Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! 1Kor 10,12
Már azt gondoltuk, hogy nem járunk többet havas-jeges utakon. Február végén meghallottuk a madarak csicsergését, süttettük a hátunkat az előbukkanó napsugarakkal. Most pedig azon kell vigyáznunk, hogy el ne csússzunk, el ne essünk…
A keresztyén lét soha nem lehet a magabiztosság és a fölényesség egzisztenciája. És ez benne a szép, amely megadja az igazi lényegét! Amikor úgy érzem, hogy biztos sziklára állíttatott a lábam, nem feledhetem, hogy ez nem az én érdemem, hogy kegyelemből, egy kegyelmes megtartó kéztől függök. Amikor meg már-már elesnék, egyszer csak érzem, hogy valaki megtart, felemel, betakar.
A böjti időszak fontos feladata: megérezni a teljes biztonság, valamint a teljes ráutaltság és kiszolgáltatottság egyedi, de együtt megélhető, egyben megborzongató valóságát. Nem lehet sem állni, sem elesni, mert akár állok, akár elesek – az Úré vagyok…
Böjti időszak gondolatai a Szilágyi Dezső térről . . . és mennyire elgondolkodtató, szükséges a számomra. Alaptermészetem, és a neveltetésem is ezt erősítette: valamiféle magabiztosság. Nem volt szabad nyafogni, kifogásokat keresni. Tenni kellett a dolgom, s lehetőleg jól, a legjobban. - Aztán a nagy változást az életemben a megtérésem hozta amikor rádöbbentem, hogy mennyire messze vagyok a jótól, a tökéletestől akár mennyire is erőlködöm, a magam erejéből csak bukdácsolok. DE Istennel győzedelmes lehetek. Nem a mesebeli siker történet lett az életem, de a drága megtartó kegyelem csodáit éltem és élem át, amivel áldássá lehetek, békességem lehet, örülhetek az apró dolgoknak és bízhatok abban, hogy Isten kegyelme mára, holnapra és egész életemre elég.
Tegnap hihetetlen mértékben tombolt a tél. Március 15.-ikei ünnepről egy szó nem esett jóformán a hírekben csak a katasztrófa helyzetről. Utakon rekedt emberek százai, ezrei fagyoskodtak kisgyerekkel, élelem, víz nélkül és főleg minden információ nélkül: mikor is változik, javul a helyzet. Lezárt autópályák, lezárt autóutak, elzárt települések áram nélkül. Viszont jó volt észrevenni, hogy azok az emberek akiknek volt lehetősége segíteni egy idő után megmozdultak: élelmet, vizet vittek. Megnyitottak - az ünnep miatt zárva tartó - nagy áruházakat, hogy melegedőt találjanak a közelben levő emberek. Szóval előbukkan ilyenkor még az a jó emberi érzés, amit Isten lehelt az emberbe Lelke által.
és ma reggel még mindig így néz ki a helyzet, több mint 36 óra után:
Feltesszük e magunknak a kérdést: mire akar figyelmeztetni Isten?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése