Barátság

Ahogy vassal élesítik a vasat, 

úgy élesíti egyik ember a másikat. 

Példabeszédek 27:17.

Isten már az idők kezdetétől azt mondta, hogy nem jó az embereknek egyedül lenni. (1.Mózes 2:18.). Ez minden emberre vonatkozik. Nem jó egyedül lenni. Arra teremtettünk, hogy közösségben legyünk, barátságban. Azért létezünk, hogy legyen kapcsolatunk Istennel, és másokkal. És mivel ez a világ egy sötét hely, nehézségekkel, csalódással, és bűnnel telve. Azok, akik a barátaikkal mennek az úton, valami olyasminek a birtokosai, ami többet ér a pénznél.

Hadd mondjak egy jó hírt! Nem a közös érdeklődési kör az, ami megszilárdít egy barátságot, hanem a közös Megváltó. Az a kötelék, amiben Krisztussal vagyunk, ütőkártya a különböző személyiségek, stílusok, szenvedélyek, és hobbik felett, így lehetnek erős és mély barátságaink a többi testvérnőnkkel, Krisztusban.

Nem csak Isten szerinti barátokat kell keresnünk, azt is meg kell tanulnunk, hogyan váljunk mi magunk is azokká. Ez az, amit sokan elhanyagolunk. Jó barátokat szeretnénk, de vajon mi szeretnénk jó barátok lenni? Jézus hív minket erre. Természetesen egy jó barát Istenre mutat másoknak, de itt van néhány dolog, ami segít, hogy olyan barát legyek, aki másokat visszavezet az evangéliumhoz.

Jó barátnak lenni azt jelenteni, hogy:

1. Feladjuk a saját érdekünket

A barátságokban nincs helye önzőségnek. Vállalkoznunk kell arra, hogy feladjuk a saját magunknak való kedvezést, valaki más érdekében. „..semmit sem cselekedve versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartva magatoknál.”(Filippi 2:3) A jó barát azt keresi, hogy megbecsülhessen másokat, és áldás lehessen azok számára, akik körülötte vannak.

2. Az igazat szóljuk, kedvesen

„Jó szándékúak a baráttól kapott sebek.” (Példabeszédek 27:6)

Barátként felelősségünk, hogy megrójuk a másikat, ha kell. De ahhoz, hogy ezt jól csináljuk szükség van kegyelemre, és bölcsességre. Nem az a dolgunk, hogy minden lében kanalak legyünk, de igenis feladatunk, hogy kedvesen, és gyengéden, kijavítsuk a barátunkat, ha úgy látjuk, hogy olyan úton jár, ami veszélyes, vagy Isten Szavával ellentétben áll.

Ez azt is jelenti, hogy nekünk is olyan barátoknak kell lennünk, akik meghallják, és elfogadják a baráti feddést. Ez nagy szellemi érettségről tanúskodik. Miközben talán megbánt minket a helyreigazítás, emlékeznünk kell, hogy a szeretettel szólt igazság Isten eszköze lehet arra, hogy gyümölcsöt teremjen az életünkben.

„Ha igaz ütlegel engem, kegyelem az; ha dorgál engem, olyan, mintha olajjal kenné a fejemet. Nem vonakodik fejem, sőt még imádkozom is érte bajaiban!” (Zsolt.141:5)

„Fedd meg a bölcset, és szeret majd téged.” (Példabeszédek 9:8)

3. Legyünk bölcsek

A jó barátság megköveteli a bölcsességet. E nélkül könnyen átsiklunk a bűn, és a veszély fölött, vagy túlságosan kritikusak leszünk. Nem csak a helyreigazításra kell koncentrálnunk, hanem arra is, hogyan tesszük azt. Észre tudjuk venni, hogy mire van szüksége a barátainknak? Mi fogja őket hatékonyan bátorítani a keresztény járásukban? Mindezekhez, és még sok máshoz, szükséges a bölcsesség.

Ára van annak, hogy jó és Isten szerinti barátok lehessünk. Krisztusban láthatjuk a legfőbb barátot. Ő a megtestesült bölcsesség. Az igazságot szólta, és Ő maga az igazság. Felénk való barátsága, a mi javunkra, egészen a sírig elvitte. Többet tett értünk annál, minthogy csak a saját érdekét adta volna fel, az életét adta. „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (János 15:3). Készek vagyunk rá, hogy mások javáért odaadjuk az életünket?

„De ez az ár, az élet igazi aranya!

Az önzőség egyetlen ellenszere!

Ez az útja a Krisztus képűségnek!”

JR. Miller

Megfogott ez a rövidített változatban átmásolt gondolatsor, különösen azért mert Isten kegyelméből 55 éve van egy BARÁTNŐM! - Lettek azóta újabb, és nem ilyen hosszú ideig tartó barátságok az életemben, de ez az egy mindent felülír. Úgy kezdődött, hogy ő volt az eszköz abban, hogy meglássam Isten felém nyújtott kezét, s a sötétségből Lélek által világosságra vezetett. Ezen túl egykorúak vagyunk, a középiskolába még két évet együtt jártunk azután, hogy barátokká lettünk, s utána is míg én férjhez nem mentem (7 év) egy házi-csoportba jártunk, ahol én lelkileg felnőttem, megerősödtem. Ezek voltak a szoros közelség évei. Utána hosszú évekig más városban éltünk, de az akkori lehetőségekhez képest még szorosan tartottuk a kapcsolatot, évente többször találkoztunk, leveleztünk. A nagy fordulat akkor következet be amikor ők a bolygó túlsó oldalára költöztek. Innentől kezdve a barátságnak egy különös élményét éltem meg: a fizikai és kapcsolati távolság ellenére amikor sikerült ismét találkozni, ma már havonta skyp-on beszélni akkor az mindig olyan mintha napi szintű lenne a kapcsolatunk. Az őszinteség, az egymás meghallgatása, segítés, együtt sírás a nehézségekben, s együttes öröm az áldások felett: ez van ma is.

Tudom, hogy újra és újra nyitnom kell mások felé is akik a környezetemben élnek, hisz nekem is, nekik is szükségük van a bizalomra, a barátság áldásaira. Talán az az oka, hogy nehezebben barátkozom, - a zárkózottságon túl - hogy van egy ilyen mély és minden igényt kielégítő barátság az életemben, amiért nagyon hálás vagyok.

Légy segítségül Uram, hogy tudjak bátorítani, elfogadni, szeretni embereket, akiknek szükségük van az én barátságomra, s én is formálódhatok általuk.