február búcsúztató

„Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata

Jézus Krisztus által a ti javatokra!”

1 Tessz. 5,18.

MINDENÉRT

Hála neked, Uram Jézus:

mindenért, amit megadtál,

mindenért, amit elvettél,

mindenért, amit megbocsátottál,

mindenért, amit megakadályoztál,

mindenért, amit megengedtél,

mindenért, amit megelőztél,

mindenért, amit ajándékul adtál,

a miattam, helyettem, érettem,

hordozott keresztedért, és

a hajlékért, amit a mennyben

nekem elkészítettél.

El nem múló örök hála neked,

Uram Jézus, hogy engem is

szeretetedbe fogadtál!

Jó ezekkel a gondolatokkal zárni februárt. Panaszos volt a január, de minden nehézség mellett, és ellenére Isten kegyelme megőrzött, sőt fel is emelte a tekintetemet Hozzá. 

Februárban is voltak kisebb/nagyobb viharok, nehézségek, ismét hála van a szívemben mert az Úr megőrzött ezekben is, és megláthattam azt is, hogy nemcsak rövidebb volt ez a hónap, hanem kevesebb nehézséggel kellett megküzdeni és több volt a "napsütéses" nap - lelkileg, és nem az időjárásban. :)

A nagyon jó és nagy várakozást keltő dolog pedig ami történt februárban: viszonylag rövid idő alatt eldöntöttük, hogy elmegyünk Juditot és a családját meglátogatni. Judit március 31.-én lesz 45 éves. Amikor csak rágondoltam újra és újra elfogott a vágy: vele szeretném tölteni ezt a napot. Géza kicsit hosszabban gondolkodott a dolgon, DE végül is ő is szívesen jön. HURRRRRÁ!

Szóval március 26.-án utazunk és április 10.-én jövünk haza. A húsvéti ünnepet is Juditékkal töltjük. Remélem Isten kegyelme és szeretete megőriz bennünket a hosszú úton - 2011.-ben amikor kint voltunk Mariann esküvőjén, én úgy gondoltam ez az utolsó ilyen nagy vállalkozás részemről. Fizikailag is, anyagilag is. S most mégis megyünk! :)) 

Lelkesen és örömmel készülődöm. Nem olyan sok idő van már addig, és rendben kell itthon hagyni a munkáimat, ajándékot is én készítek (a repülőjegy ára nagyon ötletessé tett arra nézve, hogy lehetőleg más már ne kerüljön pénzbe). Így ismét kevés a 24 óra, de jó okkal adott ennyit Isten 1-1 napra, mert nem a hajszoltságra, hanem a jó sáfárkodásra teremtett bennünket.

Hála Neked Uram minden napért amit adsz. Te adj vezetést abban, hogy a te dicsőségedre lehessenek.

"Örökké tart kegyelmed"

"Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké,

nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.

Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.

Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak;

örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat!

Az egek magasztalják csodáidat, Uram,

hűségedet a szentek gyülekezetében.

Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az Úrral?

Ki hasonló az Úrhoz az istenfiak között?

Igen  rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, 

és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.

Uram, Seregek Istene! Ki olyan erő, mint te, Uram?

Hűséged körülvesz téged!

Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak, 

te lecsendesíted őket.

Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve; 

erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.

Tied a menny, tied a föld is, 

te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.

Te teremtettél északot és délt, a Tábor és Hermon nevednek ujjong.

Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges.

Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted.

Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, 

amely orcád világosságában járhat, Uram!

Nevednek örvendeznek mindennap és igazságod fölmagasztalja őket, 

mert te vagy díszük és erejük.

Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, 

mert az Úrtól van a pajzsunk,

Izrael Szentjétől a királyunk."

89. Zsoltár 1-19

"Az Úr lenyúlt felülről és megfogott engem, ő húzott ki engem a mély vizekből." (Zsoltár 18:17)

Vannak esetek, amikor mindannyian úgy gondoljuk, hogy végünk van, el fogunk teljesen süllyedni. Nem számít, milyen mély pontra kerültél, Isten szeretete mélyebb, mint a te problémád.

A 89. Zsoltár és a fenti gondolat a Napi reményből olyan áldással simogatták lelkemet, bátorítottak, és emlékeztettek arra, hogy Isten milyen végtelen és feltétel nélküli szeretettel szeret mindenkor. Nem az én érzelmeimtől függ, nem a helyzet értékelésemtől az Ő szeretete, az örökkévaló, amint az Ő hűsége és végtelen kegyelme.

Sokszor nehezek a napok, de azokban a helyzetekben is jelen van, a legmélyebb bánatban, a legsikertelenebbnek érzett eseményben, és az Ő jelenléte nélkül már rég minden elveszett volna.

Dicsőítés az ami felemeli a szívemet, túl látok a ködös napokon, a zimankós hidegen: jön a tavasz a melengető napsugarával! Képletesen és a valóságban is. ÉS jön az örök tavasz is!

Néhány gondolat és a visszakapott kutyus

"Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik értünk? Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket." Róm 8: 33-37
"Ha Isten azt mondja a választottairól, hogy elfogadja őket, akkor ki emelhet vádat ellenük? Vagy elítélheti-e őket bárki? Egyáltalán nem! " Róma 8:33-34 szó szerinti fordítása
Legtöbben egész életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk elnyerni az elfogadást. Meg akarjuk kapni a szüleinktől,  társainktól, emberektől, akiket tisztelünk és talán még azoktól is, akikre irigyek vagyunk.
Amikor elfogadnak, az hihetetlen dolgokat jelent az önbecsülésednek. - Mennyi mindent megteszünk az elfogadás érdekében, ésszerűtlen, felesleges, sőt káros dolgokat is.
Az igazság az, hogy Jézus elfogad téged, és ez az elfogadás nem a teljesítményeden alapszik. Valójában, talán befogadtad Krisztust az életedbe, de felismerted-e azt, hogy azért tudtad megtenni, mert Jézus elfogadott téged? Nem kell kiérdemelned az elfogadását, nem kell bizonyítanod számára.

Gondolatok a Napi Reményből, ami további gondolatokat ébreszt bennem. Sokszor voltam és vagyok én is ebben a csapdában. A megfelelési kényszer!

Jól esett szívemnek, lelkemnek a biztos tudat: Isten előbb szeretett engem, mint én megismertem Őt, Ő már előbb elfogadott.

Ezek után érdemes gondolkodni, és csak ezek után! a fenti kis képen levő "feladat soron". A kettő együtt működik.

Tegnap végre kezdett beállni a jobb "rend": bevásároltam a jövőhétre, foglalkoztam a háztartással, jót beszélgettem Amerikában élő barátnőmmel. Legnagyobb meglepetésre négy hét után hírt kaptunk az elkóborolt kutyusunkról. Már nem számítottam rá. Az egyik szomszéd szólt, hogy az Illatos úti Menhely honlapján látta. Hát . . . nem igen lehetett biztosra ráismerni, de a család jobbára amellett szavazott, hogy ő az. Elmentünk. Tényleg Frédi lapított ott az egyik kennelben. :) A története az elmúlt négy hétnek: vagy egy hétig utcán kóborolhatott a januári nagy hóesésben hidegben, aztán egy állatorvos a szomszéd kerületben befogta, tartotta majd két hétig, mivel senki sem kereste (nála!) így bevitte a Menhelyre. Ott február 4.-ike óta volt. Rögtön megismert bennünket, de szegény csak mérsékelten mutatta ki az örömét. Hazafele az autóban iszonyú büdös lett tőle: koszos, csimbókos és büdös volt, a pofája pedig összemarva. Bevittük a kutyakozmetikushoz, aki annak ellenére, hogy nem igen volt rá ideje befogadta és délutánra kipucolta, rendbe tette. Oda például már szívesen ment, és meg is ismerte a helyet. Amikor hazahoztuk egyből megismerte az itthoni terepet is és ment a helyére. DE se a gyerekeknek, se nekünk nem igazán mutatott életjelt. A régi mindig játékos, bohókás kutya sehol, nagyon meg van zuhanva. Sovány is nagyon, az ételt habzsolja. Nem csahol, csendben fekszik. - Szóval a tékozló fiú még az otthonának sem igazán tud egyenlőre örülni. Remélem még magához tér. 

Amikor a kozmetikából hazahozta Géza Panni nagy örömmel várta, de nem játszott Pannival: bebujt a vacka legbelső sarkába. A kedvenc vacka az terasz asztal alja, a kutyaházba ritkán megy. A megkerült kutyusnak Tomi, Panni örül a legjobban, Panni mindjárt csináltatott is egy közös képet Frédivel a hazaérkezés örömére mobil telefonnal. Hát így néz ki a hajdani szépséges kutyusunk:

Kopogtat a tavasz?

Egy kicsit tavaszra hangolódtam - persze tudva azt, hogy február van, így "deres" tavaszra - a hétvégén. A számítógépem képernyőjén is, a blog címképén is már bújik elő a hó alól a virág! :) Jó ránézni és reménykedni, hogy valóban nem sokáig tart már a tél.

Elmúlt a hosszú és számomra igen sok próbával és nehézséggel terhes január. Időm sem igen volt írni, de valahogy nehezen is vettem rá magam, mert a keserűség sokszor lenyomott. Tudom, hogy méltatlan a kesergés Isten éltető kegyelme és szeretete mellett . . . szégyellem is, és ma boldogan és őszintén dicsőítem az Urat a zsoltárossal:

Áldjad, lelkem, az Urat és egész bensőm az ő szent nevét!

Áldjad , lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!

Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, 

megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.

betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.

Áldjátok az Urat, ti teremtményei, mindenütt, ahol uralkodik!

Áldjad, lelkem az Urat!

Felszabadult a szívem a terhek alól, nem történt más "csak" Isten rendet tett a gondolataimban, a fájdalmaimat, a veszteségeimet, a csalódottságot és mindent amivel küzdöttem helyre tett. Megkérdezte tőlem, hogy mit ígért a számomra e világra nézve, és mit ígért az örökkévalóságra nézve?

"Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot." (Jn 16:33)

Felszabadultam a földhözragadtságomból, Isten más perspektívába tett át mindent. Áldott legyen az Ő neve mindörökké! 

Végig gondolva mindent ismét látom, hogy időnként szükségem ezekre a nehéz, ínséges napokra. Így látom meg azt, hogy mennyire kegyelemre szoruló ember vagyok, aki csak Isten irgalmából élhet naponként. Isten jó, hűséges, és az Ő kegyelme naponként kiárad rám és ránk. Akkor is amikor magamba vagyok zuhanva és képtelen vagyok ezt érzékelni. 

Kísérj Uram a Te áldásoddal, hogy az életem a Te magasztalásoddal lehessen tele!