van minden. :) 

Ma pedig voltunk egy "regionális" istentiszteleten, amelyet 5 Budapest környéki új gyülekezet szokott évente novemberben együtt tartani. Sokan ezekben a gyülekezetekben abból a gyülekezetből kerültek át - a gyülekezet plántálás okán - ahol én is 35 évet éltem meg. Nagyon jó találkozni, örülni egymásnak, a régi emlékeket felidézni, s megállapítani mily nagy Isten megtartó kegyelme. Az alkalom is nagyon jó volt, lélekfrissítő.

Dicsérjétek az Urat mind, ti népek,

dicsőítsétek mind, ti nemzetek!

Mert nagy az ő szeretete irántunk,

az Úr hűsége örökké tart.

Dicsérjétek az Urat!

117. Zsolt.

Az idei év időjárása kissé különös volt, tavasz alig volt - vagy csak énbennem nem hagyott igazán mély nyomot? - a nyár száraz és forró, sokáig tartott, és most késő ősszel a viszonylag sok eső hatására kezd a növényzet éledni, sokkal később hullanak a levelek mint általában. Majd november közepe van és még sok-sok zöld lomb van, és most kezd igazán színessé válni a  természet. Csodálatos szépségeket lehet látni útközben, vagy csak ha átnézek a szembe domboldalra. Ma hazafele istentiszteletről beszélgettünk is arról, hogy milyen szokatlanul hosszúra nyúlik az ezer színben pompázó ősz. Lehet, hogy az öregséggel is együtt jár, de évek óta az ősz, és annak színpompája a kedves évszakom. Pedig benne van minden szépsége ellenére az elmúlás.

Mostanában minden bejegyzésemben van őszi kép, csak azért mert nem tudok betelni a szépségével! :)

Most is ezzel fejezném be: