Hosszabb hallgatás után ismét eljutottam oda, hogy egy kis emléket eltegyek. December a nagyon sok feladattal igen mozgalmas volt, mégis igyekeztem arra, hogy adventben élhessek, s meg is maradjon a szívemben a várakozás: Jézus visszajön! - Fontos a karácsony, de annak a tudata, hogy Jézus visszajön egyre inkább elmélyül a szívemben gondolataimban és igazán ez teszi még jelentősebbé a karácsonyt. Az idők teljességében megtörtént születés, és majd az idők teljességében visszajövő győzelmes Úr, Király várása. Élő reménység ez, ami meghatározza a jelent és jövőt!
Ildikónak írt levelemben összefoglaltam, hogy mi is történt mostanában nálunk, ezt másolom ide, hisz nincs értelme, no meg idő sem ugyanarról kétszer írni, s elteszek néhány képet ide is emlékbe a családi karácsról és Noé második születésnapjáról.
Karácsonyi képek Orsi fotóiból:
Laciék a lányokkal
Laciék három gyermekükkel
Laciék a "jövevényekkel" együtt :)
Fiatal házas unokám: Barbi
Ancsa és a férje
Ancsáék "szűk" családi körben
MI
Ancsáék férjhez ment lányukkal, unokával! :)
Levél részlet ami összefoglalja életünk mostani történéseit, érzéseit:
Megpróbálom pontokba szedni mi is a helyzet mifelénk:
- magammal kezdem: itt a könyvelők rémálma: az évzárással kapcsolatos többlet munka, valamint a mindenféle törvényi változások nyomon követésének kényszere. Ezt még megfűszerezi az, hogy a legfőbb munkahelyemen (mert azért abból több is van) a Menedéknél óriási a deficit, s pályázatokkal próbálkozunk forráshoz jutni. Hol az új pályázati lehetőséget keresem, hol azt írom, hol a már meglevő elszámolásán stresszezek és pörgök. - No a munkáról ennyi.
Decemberben voltunk 27-től egészen január 1. ebédig Mátraházán. Ez nagyon jó pihenés volt, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is feltöltődés. - Próbáltam magam fegyelmezni, hogy minél kevesebbszer jusson eszembe az, hogy ez alatt az idő alatt mennyi munkával haladhatnék előre! :( -
- a lányaim: karácsony előtti vasárnap mentek haza téli szünetre. Lidi már decemberben letett 6 vizsgát. Virágnak is volt egy verseny kamara koncertje amivel országos döntőbe jutott. Szóval le voltak terhelve rendesen. Aztán amint felvirradt a január (2.-ika! ) máris rájöttek, hogy gyakorolni, tanulni ők itt tudnak hatékonyan, tehát meg is jelentek. Félre ne érts: nagyon boldog vagyok és örülök, hogy az életem részei és otthon érzik magukat nálam - néha még talán büszke is vagyok rá - de ez a másodika egy kicsit korai volt első hallásra. Leginkább azért mert nincs menza, tehát a teljes ellátást itthon kellett megoldani. Ezt mondjuk nem terveztem be az amúgy is zűrös napjaimba. DE ez is ment, sőt örömöm volt benne. Azóta Lidinek már csak 1 vizsgája van hátra az egyetemen, s mind sikerült elsőre (összesen 13 vizsga van ebben a félévben). Virág is halad a dolgaival. Én pedig a munka mellett nagyjából utolértem magam a háztartásban is. !!
- Ancsáék nehézségeit is segítek hordozni legalább imában, s ha tehetem másként is. Ancsa már karácsony előtt 1 1/2 hetet a budai gyermekkórház neurológiai osztályán töltött Noéval, ahol gyógytornász, konduktor, képességfejlesztő foglalkozik tematikusan a gyerekkel. Noé nagyon együttműködő és keményen dolgozik! Aztán január első munkahetétől egészen január végéig ugyanez tart. Utána majd lesz valamennyi szünet (1-2 hónap), s kezdik ismét. Próbálják fejlesztéssel pótolni azokat az agyi funkciókat amik valamilyen okból sérültek. Ancsa nagyon kitartóan és következetesen megtesz mindent, hogy minél kevesebb maradandó károsodása legyen Noénak a későbbiekben. Persze másik 7 gyerek mellett ez nem kevés áldozat az egész családtól. Anyagilag is, és az élet mindennapi dolgainak a megoldásában egyaránt.
Közben a férjének, Lacinak a problémája is eléggé súlyossá vált. Decemberben volt egy kivizsgáláson, amin kimutatták, hogy 1 éjszak alatt 160 (!) -szor marad ki a lélegzetvétel. Most a következő héten megy újra és lesz egy újabb vizsgálat egy készülék rásegítésével. Ha az eredmény jobb lesz akkor 1 hónapra megkapja a készüléket próba használatra, s utána meg kell venni. Ennek az önrésze - a TB támogatáson túl - 160 ezer forint. HÁT kimondani is sok, de nem luxus cikk, így nem nagyon van mérlegelési lehetőség: veszem? nem veszem?.
Reméljük, hogy mentől nagyobb a szükség annál közelebb a segítség!
Igyekszünk annak a napnak a terhét megélni, megoldani amelyiket éppen élünk, s a holnap felől nem aggodalmaskodni. Elméletben tudjuk, hogy ez az egyetlen járható út, ugyanakkor a gyakorlatban ez már néha nehezen megy. Jól jön az imatámogatás!
Képek Noé születésnapjáról:
Noé az édesanyjával
Johanna és Noé
A nap végére már lefáradva, leizzadva, de még lelkesen játszik!
Orsikám
Ancsa - Orsi (gyerekkorukban mennyit versengtek, civódtak!)
Ekkora lendülettel kell ám elfújni a gyertyát!
