Napok, sőt hetek teltek el az előző bejegyzés óta. DE éveknek is tűnhetnek, legalábbis a számomra. Olyan sok kisebb, nagyobb esemény volt a rengeteg év elejei munka között, s ezek az események egyáltalán nem voltak könnyűek. Hit, bizalom és sok imádság kellett és kell mindegyiknek a feldolgozásához . . . és van ami még mindig folyamatban van.
Január az mindig borzalmas munka szempontjából és a túlélésre mennek a dolgok. Ez persze évről évre nehezebb, hisz évről évre öregebb leszek és évről évre egyre több a változás a szakmámban, amit nyomon kell követni. Az "adminisztrációs terhek csökkentése" még nem egészen jött be. :(
Már decemberben kezdődött egy igencsak hosszúra nyúlt időszak, pontosabban november 30.-án. Amerikában élő vejem rosszul lett, kórházba került megműtötték és orvosi hibából, vagy más okból ?? de még januárban is válságos volt az állapota. Négyszer került vissza a kórházba és egyre rosszabb állapotban volt. Az utolsó kórházi visszakerülés mindnyájunk számára világossá tette: itt és most mindnyájunknak az imádságára és hitbeli lépésére szükség van, Isten mutatni akar valamit a számunkra. Január 6.-án úrvacsorás istentisztelet volt a gyülekezetben. Nálunk ilyenkor ha valakinek van egyéni imakérése akkor az úrvacsora alatt a lelkipásztorral lehet imádkozni. Teljes bizonyossággal hittem és tudtam, hogy most van ideje az Ige beteljesülésének: "Beteg valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet vénjeit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt". Teljes bizonyosság volt bennem, hogy nem a fizikai közelség számít, hanem a hitből fakadó imádság! Amerikában a lányomékban is megérett ez a bizonyosság, és megérett a lelkipásztorukban is. Ott is imádkoztak a kórházi ágy mellett. Ez a nap lett a fordulat napja!
Ma már a gyógyulás útján van, sőt a héten félnapra már vissza is ment dolgozni, a jövő héten pedig remény szerint teljes időre. Erősödik napról napra, amire a súlyos betegség után idő kell.
A következő folyamatban levő esemény sorozat: Géza igazán nyugdíjas lett. Január elsejével átadta a munkáját, mégpedig hitünk szerint arra alkalmas embernek. Erről az oldaláról nézve úgy gondolom, hogy békessége van, mégis nehéz feldolgozni a mindennapos (sokszor fiatal ember számára is) erő feletti munka után az itthon levés új helyzetét. Egyenlőre elfoglalja magát az évtizedek alatt felgyűlt iratok rendezésével, selejtezésével, és apróbb dolgokkal. De érzem, hogy feszül benne a kérdés: hogyan tovább. Látok én is sok olyan betöltetlen szükséget, feladatot ami az ő elhívásába, lelki ajándékaiba illeszkedne, Ancsa is tett már említést több lehetőségről. Biztos, hogy neki kell meglátni, megharcolni a hogyan tovább kérdését. Azt érzem a beszélgetésekből, hogy még nem kész rá . . . időre van szüksége. Remélem, hogy amint eddig is, meghallja az Úr vezetését és kikerül ebből a kátyúból. Addig pedig mindkettőnknek több türelemre van szükségünk a mostani helyzet megéléséhez. . .
Van még egy esemény ami szintén januári történet. Ez leginkább csak engem érint: az egyik legjobb, legkellemesebb munkám felmondták január első napjaiban. Két okból is nehezen kezeltem napokig a helyzetet: először is érzelmileg - nekem még az életben munkahelyen soha nem mondtak fel! Ezt új "élmény"-ként kellett feldolgozni. Ráadásul a munkával soha nem volt probléma, a cég megalakulása óta együtt dolgoztunk, probléma mentesen és eredményesen. A dolog mögött emberi gonoszság és rosszindulat működött. Ez volt a legfájdalmasabb a történetben. El kellett jutni odáig, hogy semmi sem történhet Isten megengedő akarata nélkül! Mára már begyógyította az Úr ezt a sebet is. Hitet adott arra nézve is, hogy az anyagiakban keletkező hiányt is Ő pótolja.
Mikor megnyitottam a blogot ma reggel rácsodálkoztam a január első napjaiban írt néhány sorra, hogy el is lehet felejteni a zajló élet millió hatása mellett, hogy mivel indította Isten az évet!
"Nézz hátra és adj hálát Istennek! Nézz előre és bízz Istenben!"
"Tekintetem a hegyekre emelem: honnan jön segítségem?
Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.
Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ.
Bizony nem szunnyad, nem alszik Izrael őrizője!
Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől.
Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold.
Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.
Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor."
121. Zsoltár
Már ezért is érdemes volt kinyitni a blogot!
Az Isten ígérete örökké megáll! Csak éppen én vagyok az aki a nehézségek, fájdalmak között lefele nézek és csak azt látom ami lehúz, nyomorít. Isten kegyelme, hogy Ő felemeli a tekintetemet, és egész más perspektívába kerülnek át a hétköznapok "óriásai".
A végtelen kegyelem ma is élő és hatalmas erő, amely nem hagy magamra. Hála Neked ezért Uram! Hála a nehézségekért, próbákért, mert a Te hatalmadat, jóságodat tapasztalhattam meg rajta keresztül kézzel foghatóan. Ámen.
