Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. Mivel közel volt a sír, a zsidók ünnepi előkészülete miatt ott helyezték el Jézust. Jn 19,41-42.
Nagyszombat. Összeér a vég és a kezdet. A vég már biztos, a kezdet meg még bizonyosabb. Az egyik az ember kezében van, a másik Istenében, és éppen ezért lehet a vég után bizonyosan egy új kezdet.
A mai nap a böjt vége – és valaminek a kezdete. De minek? Mi lesz majd holnaptól mássá, minek kellene változni, mit szeretnél változtatni, elengedni, vagy éppen elkezdeni.
Isten újat kezd az emberrel. Az ember újat kezdhet Istennél. Ma még erősebb a régi, holnap mindent legyőz az új.
Engedd magadat át ma Istennek. Ma talán semmi sem fontosabb, mint megállni, csendben lenni. Szükség van a régiek elengedésére, a gyászra, hogy valami újat kezdhessen veled az Úr.
Nehezen szanom ra magam, hogy irjak, uis amiota itt vagyunk Juditeknal a lehetosegem is kevesebb (leginkabb idoben), no meg a szamomra idegen klaviatura miatt.
Ezek a ma reggel olvasott gondolatok viszont arra inditottak, hogy ezt eltegyem, megjegyezzem. Isten mindig kesz ujat kezdeni, es en is ujat kezdhetek Istennel. Husvet az uj elet kezdete, meg akkor is ha mar evtizedek ota jarok uj eletben. Mindig szukseg van megujulasra! Mindent letenni, otthagyni a keresztnel, eltemetni es Vele egyutt feltamadni.
Most nincs idom hosszabban megorokiteni az eddigi napokat. Lehet, hogy csak otthon fogok tudni irni egy osszegolalot - habar ha haza mentem akkor ram szakad az elmaradt tennivalok tomege . . . de otthon megis konnyebb.
Egy kepet azert atteszek ide emlekbe:
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése