"Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké,
nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet.
Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.
Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak;
örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat!
Az egek magasztalják csodáidat, Uram,
hűségedet a szentek gyülekezetében.
Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az Úrral?
Ki hasonló az Úrhoz az istenfiak között?
Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében,
és félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.
Uram, Seregek Istene! Ki olyan erő, mint te, Uram?
Hűséged körülvesz téged!
Te uralkodsz a dühöngő tengeren; ha hullámai tornyosulnak,
te lecsendesíted őket.
Te zúztad szét Rahabot, halálra sebezve;
erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.
Tied a menny, tied a föld is,
te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti.
Te teremtettél északot és délt, a Tábor és Hermon nevednek ujjong.
Hatalmas a te karod, kezed erős, jobbod felséges.
Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted.
Boldog nép az, amely tud neked ujjongani,
amely orcád világosságában járhat, Uram!
Nevednek örvendeznek mindennap és igazságod fölmagasztalja őket,
mert te vagy díszük és erejük.
Kegyelmed által emelkedik hatalmunk,
mert az Úrtól van a pajzsunk,
Izrael Szentjétől a királyunk."
89. Zsoltár 1-19
"Az Úr lenyúlt felülről és megfogott engem, ő húzott ki engem a mély vizekből." (Zsoltár 18:17)
Vannak esetek, amikor mindannyian úgy gondoljuk, hogy végünk van, el fogunk teljesen süllyedni. Nem számít, milyen mély pontra kerültél, Isten szeretete mélyebb, mint a te problémád.
A 89. Zsoltár és a fenti gondolat a Napi reményből olyan áldással simogatták lelkemet, bátorítottak, és emlékeztettek arra, hogy Isten milyen végtelen és feltétel nélküli szeretettel szeret mindenkor. Nem az én érzelmeimtől függ, nem a helyzet értékelésemtől az Ő szeretete, az örökkévaló, amint az Ő hűsége és végtelen kegyelme.
Sokszor nehezek a napok, de azokban a helyzetekben is jelen van, a legmélyebb bánatban, a legsikertelenebbnek érzett eseményben, és az Ő jelenléte nélkül már rég minden elveszett volna.
Dicsőítés az ami felemeli a szívemet, túl látok a ködös napokon, a zimankós hidegen: jön a tavasz a melengető napsugarával! Képletesen és a valóságban is. ÉS jön az örök tavasz is!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése