Hálaadó nap

Régóta készülök írni, de mindig, mindig tolódik odébb . . . leginkább azért, mert formálódnak bennem a a dolgok és sokszor még magam sem látom, hogy mit, merre . . . stb.

Ma a Napi reményben olvasott Ige és egy mondat indította el bennem, hogy leírjak egy pár gondolatot.

Amikor fájdalmon mész keresztül az előtted álló héten, hónapban vagy évben, nincs igazán szükséged Isten magyarázatára. Neked Isten jelenlétére van szükséged!

„Add át magad az Úrnak, és várj rá türelmesen!” (Zsolt 37:7

Ez a vasárnapi gondolatmenet folytatása! 

Kicsit visszamenve időben:

Hosszabb ideje toporgok az önsajnálat mocsarában, mindig megtaláltam az okot amiért siránkozhattam, keserű lehettem. Sajnos az okok valósak, DE mindez nem teszi indokolttá, hogy a szívem, gondolataim ilyen legyen.

Vasárnap Tordason hálaadó nap volt. Eléggé érdektelenül mentem el, amit talán még igazán észre sem vettem. Isten igen! Nekem szólt, rólam beszélt!

50. Zsoltár 14: "Adj hálát Istennek, ez legyen áldozatod, s ha ígértél valamit a Fenségesnek, teljesítsd!" 23: "Aki dicsérettel és hálaadással áldozik, az dicsőít engem igazán! Aki ezen az úton jár, az tapasztalja meg Isten szabadító hatalmát"

Az áldást vedd számon!

Isten örömben akar minket látni! Ha hála van a szívben, megszületik az öröm. A hála és az öröm ikertestvérek!

A zúgolódó keserűség senkinek sem jó, saját magamnak sem, a környezetemnek sem. Istentől is elzár.

Nehézségek és bajok esetén is lehet hála a szívben, attól függ mire néz az ember. Ha Isten kezéből fogadom a bajt, nehézséget, próbát akkor eljuthatok oda ahova Jób eljutott:

"Az Örökkévaló adta, amim csak volt, most pedig ő vette vissza. Áldott legyen az Örökkévaló neve!" 

Mim van amit ne Istentől kaptam volna? mire vagyok képes nélküle? Amim van azt sáfárságra bízta rám, és a hálaadással áldássá teheti nemcsak a számomra, de mások számára is.

A kiemelt mondattal Isten annyira "eltalált", hogy ez az igehirdetés után is meglátszott rajtam. Géza bácsi volt az igehirdető. Rám nézett, és csak annyit kérdezett: mi a baj? - elsírtam magam, s mondtam, hogy bennem az utóbbi időben más sincs csak keserűség! - Imádkoztunk együtt. Felszabadított Isten.

Ma erre erősített rá a Mindenható:

„Add át magad az Úrnak, és várj rá türelmesen!”