Jó volt visszatérni a múltkori bejegyzéshez!
A héten öröm, bizonyosság és a remény megkérdőjeleződése között vívódtam. Még mindig nincs lezárva a téma, de már egész szívvel és hittel letettem Isten kezébe újra a "témát", s akkor most olyan kedves válasz Istentől az amit velem leíratott legutóbb.
Sorban: a Menedék anyagilag teljes kilátástalanságban vergődik emberileg, s vívom a hitharcaimat, hogy a Menedék gazdája a Mindenható, nekem pedig csak apró feladataim vannak, amit meg kell lelkiismeretesen oldani; a megtartás - ha kedves Isten előtt - az Ő része. Nehéz, nagyon nehéz ebben az állapotban békességben, örömben megélni a mindennapokat.
A mindennapi munka mellett írjuk, írom a pályázatokat: hátha valamelyiken keresztül forrás fakad.
Csütörtökön reggel Jóel próféta könyvéből olvastam:
"Sion fiai, ti is ujjongjatok, örüljetek az Örökkévalóban, Istenetekben, mert újra esőt ad nektek alkalmas időben. Hullat rátok korai esőt idejében, és késői esőt az első hónapban. A szérűskertek megtelnek gabonával a szőlőprésből bőven ömlik a must, az olajprésből meg az olívaolaj. Kipótolom az elmaradt termést, . . . a meddő éveket . . . Bőven ehettek, megelégedtek, dicséritek Istenetek, az Örökkévaló nevét, mert csodálatosan bánt veletek." - Békességet adott, hálára, örömre indított Isten szava.
Délelőtt felhívtak az egyik pályázatunkkal kapcsolatban további adatokért, már döntéshozatal előtti állapotban volt, így rákérdeztem, hogy a pályázat pozitív elbírálást várhatjuk e? - Igen volt a válasz. Annyira összejött a szívemben, gondolataimban a reggeli Ige és ez az esemény, hogy a kolléganőmnek fel is olvastam a reggeli Igét.
Ez után tegnap további kérdéseket tettek fel az elbírálás kapcsán, s emberileg a kérdésekre mondott válaszukból annyira megkérdőjeleződött az eredmény. Komoly belső harcba került, hogy ne arra nézzek ami a szemem előtt van, hanem Isten ígéretére.
Most azzal nyitottam ki a blogot, hogy leírjam: bármi történik is Isten az életünk Ura, a Menedék gazdája, a napjainknak a gondviselője. S mekkora bátorítássá vált, mindaz amit legutóbb leírtam! Hány és hány megtapasztalás van az életemben, életünkben ami "beporosodik" s nem tudunk belőle erőt meríteni.
A Sátán lopja ki a szívemből, s ülteti el az aggodalmaskodást a helyébe!
Hittel megvallom: Uram én Benned bízom, Tőled jön a segítségem, nincs más Isten Rajtad kívül. Úr vagy mindenek felett és szerető gondviselésed áldását naponta megújítod rajtunk. A nehézségekben is. Legyen áldott a Te neved mindörökké! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése