Új megközelítések

Annyira illik ez a kép ahhoz amit ma reggel olvastam: a nyugalmat, békességes csendet árasztja. Nem jutottam ennél tovább, mert nagyon sűrű volt a tegnapi napom, de még most is motoszkálnak bennem a gondolatok, tehát mégiscsak elővettem a félbehagyott oldalt.

"Egy az Isten, és egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus." (1Timóteus 2,5)

Amikor konfliktusod van, akkor a békülésre törekedj, ne a megoldásra. Nagy különbség van a két szó között.A békülés azt jelenti, hogy új alapokra helyezed a kapcsolatot. A megoldás pedig azt, hogy minden részletet meg akarsz oldani.

Megoldás viszont nem lesz mindig, mert folyton lesznek olyan dolgok, amellyel nem értetek egyet. A földön nincs olyan, aki mindenkivel egyetértésben lenne, és mindig lesznek dolgok, amelyben eltér majd a véleményetek.

De lehet-e szeretetteljes viszony teljes egyetértés nélkül? Természetesen igen! Ha meg tudod tanulni, hogy hogyan ne érts egyet anélkül, hogy összeférhetetlen lennél, az bölcsesség. Ha megtanulsz egységben lenni egyformaság nélkül, az is bölcsesség. Ha megtanulsz a másikkal kéz a kézben járni anélkül, hogy folyamatosan a szemébe nézz, akkor bölcs vagy.

Nem kell minden részletben egyetérteni, hogy békességben legyetek. Ha a kapcsolatra figyelsz és nem a részletekre,  felismered, hogy a dolgok, amelyek miatt veszekedtek valójában nem is fontosak. Vannak dolgok, amelyek egyszerűen nem érik meg a veszekedést. Próbáld ki!

Az egyik legjobb  dolog amit tehetsz az életedben, hogy hidakat építesz, és nem falakat. Akkor hasonlítasz a legjobban Jézus Krisztusra, amikor békülést mutatsz az emberek felé. Akkor hasonlítasz a legjobban Jézus Krisztusra, amikor hidakat építesz, és nem falakat. Pont ez az, amit Jézus tett! Ő a nagy békéltető! Isten azért küldte el Jézust a földre, hogy megbékéltessen minket az Atyával, akivel haragban voltunk. 

A konfliktus megoldása mindig sokkal értékesebb, mit egy kapcsolat felbontása. Nem könnyebb, de sokkal többet ér.  Vannak emberek az életedben, akiktől inkább szabadulnál, mert a harc egyszerűen nem éri meg. Megteheted, de nem jut érte jutalom a Mennyben, sőt a Földön sem lesz miatta örömöd. Se növekedni, se fejlődni nem fog így a személyiséged. Mindig sokkal jobban megéri megoldani egy konfliktust, mint felbontani egy kapcsolatot.

Persze nem lehetsz békességben másokkal, amíg nincs békességed Istennel. Lehet, hogy ez is része a problémádnak: nem vagy békességben magaddal, mert nem vagy békességben Istennel. Ezért először meg kell békülj Istennel, utána pedig megkapod az Ő békességét.

Az 1Timóteus 2,5 azt mondja: "Egy az Isten és egy a közbejáró is Isten és az emberek között aki az ember Krisztus Jézus."

Ez a kiinduló pont: Békesség lesz a szívedben azáltal, hogy a Békesség Fejedelmét a szívedbe engeded.

Alapvetően én egy nagy konfliktus kerülő lettem öregségemre. De nem jó módszerrel. Ahogyan én kerülöm a konfliktust az a "néma" módszer. Nincs megoldva semmi, az ütközés kerülöm vele. DE ez a módszer semmiképpen nem munkálja a szeretetet teljes kapcsolatot.

Mindezek után még tegnap egy másik húsba vágó fogalmazást is olvastam. Valaki írt egy "újkori" szeretet himnuszt az I.Kor 13 alapján. No ezen is van mit gondolkodni!! - rakjuk össze ezt is az előzőekkel:

BUDAPESTIEKNEK ÍRT I. LEVÉL 13. FEJEZET 1 - 13 VERS

Ha olyan kiváló szónok vagyok, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy "van egy álmom", de szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.

Ha futurológusként, a jövő mérnökeként, vagy csalhatatlan közvélemény-kutatóként előre látom is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok mint egy összelapított üres kólás doboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.

Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak, és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér.

Ha önfeláldozóan támogatok is alapítványokat, vagy tizedet adok minden jövedelmemből, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett.

Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra, ám szeretet nincs bennem, olyan lennék, mint egy üres belű hagyma.

Ha naponta végigjárom a damaszkuszi utat, ha rongyosra olvasom a Bibliámat, és halálomra is bizakodó hittel tekintek, úrvacsorával vagy a betegek szentségével megerősítve készülök elmenni, de szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.

A szeretet jelentéktelen, mint amikor szamárháton vonul be valaki a városba.
A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére töviskoszorút adnak.
A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.
A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja: "szomjúhozom".
A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben.
A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába.
A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül a pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálta elgurult drahmáját.
Nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a mezők liliomaival és az ég madaraival.
Nem örül a doppinggal elért világcsúcsnak, de együtt örül a fogyatékos kisfiúval, aki szája szélén csorgó nyállal, nagy erőfeszítésekkel társának tudja dobni a labdát.

A szeretet soha el nem múlik. Nem veszíti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság. Legyenek bár istentiszteletek, véget fognak érni. Legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni. Legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni.

Még nem találtuk meg a rák és az AIDS gyógyszerét, nem értjük távoli földrészek lakóinak a nyelvét, nem fogjuk fel más civilizációk felénk sugárzott jeleit. Ám egykor majd egyetlen asztalt ülünk körül mindnyájan, és ő lesz majd minden mindenekben. Mert a szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen.

A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.
A szeretet nélküli igazság: kemény.
A szeretet nélküli okosság: gőgös.
A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.
A szeretet nélküli rend: kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.
A szeretet nélküli adakozás: képmutató.
A szeretet nélküli vallásosság: bigott.
A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény: fanatikus.
A szeretet nélküli élet: értelmetlen.

Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek közül pedig a legnagyobb: Jézus

Különösen elgondolkodtató számomra amit a szeretet nélküli felelősségről, igazságról, rendről ír. Gyenge pontjaim ezek. Túl fontosak és jelentősek az életemben, s sokszor olyan ára van, ami igazán kár érte.

Ígéret! :)

Az első hétről az új tanévben

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar újra előveszem a blogomat, de tegnap írtam egy hosszabb levelet a barátnőmnek Amerikába és a múlt hét eseményeinek a legjelentősebb részét taglaltam neki. Ma arra gondoltam, hogy ez már meg van írva, semmi dolog vele, csak át kell másolni ide és megmarad. A levelek egy idő után nálam feledésbe (kukába) kerülnek. Tehát a levélből amit meg akarok őrizni:

"Igen, nálunk is elkezdődött a tanév, s mindjárt az első hét nagyon sűrű volt.  Nem is annyira munkában - habár abba is vissza kellett szokni - mint érzelmileg és hitbélileg volt nehéz harc. - Virág az elmúlt tanév végén eljutott oda, hogy zongora tanárt szeretne váltani, erről Lídia is meg volt győződve, hogy jó döntés. (Ő ugyanoda jár, ismeri a tanárokat, Virág problémáit, szóval mérvadó volt a véleménye.) Így év végén Virág beszélt azzal a zongoratanárral akihez át szeretne menni (kamara zenét tanított addig Virágnak, s Virág abban különösen tehetséges) a tanár szívesen vállalta. Utána beszéltek - Ancsa és Virág - az igazgatónővel, aki beleegyezését adta, s végül beszéltek a régi zongoratanárnővel is, akivel békességesen, szépen sikerült lerendezni a témát. 

Nyáron már Virág az új tanárral tartotta a kapcsolatot és készült az új tanévre. 

Mindezek után a tanév második napján az iskola folyosóján összetalálkozott Virág a zongora tanszak vezetőjével, aki úgy félváról odaszólt neki, hogy továbbra is az Emese néni (a régi tanár) növedéke leszel, nem váltogatunk tanárt!. Virág két óra bőgés után felhívta az anyját. De addigra már Ancsa is tudott róla, mert közben Lídia fuvola tanárja is felhívta, valamint a leendő tanár is. Szóval már hangos volt az iskola a témától, s a folyosón is erről beszéltek . . . 

Ancsa délután bement az iskolába (estig ott is töltötte az időt, mire az igazgatónő fogadta). Az igazgatónő elsőre szemrebbenés nélkül mondta, hogy igen, a tanszak vezető így döntött! Ancsa előbb próbálta emlékeztetni a júniusi megbeszélésre, stb. De csak lehetetlen válaszokat kapott. Pl. az újonnan választott tanárral kapcsolatban: "jobb az ilyen fajtától óvakodni"! Ancsa visszakérdezett, hogy nem érti miről van szó? az igazgatónő megismételte amit mondott kiegészítve azzal, hogy ha valahova "befurakodik" akkor mindenkit leelőz! (?). Ancsa már elsőre is értette, hogy miről beszél, így a második válasz után visszakérdezett, hogy esetleg arra gondol az igazgatónő, hogy zsidó? A válasz igen volt! - Mire Ancsa csípőből beszólt, hogy különösnek tartja a véleményt, főleg azért, mert ő is zsidó! (hogy kijött belől az a pár százalék! -üknagymama, üknagypapa) 

- No a lényeg, hogy végül Ancsa azt mondta, hogy ha 1-2 napon belül ezt a témát nem tudja az igazgatónő megoldani akkor elviszi a gyereket az iskolából. Ami persze szintén nem könnyen megoldható, de akkor nem akart Ancsa megfutamodni.

Horgas Eszter, Lídia fuvola tanára - vetette be ezek után magát. Ő nagyon is értékes az iskola számára, hisz az egyetlen olyan tanár akinek "neve" van, mégpedig nem is akármilyen. Egyébként Virág leendő tanára is már igen ismert, külföldön, Mo-on neve van, és az iskolában a tanárok között neki van a legmagasabb iskolai minősítése a végzettségének.

Horgas Eszter röpke 1 1/2 órát "beszélgetett" az igazgatónővel, s a vége az, hogy Virág erre a tanévre felmentést kér a főtárgyból (zongora). Az új tanár pedig magán órákon fogja tanítani, amihez óra keretet Horgas Eszter adott neki az ő óráiból. Tehát nem kell érte külön fizetni. Ancsa erre rá is kérdezett Eszternél, hogy kinek mennyivel tartozik az órákért. Mire Eszter azt mondta, hogy még egyiküknek sincs kenyér gondja, semmivel nem tartozik. Majd szólnak ha éheznek! -

Aztán mentek a napok és végül pénteken délután fogadta be a kérvényt az igazgatónő - a főtárgyi felmentésről -. 

Tehát most le van zárva az ügy, de hát egyrészt az iskolában még megy a szöveg - amire azt mondtuk Virágnak, hogy 1-2 hét és már majd mással foglalkoznak, túl éli. 

Másrészt pedig az igazgatónő azt megtiltotta, hogy az iskolában tanítsa az új tanár Virágot, mivel "magánóra". Ezért ez még ennek a hétnek a témája, hogy mindkettőjük órarendjéhez képest (a zongora tanár és Virág) hogyan fogják tudni kialakítani azt, hogy Virág kijárjon Budakeszire  zongora órára. Nálunk csak pianínó van, ami  gyakorlásra jó, de többre nem.

Lidinek is húzós lesz az élete. Az elmúlt tanévben felmentést kapott az elméleti zenetárgyakból, és csak fuvolára járt be a konzervatóriumba. Ebben az évben nem kapta meg. Így a 12 tantárgyas egyetemi féléve mellé próbálja beszuszakolni ezt is. Annyit kérdezett csak amikor sikerült összezsúfolni mindent, hogy "és akkor mikor fogok élni?" - Ő igényli és szereti a társasági életet. Hát ez most kimarad."

Közben a technika fejlődik másnál is, Géza unokahúga is beszereltette az internetet és felvette velem a skyp kapcsolatot. Egy jót beszélgetünk! Már lassan féléve levelezünk hetente, amióta kiderült, hogy a férjének csontvelő rákja van. Ildikó nagyon közel áll hozzám, és úgy érzem, hogy én is őhozzá. Most a nehézségben sokat jelent neki, hogy meghallgatom, elmondom a látásom. Talán egy kissé anya pótló vagyok nála. 

Jó volt beszélgetni most vele, s többet jelentett mint egy levél mindkettőnknek!

Hosszú napot dolgoztam ma a Szilágyi Dezső téren is, s jól is haladtam a munkámmal. Szóval hála, hála, hála!

itt az Ősz!

Nem is gondoltam, hogy ilyen régen nem vettem elő a blogomat. :(

Végig gondoltam: miért is nem? - Sok okot lehet felsorolni: nagyon leterhelt vagyok, aztán jött a nyár a lakás felújítással, ami bizony sokkal idő és pénz igényesebbre sikerült mint gondoltam. Ráadásul ismét rájöttem, hogy eljárt felettem az idő, már nem tudok igazán rugalmasan alkalmazkodni a nehezebb, élhetetlenebb körülményekhez. Így aztán mire túljutottunk a felújításon és az eredmény szép lett! akkor már csak egy cél lebegett a szemem előtt: őszre, mire visszajönnek a lányok ki kell pihenni magamat. - ez többé kevésbé sikerült is.

Most újra itt a két lány, a velük való gondok és örömök. Hálás vagyok Istennek, hogy ajándékba kaphattam ezt az életszakaszt: részese lehetek két unokám életének, sőt talán segíthetem is őket a pályájuk fele. Örülök annak ha megosztják velem az életük egy részét. - Mostanában ez a legjelentősebb és legnagyobb ajándék az életemben.

Amúgy nehéz napokat, hónapokat élek. Amióta Géza nyugdíjba ment (fizikai valóságában is) bizony még nehezebbek a mindennapok. Ő sem igazán találja a célt, tartalmat és talán nehezen viseli azt, hogy én pedig mindig elfoglalt vagyok. Rosszul kommunikálunk, és érzékenyek vagyunk mindketten. Így sokszor meglátszik rajtam, hogy "fájnak" a napok.

A jelenlegi helyzetemre volt egyik válasz Istentől valamelyik nap a Napi Remény Igéje és gondolatai:

"A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. " Jakab 3:17

A Biblia azt írja, hogy a bölcsesség irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes: "A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató."

Más szavakkal, bölcs dolog kegyelmet mutatni mások felé, ha valamit elrontanak, mikor elszúrják, mikor vétkeznek, mikor esetlenek, mikor hibáik vannak, mikor elbuknak.

Ki a legbölcsebb személy a világon? Isten. Ki a legkegyelmesebb személy a világon? Isten. Tehát minden alkalommal, mikor ítélkezek, bolond dolgot teszek. Minden alkalommal, mikor irgalmas vagyok, olyan vagyok, mint Isten. És az a bölcs dolog! Bölcs döntés elengedni dolgokat másoknak, mivel Isten folyton elenged neked dolgokat.

Mindened, amid van az életben, az Istentől van - még a következő lélegzeted is. Ha azt kaptad volna, amit érdemelsz, akkor nem élnél. Isten mégsem azt adja neked, amit érdemelnél. Azt adja, amire szükséged van. És az a kegyelem.

A bölcs emberek azt adják másoknak, amire szükségük van, nem azt, amit megérdemelnek. Az pedig a kegyelem és a bölcsesség. A bölcs emberek nem hangsúlyozzák mások hibáit, mert irgalmasok.

Igen! Felülről való bölcsességre van nap mint nap szükségem ahhoz, hogy Isten kegyelmi gondolkodását elkérjem és élni tudjak vele.

Nehézek a mindennapok a Menedéknél is. Nem tudom kivonni magam a hatása alól: emberileg nézve annyira mélyponton és csőd közeli állapotban van, amilyen még soha nem volt. Naponta kell reménységet, hitet kérjek Istentől, hogy békességgel tudjak dolgozni, s a lehető legtöbbet megtenni abból ami rám van bízva. Hinni óráról órára abban, hogy amint eddig is, úgy most is Isten kezében van a Menedék szolgálata, munkája, Ő tartotta meg és fenn eddig is, s ha betölti a küldetését akkor Ő fogja megőrizni is. Nagyon nehéz a látható dolgokról a láthatatlanra nézni! Kegyelmezz Uram, erősítsd a hitemet, adj reménységet bizodalmat napról napra a Te neved dicsőségéért.

Lehet, hogy visszatérek ismét ide és megpróbálom talán időről időre valami rendszerességgel leírni a történéseket. Miért is? csak azért, hogy végig gondoljam és szembe nézzek a nehézségekkel, hálát adjak az áldásokért, s rendszerezzem a gondolataimat önmagam és az Úr előtt.