kép a kertből

 

Mindig kicsit irigykedve nézem azokat a képeket, amik olyan megszokott, sőt jelentéktelen részletből olyan sokat mondóvá tudnak válni. 

Leginkább nem is a képek amik a sóhajtozásomat, vagy csodálatomat felkeltik, hanem azok akik így meglátják a képben a nagyszerűt.

Nos, ma reggel vártam egy kicsit az autóban mielőtt elindultunk és úgy rácsodálkoztam az autó beálló melletti sziklakert szépséges részletére, aztán jött a gondolat: ilyen részletekből születnek a "képek".

A nagy fatörzs körül a kövek között vidáman élő apró kövirózsák - amiket még régen a drága sógornőmtől kaptam, s a lehullott színes levelek az ősz szépségét, az életet és az elmúlást egyaránt ábrázolják, az öreg, 50 éves (vagy talán több is) cseresznyefa gyökerénél.

Ma reggel a 71. Zsoltárt olvastam, s ez a Zsoltár megfogott nagyon már ebben az évben, amikor a születésnapom alkalmából olvasgattam, de ma ismét szólt rajta keresztül Isten.

"Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged.

Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, 

bár nem tudom felsorolni őket.

Az Úrnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, 

egyedül a te igazságodat emlegetem.

Istenem te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat.

Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek."

Olyan mély vágy van a szívemben, hogy igen, újra és újra szeretnék remélni, dicsérni az Urat, mindazt a nagy dolgot és csodát elmondani amit már megélhettem az Ő kegyelmében. 

Milyen nagy áldás, hogy a jövő nemzedék, az unokáim is itt lehetnek mellettem, s nekik is elmondhatom milyen nagy Isten kegyelme és jósága irántunk. 

rendezzük a rendezetlen dolgokat!

Kevés olyan dolog van amit hosszan tartó sebként, sértődésként hordozok magamban. Ezek nem apró problémák, fájdalmak, bántások voltak, hanem - legalábbis ahogy én megéltem - mély igazságtalanságok, hazugságok, amiket akkor, amikor történt próbáltam "kiegyenesíteni", megbeszélni, rendezni. Nem sikerült. Aztán teltek az évek és mindig felszínre törtek valamilyen formában és éreztem, hogy mélyen terhel. Belém ivódik.

Az egyik ilyen esetet évekkel ezelőtt sikerült lezárni. Isten a megbocsátással kapcsolatban elém hozta, hogy nem akkor kell megbocsátani amikor a másik megbánta, bocsánatot kért, (az a másik fél "magánügye"), hanem nekem kell szívemben lezárni, megbocsátani, elengedni az "adósságot" és többé nem emlékezni meg róla. - Imádságban akkor le is tettem Isten elé, és megbocsátottam az illetőnek, elengedtem a gondolataimból mindazt ami rágalmazást, hazugságot terjesztett, amivel újra és újra támadott. Pont volt bennem a dolog fölött. Isten azonban többet várt tőlem. Nagyon meglepően alakultak a dolgok. Pár héttel később egy esküvőre voltunk hivatalosak. Ő is ott volt, sőt a vacsoránál mellettem ült. Nos tesztelhettem magam, milyen érzés mellette ülni! Határozottan könnyebb, jobb volt, mint korábban. Mégis volt valami idétlen mindkettőnk viselkedésében. A vacsora alatt rájöttem, hogy Isten ezt az alkalmat arra adta, hogy neki is megmondjam: az én szívemben már nincs neheztelés, Isten elvette a terheimet. 

Van/volt egy ennél is régebbi és sokkal közelebbről, mélyebben érintő fájdalmas seb is a szívemben, lelkemben.

Édesapám életében sem volt felhőtlen a viszony a feleségével. Más baj nem volt igazán vele, mint az, hogy a határtalan önzőségével igyekezett minden területen korlátozni apámat a velünk való bensőséges kapcsolatban.  A legfájdalmasabb történet apám életének utolsó napjaihoz kötődik. Viszonylag hirtelen halt meg. Májrákot állapítottak meg nála, s azonnali műtétre küldték, megműtötték és 4 napig élt még. 1992-t írtunk akkor, mobil telefon az nem volt, de vonalas telefon igen. Edit akkor hívott fel amikor megmondta, hogy meghalt! - Se arról, hogy kórházba került, se arról, hogy megműtötték, se az utána levő napokról egy szó sem. Már nem találkozhattam vele többet. :((

Innentől kezdve Edit hihetetlen igyekezettel tett meg mindent, hogy én semmit ne kérjek, ne örököljek abból ami apámé volt, miközben én nem is nyújtottam a kezem semmiért. Hosszú a történet; apám halála után még pár évig tartottam vele a kapcsolatot, de a "vagyon" örökös féltésében ő végül is annyira megsértődött, hogy az utolsó alkalommal magázódva és kézfogással köszönt el tőlem, éppen csak azt nem mondta ki, hogy sose lássalak többet. Benne volt a viselkedésében.

Nos, leírtam a vele való kapcsolatot. 

Aztán eltelt 10 év és hallottam, hogy meghalt az édesanyja, akit én is jól ismertem és szerettem. Írtam neki egy személyes hangvételű együtt érző levelet - mintegy jelként arra is, hogy én már nem a múlton rágódom. Hosszú, hosszú idő után egy nagyon hivatalos hangvételű köszönöm érkezett rá.

Újabb pár év múlva Laci szólt, hogy ő meghívta a családi karácsonyra. Nyeltem kettőt és nem voltam boldog, de reméltem, hogy nem lesz újabb feszültség. Utána még egy karácsonyon, majd Barbi esküvőjén, aztán Tomi ballagásán találkoztunk. Szemmel láthatóan próbált közeledni, bennem viszont ott volt a görcs.

Itt jött újra Isten intése, nem akkor kell megbocsátani amikor ő bocsánatot kér!

Tomi ballagása után mondtam Lacinak, hogy ha valamikor megy Edithez elmennék vele szívesen, s rendezném a múltat részemről.

Tegnap jött el a napja. Laci szokta kivinni a temetőbe, megkérdezte, hogy akkor ez az idő alkalmas e nekem is?  - Úgy rendeztem, hogy az legyen.

Édesapám sírjánál mondtam el neki, hogy amivel én megbántottam azt bocsássa meg, én pedig szívből megbocsátottam mindazt ami feszültséget okozott, sértődés volt köztünk. - Lezárva.

Az egyik Ige amit ma reggel kaptam:

“…mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.” Róma 3,26

Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. És a tőle elidegenedett embert szeretné Jézusban visszaformálni. igazzá, vagyis felmentett emberré tenni. Jézus a helyünkre kerül a kereszten, így mi az ő helyére kerülünk Isten szeretetében. Nincs már semmilyen ellenünk szóló ítélet, igazak – felmentettek vagyunk.

Nagy dolog, s nincs ennél nagyobb, mint Isten előtt felmentettnek lenni! URAM, őrizz meg a kegyelemben!

A másik a Napi Reményből:

„Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát” (Máté 18:27)

Isten Igéje három okot is ad, amiért kell elengednünk a sérelmeinket, megbántódásunkat, haragunkat, amiért meg kell bocsátanunk. El kell engednünk, ahelyett, hogy újra és újra felsorolnánk. Íme három ok, miért kell megbocsátanunk:

1.    Mert Isten megbocsát neked

Máté 18-ban Jézus elmond egy történetet egy királyról, aki megbocsát a szolgájának. A 27. vers ezt mondja: „Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát.”Éppen úgy, ahogy a király elengedte ennek a szolgának az adósságát, Isten elküldte Jézust, hogy kifizesse a te adósságodat. Minden, amit valaha rosszul tettél az életedben, már ki van fizetve. Jézus kifizette az utolsó fillérig. Letöltötte a börtönbüntetésed. Elvette a vétkeidet, és megfizette a bűn büntetését. Jézus Krisztus meghalt mindannyiunk bűneit.

2.    Mert a neheztelés önkínzás

Ez egy önmagad okozta seb. Valahányszor neheztelsz, megsértődsz, haragszol, ez téged jobban megsebez, mint azt a személyt, akivel szemben keserű vagy. Tény, hogy mialatt még mindig gyötrődsz valamin, ami évekkel ezelőtt történt, a többiek már elfelejtették. A múltad már elmúlt, és többé már nem bánthat téged, kivéve, ha te nem engeded el.

3.    Mert szükséged van megbocsátásra minden nap

A Biblia nagyon világosan tanítja, hogy nem kaphatjuk meg azt, amit nem vagyunk hajlandóak adni. Akarod, hogy neked megbocsássanak? A Biblia azt mondja, akkor neked is meg kell bocsátanod.

Kerek a történet a nagy dolgokban, és így kell a napi apró dolgokban is megélni. Segíts Uram, hogy így legyen, hisz én nem élhetek a Te bocsánatod nélkül.

Gyönyörű októberi napok

Ilyen gyönyörű idő van:

és mindezt nem itt a padon ücsörögve élvezem, hanem nagyon toppon vagyok a munkákkal! :( 

- De jól haladtam és tegnap két "műszakot" is lehúztam eredményesen. 

Voltam a Szilágyi Dezső téren a szokásos hétfői munkát elvégeztem és utána a Menedéknél a "munkahely megőrzés támogatása" c. pályázatot fejeztem be. HUH, ha ezen az úton adna Isten megoldást, akkor még reális számítások alapján előbb-utóbb ki is lábalna a Menedék a béka feneke alól. Én annyira jó reménységgel vágtam bele ennek a megcsinálásába!

Tehát a gyönyörű őszi időt nem a padon ücsörögve töltöttem. - Viszont jó reménység van a szívemben: nem hiába tettem az időmet kevésbé kellemes helyre.

Hálaadónap folytatása

Az Úr nagyon ki akar hozni a sopánkodó, aggódó, keserű életformából. Minden körülmény ellenére!

”Semmiért se aggódj, inkább mindenért imádkozz. Mond el Istennek, hogy mire van szükséged, és köszönj meg neki mindent, amit érted tett... irányítsd a gondolataidat igaz, becsületes, tiszta, szeretetreméltó és nagyszerű dolgokra. Olyasmikről gondolkozz, amik kiválóak és dicséretre méltóak.” (Filippi 4:6,8)

Isten azt szeretné, hogy naponta rábízd magad: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma." - nem a következő héten, nem a következő évben, sem a következő hónapban, hanem egyszerre csak egy nap.

1. Semmiért se aggódj! Miért olyan nagy ügy az aggódás? Mert az aggodalom nem csak egy rossz szokás, hanem bűn. Isten megtartja az ígéreteit és bízhatsz abban, hogy Ő gondoskodni fog rólad. "Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja." (Máté 6:34)
2. Imádkozz mindenért! Az ima meg tudja változtatni a dolgokat. A Róma 8:32 ezt írja: "Aki az Ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt?" Isten megoldást adott a legnagyobb problémádra - az üdvösség kérdésére - amikor elküldte Jézust, hogy meghaljon érted. Ha Isten annyira szeretett téged, hogy elküldte Jézust, hogy meghaljon érted, nem gondolod, hogy szeret annyira, hogy minden más problémádról is gondoskodjon?
3. Légy hálás Istennek mindenért! Bármi is történjen, te adj hálát! A Biblia nem azt mondja, hogy minden dologért, hanem, hogy minden körülményben adj hálát. Nem kell hálásnak lenned az életedben lévő rossz dolgokért, nem kell hálát adj a gonoszért. Nem kell köszönetet mondanod a rákért, egy balesetért, a háborúkért vagy a bántalmazásért. Isten mégis azt mondja, hogy minden körülményben adjatok hálát. Miért? Mert tudod, hogy Isten gondot fog viselni rólad, be fogja tölteni a szükségeidet és segíteni fog neked. 
4. Gondolkozz helyes dolgokról! Isten elénk ad egy listát, amiről gondolkozhatunk. Olyan dolgok ezek, amelyek igazak, becsületesek, tiszták, szeretetreméltóak, nagyszerűek, kiválóak és dicséretesek.
   
   Az Ézsaiás 26:3 ezt mondja: ”Tökéletes békében tartod mindazokat, akik Benned bíznak, akiknek a gondolatai rád irányulnak.”
   
   A mai Napi Remény kivonatos része ez, és olyan jól, tömören megfogalmazza, hogyan lehet jól viszonyulni a mindennapokhoz! 
   Már az elmúlt vasárnap is nagyon sokat segített a gondolkodásomon, az Úrral való kapcsolatomon, és egész héten bennem volt, újra és újra előjött amit számomra mondott Isten.
   Hálás vagyok, hogy ma reggel ezzel a témával indul a nap!
   Sok minden van amiért hálás lehetek az elmúlt hétre visszatekintve: imameghallgatások, áldások a munkán, ötletek amiket Isten adott elém, s megvalósításával ha az Úr védelmébe veszi akkor áldás lehet a Menedék jelenlegi problémáin. Dolgozom rajta, és minden tételnél kérem az Urat, hogy amint az utat mutatta, úgy adja meg a lehetőséget is és az áldást is.
   
   Hétvégi háztartási dolgaimmal is egész jól készen lettem, s mérsékelten nyögtem csak hozzá! :)
   
   
   

Hálaadó nap

Régóta készülök írni, de mindig, mindig tolódik odébb . . . leginkább azért, mert formálódnak bennem a a dolgok és sokszor még magam sem látom, hogy mit, merre . . . stb.

Ma a Napi reményben olvasott Ige és egy mondat indította el bennem, hogy leírjak egy pár gondolatot.

Amikor fájdalmon mész keresztül az előtted álló héten, hónapban vagy évben, nincs igazán szükséged Isten magyarázatára. Neked Isten jelenlétére van szükséged!

„Add át magad az Úrnak, és várj rá türelmesen!” (Zsolt 37:7

Ez a vasárnapi gondolatmenet folytatása! 

Kicsit visszamenve időben:

Hosszabb ideje toporgok az önsajnálat mocsarában, mindig megtaláltam az okot amiért siránkozhattam, keserű lehettem. Sajnos az okok valósak, DE mindez nem teszi indokolttá, hogy a szívem, gondolataim ilyen legyen.

Vasárnap Tordason hálaadó nap volt. Eléggé érdektelenül mentem el, amit talán még igazán észre sem vettem. Isten igen! Nekem szólt, rólam beszélt!

50. Zsoltár 14: "Adj hálát Istennek, ez legyen áldozatod, s ha ígértél valamit a Fenségesnek, teljesítsd!" 23: "Aki dicsérettel és hálaadással áldozik, az dicsőít engem igazán! Aki ezen az úton jár, az tapasztalja meg Isten szabadító hatalmát"

Az áldást vedd számon!

Isten örömben akar minket látni! Ha hála van a szívben, megszületik az öröm. A hála és az öröm ikertestvérek!

A zúgolódó keserűség senkinek sem jó, saját magamnak sem, a környezetemnek sem. Istentől is elzár.

Nehézségek és bajok esetén is lehet hála a szívben, attól függ mire néz az ember. Ha Isten kezéből fogadom a bajt, nehézséget, próbát akkor eljuthatok oda ahova Jób eljutott:

"Az Örökkévaló adta, amim csak volt, most pedig ő vette vissza. Áldott legyen az Örökkévaló neve!" 

Mim van amit ne Istentől kaptam volna? mire vagyok képes nélküle? Amim van azt sáfárságra bízta rám, és a hálaadással áldássá teheti nemcsak a számomra, de mások számára is.

A kiemelt mondattal Isten annyira "eltalált", hogy ez az igehirdetés után is meglátszott rajtam. Géza bácsi volt az igehirdető. Rám nézett, és csak annyit kérdezett: mi a baj? - elsírtam magam, s mondtam, hogy bennem az utóbbi időben más sincs csak keserűség! - Imádkoztunk együtt. Felszabadított Isten.

Ma erre erősített rá a Mindenható:

„Add át magad az Úrnak, és várj rá türelmesen!”

Itt az idő jöjj hát!

Új megközelítések

Annyira illik ez a kép ahhoz amit ma reggel olvastam: a nyugalmat, békességes csendet árasztja. Nem jutottam ennél tovább, mert nagyon sűrű volt a tegnapi napom, de még most is motoszkálnak bennem a gondolatok, tehát mégiscsak elővettem a félbehagyott oldalt.

"Egy az Isten, és egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus." (1Timóteus 2,5)

Amikor konfliktusod van, akkor a békülésre törekedj, ne a megoldásra. Nagy különbség van a két szó között.A békülés azt jelenti, hogy új alapokra helyezed a kapcsolatot. A megoldás pedig azt, hogy minden részletet meg akarsz oldani.

Megoldás viszont nem lesz mindig, mert folyton lesznek olyan dolgok, amellyel nem értetek egyet. A földön nincs olyan, aki mindenkivel egyetértésben lenne, és mindig lesznek dolgok, amelyben eltér majd a véleményetek.

De lehet-e szeretetteljes viszony teljes egyetértés nélkül? Természetesen igen! Ha meg tudod tanulni, hogy hogyan ne érts egyet anélkül, hogy összeférhetetlen lennél, az bölcsesség. Ha megtanulsz egységben lenni egyformaság nélkül, az is bölcsesség. Ha megtanulsz a másikkal kéz a kézben járni anélkül, hogy folyamatosan a szemébe nézz, akkor bölcs vagy.

Nem kell minden részletben egyetérteni, hogy békességben legyetek. Ha a kapcsolatra figyelsz és nem a részletekre,  felismered, hogy a dolgok, amelyek miatt veszekedtek valójában nem is fontosak. Vannak dolgok, amelyek egyszerűen nem érik meg a veszekedést. Próbáld ki!

Az egyik legjobb  dolog amit tehetsz az életedben, hogy hidakat építesz, és nem falakat. Akkor hasonlítasz a legjobban Jézus Krisztusra, amikor békülést mutatsz az emberek felé. Akkor hasonlítasz a legjobban Jézus Krisztusra, amikor hidakat építesz, és nem falakat. Pont ez az, amit Jézus tett! Ő a nagy békéltető! Isten azért küldte el Jézust a földre, hogy megbékéltessen minket az Atyával, akivel haragban voltunk. 

A konfliktus megoldása mindig sokkal értékesebb, mit egy kapcsolat felbontása. Nem könnyebb, de sokkal többet ér.  Vannak emberek az életedben, akiktől inkább szabadulnál, mert a harc egyszerűen nem éri meg. Megteheted, de nem jut érte jutalom a Mennyben, sőt a Földön sem lesz miatta örömöd. Se növekedni, se fejlődni nem fog így a személyiséged. Mindig sokkal jobban megéri megoldani egy konfliktust, mint felbontani egy kapcsolatot.

Persze nem lehetsz békességben másokkal, amíg nincs békességed Istennel. Lehet, hogy ez is része a problémádnak: nem vagy békességben magaddal, mert nem vagy békességben Istennel. Ezért először meg kell békülj Istennel, utána pedig megkapod az Ő békességét.

Az 1Timóteus 2,5 azt mondja: "Egy az Isten és egy a közbejáró is Isten és az emberek között aki az ember Krisztus Jézus."

Ez a kiinduló pont: Békesség lesz a szívedben azáltal, hogy a Békesség Fejedelmét a szívedbe engeded.

Alapvetően én egy nagy konfliktus kerülő lettem öregségemre. De nem jó módszerrel. Ahogyan én kerülöm a konfliktust az a "néma" módszer. Nincs megoldva semmi, az ütközés kerülöm vele. DE ez a módszer semmiképpen nem munkálja a szeretetet teljes kapcsolatot.

Mindezek után még tegnap egy másik húsba vágó fogalmazást is olvastam. Valaki írt egy "újkori" szeretet himnuszt az I.Kor 13 alapján. No ezen is van mit gondolkodni!! - rakjuk össze ezt is az előzőekkel:

BUDAPESTIEKNEK ÍRT I. LEVÉL 13. FEJEZET 1 - 13 VERS

Ha olyan kiváló szónok vagyok, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy "van egy álmom", de szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.

Ha futurológusként, a jövő mérnökeként, vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látom is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok mint egy összelapított üres kólás doboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.

Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak, és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér.

Ha önfeláldozóan támogatok is alapítványokat, vagy tizedet adok minden jövedelmemből, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett.

Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra, ám szeretet nincs bennem, olyan lennék, mint egy üres belű hagyma.

Ha naponta végigjárom a damaszkuszi utat, ha rongyosra olvasom a Bibliámat, és halálomra is bizakodó hittel tekintek, úrvacsorával vagy a betegek szentségével megerősítve készülök elmenni, de szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.

A szeretet jelentéktelen, mint amikor szamárháton vonul be valaki a városba.
A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére töviskoszorút adnak.
A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.
A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja: "szomjúhozom".
A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben.
A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába.
A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül a pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálta elgurult drahmáját.
Nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a mezők liliomaival és az ég madaraival.
Nem örül a doppinggal elért világcsúcsnak, de együtt örül a fogyatékos kisfiúval, aki szája szélén csorgó nyállal, nagy erőfeszítésekkel társának tudja dobni a labdát.

A szeretet soha el nem múlik. Nem veszíti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság. Legyenek bár istentiszteletek, véget fognak érni. Legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni. Legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni.

Még nem találtuk meg a rák és az AIDS gyógyszerét, nem értjük távoli földrészek lakóinak a nyelvét, nem fogjuk fel más civilizációk felénk sugárzott jeleit. Ám egykor majd egyetlen asztalt ülünk körül mindnyájan, és ő lesz majd minden mindenekben. Mert a szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen.

A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.
A szeretet nélküli igazság: kemény.
A szeretet nélküli okosság: gőgös.
A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.
A szeretet nélküli rend: kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.
A szeretet nélküli adakozás: képmutató.
A szeretet nélküli vallásosság: bigott.
A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény: fanatikus.
A szeretet nélküli élet: értelmetlen.

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek közül pedig a legnagyobb: Jézus

Különösen elgondolkodtató számomra amit a szeretet nélküli felelősségről, igazságról, rendről ír. Gyenge pontjaim ezek. Túl fontosak és jelentősek az életemben, s sokszor olyan ára van, ami igazán kár érte.

Ígéret! :)

Az első hétről az új tanévben

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar újra előveszem a blogomat, de tegnap írtam egy hosszabb levelet a barátnőmnek Amerikába és a múlt hét eseményeinek a legjelentősebb részét taglaltam neki. Ma arra gondoltam, hogy ez már meg van írva, semmi dolog vele, csak át kell másolni ide és megmarad. A levelek egy idő után nálam feledésbe (kukába) kerülnek. Tehát a levélből amit meg akarok őrizni:

"Igen, nálunk is elkezdődött a tanév, s mindjárt az első hét nagyon sűrű volt.  Nem is annyira munkában - habár abba is vissza kellett szokni - mint érzelmileg és hitbélileg volt nehéz harc. - Virág az elmúlt tanév végén eljutott oda, hogy zongora tanárt szeretne váltani, erről Lídia is meg volt győződve, hogy jó döntés. (Ő ugyanoda jár, ismeri a tanárokat, Virág problémáit, szóval mérvadó volt a véleménye.) Így év végén Virág beszélt azzal a zongoratanárral akihez át szeretne menni (kamara zenét tanított addig Virágnak, s Virág abban különösen tehetséges) a tanár szívesen vállalta. Utána beszéltek - Ancsa és Virág - az igazgatónővel, aki beleegyezését adta, s végül beszéltek a régi zongoratanárnővel is, akivel békességesen, szépen sikerült lerendezni a témát. 

Nyáron már Virág az új tanárral tartotta a kapcsolatot és készült az új tanévre. 

Mindezek után a tanév második napján az iskola folyosóján összetalálkozott Virág a zongora tanszak vezetőjével, aki úgy félváról odaszólt neki, hogy továbbra is az Emese néni (a régi tanár) növedéke leszel, nem váltogatunk tanárt!. Virág két óra bőgés után felhívta az anyját. De addigra már Ancsa is tudott róla, mert közben Lídia fuvola tanárja is felhívta, valamint a leendő tanár is. Szóval már hangos volt az iskola a témától, s a folyosón is erről beszéltek . . . 

Ancsa délután bement az iskolába (estig ott is töltötte az időt, mire az igazgatónő fogadta). Az igazgatónő elsőre szemrebbenés nélkül mondta, hogy igen, a tanszak vezető így döntött! Ancsa előbb próbálta emlékeztetni a júniusi megbeszélésre, stb. De csak lehetetlen válaszokat kapott. Pl. az újonnan választott tanárral kapcsolatban: "jobb az ilyen fajtától óvakodni"! Ancsa visszakérdezett, hogy nem érti miről van szó? az igazgatónő megismételte amit mondott kiegészítve azzal, hogy ha valahova "befurakodik" akkor mindenkit leelőz! (?). Ancsa már elsőre is értette, hogy miről beszél, így a második válasz után visszakérdezett, hogy esetleg arra gondol az igazgatónő, hogy zsidó? A válasz igen volt! - Mire Ancsa csípőből beszólt, hogy különösnek tartja a véleményt, főleg azért, mert ő is zsidó! (hogy kijött belől az a pár százalék! -üknagymama, üknagypapa) 

- No a lényeg, hogy végül Ancsa azt mondta, hogy ha 1-2 napon belül ezt a témát nem tudja az igazgatónő megoldani akkor elviszi a gyereket az iskolából. Ami persze szintén nem könnyen megoldható, de akkor nem akart Ancsa megfutamodni.

Horgas Eszter, Lídia fuvola tanára - vetette be ezek után magát. Ő nagyon is értékes az iskola számára, hisz az egyetlen olyan tanár akinek "neve" van, mégpedig nem is akármilyen. Egyébként Virág leendő tanára is már igen ismert, külföldön, Mo-on neve van, és az iskolában a tanárok között neki van a legmagasabb iskolai minősítése a végzettségének.

Horgas Eszter röpke 1 1/2 órát "beszélgetett" az igazgatónővel, s a vége az, hogy Virág erre a tanévre felmentést kér a főtárgyból (zongora). Az új tanár pedig magán órákon fogja tanítani, amihez óra keretet Horgas Eszter adott neki az ő óráiból. Tehát nem kell érte külön fizetni. Ancsa erre rá is kérdezett Eszternél, hogy kinek mennyivel tartozik az órákért. Mire Eszter azt mondta, hogy még egyiküknek sincs kenyér gondja, semmivel nem tartozik. Majd szólnak ha éheznek! -

Aztán mentek a napok és végül pénteken délután fogadta be a kérvényt az igazgatónő - a főtárgyi felmentésről -. 

Tehát most le van zárva az ügy, de hát egyrészt az iskolában még megy a szöveg - amire azt mondtuk Virágnak, hogy 1-2 hét és már majd mással foglalkoznak, túl éli. 

Másrészt pedig az igazgatónő azt megtiltotta, hogy az iskolában tanítsa az új tanár Virágot, mivel "magánóra". Ezért ez még ennek a hétnek a témája, hogy mindkettőjük órarendjéhez képest (a zongora tanár és Virág) hogyan fogják tudni kialakítani azt, hogy Virág kijárjon Budakeszire  zongora órára. Nálunk csak pianínó van, ami  gyakorlásra jó, de többre nem.

Lidinek is húzós lesz az élete. Az elmúlt tanévben felmentést kapott az elméleti zenetárgyakból, és csak fuvolára járt be a konzervatóriumba. Ebben az évben nem kapta meg. Így a 12 tantárgyas egyetemi féléve mellé próbálja beszuszakolni ezt is. Annyit kérdezett csak amikor sikerült összezsúfolni mindent, hogy "és akkor mikor fogok élni?" - Ő igényli és szereti a társasági életet. Hát ez most kimarad."

Közben a technika fejlődik másnál is, Géza unokahúga is beszereltette az internetet és felvette velem a skyp kapcsolatot. Egy jót beszélgetünk! Már lassan féléve levelezünk hetente, amióta kiderült, hogy a férjének csontvelő rákja van. Ildikó nagyon közel áll hozzám, és úgy érzem, hogy én is őhozzá. Most a nehézségben sokat jelent neki, hogy meghallgatom, elmondom a látásom. Talán egy kissé anya pótló vagyok nála. 

Jó volt beszélgetni most vele, s többet jelentett mint egy levél mindkettőnknek!

Hosszú napot dolgoztam ma a Szilágyi Dezső téren is, s jól is haladtam a munkámmal. Szóval hála, hála, hála!

itt az Ősz!

Nem is gondoltam, hogy ilyen régen nem vettem elő a blogomat. :(

Végig gondoltam: miért is nem? - Sok okot lehet felsorolni: nagyon leterhelt vagyok, aztán jött a nyár a lakás felújítással, ami bizony sokkal idő és pénz igényesebbre sikerült mint gondoltam. Ráadásul ismét rájöttem, hogy eljárt felettem az idő, már nem tudok igazán rugalmasan alkalmazkodni a nehezebb, élhetetlenebb körülményekhez. Így aztán mire túljutottunk a felújításon és az eredmény szép lett! akkor már csak egy cél lebegett a szemem előtt: őszre, mire visszajönnek a lányok ki kell pihenni magamat. - ez többé kevésbé sikerült is.

Most újra itt a két lány, a velük való gondok és örömök. Hálás vagyok Istennek, hogy ajándékba kaphattam ezt az életszakaszt: részese lehetek két unokám életének, sőt talán segíthetem is őket a pályájuk fele. Örülök annak ha megosztják velem az életük egy részét. - Mostanában ez a legjelentősebb és legnagyobb ajándék az életemben.

Amúgy nehéz napokat, hónapokat élek. Amióta Géza nyugdíjba ment (fizikai valóságában is) bizony még nehezebbek a mindennapok. Ő sem igazán találja a célt, tartalmat és talán nehezen viseli azt, hogy én pedig mindig elfoglalt vagyok. Rosszul kommunikálunk, és érzékenyek vagyunk mindketten. Így sokszor meglátszik rajtam, hogy "fájnak" a napok.

A jelenlegi helyzetemre volt egyik válasz Istentől valamelyik nap a Napi Remény Igéje és gondolatai:

"A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. " Jakab 3:17

A Biblia azt írja, hogy a bölcsesség irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes: "A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató."

Más szavakkal, bölcs dolog kegyelmet mutatni mások felé, ha valamit elrontanak, mikor elszúrják, mikor vétkeznek, mikor esetlenek, mikor hibáik vannak, mikor elbuknak.

Ki a legbölcsebb személy a világon? Isten. Ki a legkegyelmesebb személy a világon? Isten. Tehát minden alkalommal, mikor ítélkezek, bolond dolgot teszek. Minden alkalommal, mikor irgalmas vagyok, olyan vagyok, mint Isten. És az a bölcs dolog! Bölcs döntés elengedni dolgokat másoknak, mivel Isten folyton elenged neked dolgokat.

Mindened, amid van az életben, az Istentől van - még a következő lélegzeted is. Ha azt kaptad volna, amit érdemelsz, akkor nem élnél. Isten mégsem azt adja neked, amit érdemelnél. Azt adja, amire szükséged van. És az a kegyelem.

A bölcs emberek azt adják másoknak, amire szükségük van, nem azt, amit megérdemelnek. Az pedig a kegyelem és a bölcsesség. A bölcs emberek nem hangsúlyozzák mások hibáit, mert irgalmasok.

Igen! Felülről való bölcsességre van nap mint nap szükségem ahhoz, hogy Isten kegyelmi gondolkodását elkérjem és élni tudjak vele.

Nehézek a mindennapok a Menedéknél is. Nem tudom kivonni magam a hatása alól: emberileg nézve annyira mélyponton és csőd közeli állapotban van, amilyen még soha nem volt. Naponta kell reménységet, hitet kérjek Istentől, hogy békességgel tudjak dolgozni, s a lehető legtöbbet megtenni abból ami rám van bízva. Hinni óráról órára abban, hogy amint eddig is, úgy most is Isten kezében van a Menedék szolgálata, munkája, Ő tartotta meg és fenn eddig is, s ha betölti a küldetését akkor Ő fogja megőrizni is. Nagyon nehéz a látható dolgokról a láthatatlanra nézni! Kegyelmezz Uram, erősítsd a hitemet, adj reménységet bizodalmat napról napra a Te neved dicsőségéért.

Lehet, hogy visszatérek ismét ide és megpróbálom talán időről időre valami rendszerességgel leírni a történéseket. Miért is? csak azért, hogy végig gondoljam és szembe nézzek a nehézségekkel, hálát adjak az áldásokért, s rendszerezzem a gondolataimat önmagam és az Úr előtt.

Nagyszombat

Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust. Jn 19,41-42.

Nagyszombat. Összeér a vég és a kezdet. A vég már biztos, a kezdet meg még bizonyosabb. Az egyik az ember kezében van, a másik Istenében, és éppen ezért lehet a vég után bizonyosan egy új kezdet.

A mai nap a böjt vége – és valaminek a kezdete. De minek? Mi lesz majd holnaptól mássá, minek kellene változni, mit szeretnél változtatni, elengedni, vagy éppen elkezdeni.

Isten újat kezd az emberrel. Az ember újat kezdhet Istennél. Ma még erősebb a régi, holnap mindent legyőz az új.

Engedd magadat át ma Istennek. Ma talán semmi sem fontosabb, mint megállni, csendben lenni. Szükség van a régiek elengedésére, a gyászra, hogy valami újat kezdhessen veled az Úr.

Nehezen szanom ra magam, hogy irjak, uis amiota itt vagyunk Juditeknal a lehetosegem is kevesebb (leginkabb idoben), no meg a szamomra idegen klaviatura miatt.

Ezek a ma reggel olvasott gondolatok viszont arra inditottak, hogy ezt eltegyem, megjegyezzem. Isten mindig kesz ujat kezdeni, es en is ujat kezdhetek Istennel. Husvet az uj elet kezdete, meg akkor is ha mar evtizedek ota jarok uj eletben. Mindig szukseg van megujulasra! Mindent letenni, otthagyni a keresztnel, eltemetni es Vele egyutt feltamadni.

Most nincs idom hosszabban megorokiteni az eddigi napokat. Lehet, hogy csak otthon fogok tudni irni egy osszegolalot - habar ha haza mentem akkor ram szakad az elmaradt tennivalok tomege . . . de otthon megis konnyebb.

Egy kepet azert atteszek ide emlekbe:

Húsvéti készülődés

  Mielőtt Jézus megkezdte nyilvános működését, visszavonult. Negyven napig volt a pusztában, emberektől elvonulva, a mindennapi élet dolgait kizárva, böjtölve, imádkozva, Istennel egységben. Ez a felkészülés ideje volt. Nem sietett, nem rohant, nem tervezett, nem akart… csak intenzíven Isten jelenlétében volt, hogy majd ebből az Atya-Fiú szeretetből, fel nem fogható egységből, határtalan teljességből halált legyőző szeretet fakadhasson.

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,

most elpihenek békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem…
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Olyan nagy szükség van a mai rohanó világban erre a csendre, a szívem, gondolataim teljes átadására ahhoz, hogy valóságosan megélhessem Krisztus feltámadásának győzelmes erejét és gyümölcstermő lehessen az életem, győzelmes lehessek . . . és elmerüljek egészen Isten szerető, ölelő karjaiban.

Géza rám ragasztotta az influenzát, így a készülődésben ez most segít a "nem sietek, nem rohanok, nem tervezek" állapotban való megcsendesedésre.

Ugyanakkor mához egy hétre ilyenkor már a reptéren leszünk! :) Hiszem, hogy Isten segít, hogy addigra minden rendben elkészüljön.

március 15

Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! 1Kor 10,12

Már azt gondoltuk, hogy nem járunk többet havas-jeges utakon. Február végén meghallottuk a madarak csicsergését, süttettük a hátunkat  az előbukkanó napsugarakkal. Most pedig azon kell vigyáznunk, hogy el ne csússzunk, el ne essünk…

A keresztyén lét soha nem lehet a magabiztosság és a fölényesség egzisztenciája. És ez benne a szép, amely megadja az igazi lényegét! Amikor úgy érzem, hogy biztos sziklára állíttatott a lábam, nem feledhetem, hogy ez nem az én érdemem, hogy kegyelemből, egy kegyelmes megtartó kéztől függök. Amikor meg már-már elesnék, egyszer csak érzem, hogy valaki megtart,   felemel, betakar.

A böjti időszak fontos feladata: megérezni a teljes biztonság, valamint  a teljes ráutaltság és kiszolgáltatottság egyedi, de együtt megélhető, egyben megborzongató  valóságát. Nem lehet sem állni, sem elesni, mert akár állok, akár elesek – az Úré vagyok…

Böjti időszak gondolatai a Szilágyi Dezső térről . . . és mennyire elgondolkodtató, szükséges a számomra. Alaptermészetem, és a neveltetésem is ezt erősítette: valamiféle magabiztosság. Nem volt szabad nyafogni, kifogásokat keresni. Tenni kellett a dolgom, s lehetőleg jól, a legjobban. - Aztán a nagy változást az életemben a megtérésem hozta amikor rádöbbentem, hogy mennyire messze vagyok a jótól, a tökéletestől akár mennyire is erőlködöm, a magam erejéből csak bukdácsolok. DE Istennel győzedelmes lehetek. Nem a mesebeli siker történet lett az életem, de a drága megtartó kegyelem csodáit éltem és élem át, amivel áldássá lehetek, békességem lehet, örülhetek az apró dolgoknak és bízhatok abban, hogy Isten kegyelme mára, holnapra és egész életemre elég.

Tegnap hihetetlen mértékben tombolt a tél. Március 15.-ikei ünnepről egy szó nem esett jóformán a hírekben csak a katasztrófa helyzetről. Utakon rekedt emberek százai, ezrei fagyoskodtak kisgyerekkel, élelem, víz nélkül és főleg minden információ nélkül: mikor is változik, javul a helyzet. Lezárt autópályák, lezárt autóutak, elzárt települések áram nélkül. Viszont jó volt észrevenni, hogy azok az emberek akiknek volt lehetősége segíteni egy idő után megmozdultak: élelmet, vizet vittek. Megnyitottak - az ünnep miatt zárva tartó - nagy áruházakat, hogy melegedőt találjanak a közelben levő emberek. Szóval előbukkan ilyenkor még az a jó emberi érzés, amit Isten lehelt az emberbe Lelke által.

és ma reggel még mindig így néz ki a helyzet, több mint 36 óra után:

Feltesszük e magunknak a kérdést: mire akar figyelmeztetni Isten?

hajnali gondolatok

Ma reggel hajnali 1/2 4-kor ébredtem. Még egy 1/2 órát lapítottam az ágyban, igyekeztem, hogy visszaaludni, sajnos nem sikerült. - Az viszont sikeresen működött, hogy sorba előjöjjenek a fejemben az elvégzendő dolgaim! - végül is 4 óra után felkeltem, megkávéztam és belevágok a mai napba.

Vasárnap Tordasra megyünk egész napra, Gézát kérték meg szolgálatra, így a mai nap és a holnapi az amit minden szempontból jól kell kihasználni.

Továbbá alig több, mint egy hét van a "nagy indulásig" tehát így is gazdálkodni kell az idővel. Van még a csomagoláson kívül is elvégzendő feladat az úttal kapcsolatban: biztosítás megkötése, pénzváltás, és természetesen a csomagolás sem piskóta.

A Gyülekezetben a női csoportban szerveztek egy blogos bibliatanulmányozó csoportot. A technika fejlődésével, és természetesen a már kóros mindennapi időhiánnyal küzdő ember számára ez is egy megoldás, remélem, hogy ez is jó megoldás. Nálunk még elég nagy probléma az is, hogy egymástól távol lakunk, tehát a fizikai együttlét megvalósítása erősen nehézkes, és időigényes. 

A mai "Napi remény" felvet két kérdést, amelyikből az egyik: Mely dolgaid, hobbid követésében mutatsz nagy fegyelmet? Hogyan tudnád alkalmazni ugyanezt a fegyelmezettséget a napi Bibliaolvasás során?

Igen, a munkám elvégzésében, a család körüli dolgokban meglehetősen igényes, precíz és fegyelmezett vagyok. DE nem jellemző ennyire ez a napi Bibliaolvasásban. Pl. olvasom minden nap a Napi reményben felvetett Igét, gondolatsort és nem mindig, sőt jellemzően ritkán jutok többre. Pedig ez csak mankó! Nagyon nagy szükségem lenne itt változásra. Voltak sokkal jobb időszakaim is!

Remélem, hogy egyfajta fegyelmezettségre és új lendületre fog vinni a most képződött csoportban való közös biblia olvasás, tanulmányozás. János apostol első levelével kezdjük. Apró részletekben. Remélem azt is, hogy többen megosztjuk egymással azt amire Isten Szentlelke vezet, és ez is mélyebbé, tartalmasabbá teszi az üzenetet, valamint egymáshoz is közelebb visz. Jó lenne ha lenne ennek személyes vonzata is, így egymás örömét, terhét is tudnánk hordozni.

Más: március 15.-ike van: -10 fok, hatalmas hókupacok, és hófúvás! 

Orsiék holnapra érnek haza a betegségekkel fűszerezett világ körüli útjukról, remélhetőleg addigra Európában már helyre áll a légi közlekedés. 

Belevágok a teendőimbe! 

Van: könyvelni való a Szilágyi Dezső térre, a tegnapi este odatett mosás teregetése, főzés 2 napra, és délután még Budaörsre is ki kellene menni, megnézni a Gyülekezetünk "könyvelésnek" nevezett nyilvántartását. Sok okból szeretnék, ha kettős könyvelésre áttérnénk, és első körben nálam érdeklődtek, hogy elvállalom e? Ma szeretném megnézni, hogy miről is van szó, ha igent mondok rá, akkor április végével neki kell lendülni, hisz év elejétől kell megcsinálni.

Kérlek adj áldást Uram mindabban amit most leírtam, hisz nélküled semmi nem jó!