Nyár végi emlékek

Lassan már egy hónap telt el az első "őszi" hónapból, én pedig ezzel a bejegyzéssel befejezem a nyári emlékek elraktározását.

Júliusban voltunk egy hetet Gézával Hajdúszoboszlón az üdülési jog alapján a szokott hetünkön. Nem vittünk unokát. Azzal a gondolattal töltöttük fel a hetet, hogy lehetőleg többször átmegyünk Debrecenbe és igyekszünk megszervezni az ott élő rokonsággal a találkozókat, jó nagyokat beszélgetni, megosztani az elmúlt évek történéseit, örömeinket, nehézségeinket.

Három nap mentünk át (többszöri egyeztetés alapján). Első alkalommal Ildikóval töltöttünk majd egész napot a termálfürdő szabadtéri részén. Hatalmas beszélgetés volt, elsősorban Ildikó beteg férjéről (csontrák), annak minden nehézségéről, a reménységről, hogy Isten adott még neki kegyelmi időt a megtérésre. - Sok más kisebb, nagyobb dolog is szóba került. Szép nap volt.

A következő találkozás másnap  a sógorommal szintén a termálfürdő szabadtéri részén a jó kis meleg vízben volt. Meglepett, hogy 84 éves korában mennyire jól tartja magát, jó kedélyű, jó volt vele találkozni, régi történeteket felemlegetni, a jelenről beszélgetni.

A harmadik debreceni kirándulásunk alkalmával a nap nagyobbik felét Györgyivel töltöttük a fürdőben, utána Gabiékhoz mentünk és ott találkoztunk Tamásékkal is. Itt is hatalmas beszélgetés volt. - Összességében úgy érzem, hogy sikerült ismét közel kerülni az ország távolabbi részén élő családtagjainkkal, akikkel a fizikai távolság mellett az is meglazította a kapcsolatot, hogy a sógornőm tíz éve halott. Géza egyetlen testvére, nekem pedig nemcsak sógornőm volt, hanem nagyon közeli barátnőm, testvérem.

A nagy beszélgetések Gézának kedvet csináltak arra, hogy a régi sátorozós Tisza parti nyaralást felelevenítse, és három unokával elment a debreceni unokahúgaival, sógorával sátorozni. HÚH! - nem gondoltam, hogy mindenki ilyen jól fogja bírni! Az élményeket sokáig emlegették, és Géza is jól bírta a gyerekekkel járó törődést, jól beilleszkedtek a csapatba.

Mindezek után augusztus utolsó napjaiban, szeptember első hetében 8 napra elmentünk Sevidbe Lídiával és Virággal. Így négyesben már nem igen megyünk el többet együtt, hisz a következő nyáron Lidi már férjnél lesz. 

Erről pedig beszéljenek a képek:

 

 

Nyári történések képekben

Folytatva a képes beszámolót, most a nyári nyaralások következnek. Ebben az évben szokatlan bőségben volt részünk! :)

Már nagyjából megterveztük a nyári programot amikor áprilisban Laci felhívott: Anya, gyertek velünk nyaralni Lignanoba! - Legalább 6 éve nem nyaraltunk együtt, így alig gondolkoztam a kérdésen és már rá is mondtam, hogy IGEN! :) Csak utána kezdtem meghányni-vetni, hogy ez anyagilag és időben hogyan is fog összejönni. Azt nagyon hamar megállapítottam, hogy bizony nagyon húzósan, DE úgy gondoltam, hogy az idő elröppen a fejünk felett hamar, és az elszalasztott lehetőségek nem jönnek vissza. Tehát maradtam önmagammal abban, hogy remélhetőleg minden nehézség megoldódik.

Megoldódott, és nagyon szép egy hetünk volt együtt! Sok emlékkel, kellemes beszélgetésekkel, unokázással, sőt 2 unoka "csatolmánya" is velünk volt. (Barbi férje és Tomi jövendőbelije.) Így a kiterjedtebb családdal is közelebbi kapcsolatot tudtunk ápolni.

 

 

Emlékezzél meg az Úr jóságáról!

Hetek óta  gondolok arra, hogy mennyi minden történt az utolsó bejegyzés óta, s semmi nem maradt meg itt emléknek.

Az utóbbi napokban elhatároztam, hogy ha írásban már nem is tudom pótolni eseményenként, egy pár képpel mégis "elteszem" az emlékeimet. Talán motiváltabb leszek utána már "megszólalni" is.

Ballagások sora volt először is tavasszal.

Először Virág ballagása volt, lévén ő középiskolás és érettségiző.

egy  pár kép erről:

A következő ballagási esemény: Johanna ballag az óvodából. Már ő is nagy lány lett! Manapság már iskolába jár!

Minden együtt, a jelenetből kép amit nagyon ügyesen előadtak a gyerekek, Johanna énekel a többiekkel, közös kép a barátnőjével, és a családi kép némiképpen lefejezve 1-2 ember. :(

A következő ballagás Blankáé volt nyolcadik osztályból, s most ősztől ő már első osztályos gimnazista az érdi Vörösmarty gimnáziumban, ahol Lídia is érettségizett.

Előző este inszallag szakadással végződött az edzés Érden, s így a ballagás Blanka fülig érő mosolyával ugyan, de kicsit furcsán néz ki. Ő boldog volt, a család pedig asszisztált hozzá! :)

Miközben Blankát egy kedves szülő orvoshoz vitte addig az unokám szülei egy sokkal vidámabb eseménynek voltak szemtanúi. Megkérte Halász Attila Lídia kezét. Úgy, mint a "nagykönyvben" megírva találtatik: holdfény, gyertyával körbevett zenészek játéka mellett térden áll: leszel a feleségem? - Lidi repült! - Mindez Tihanyban történt.

S rá egy röpke hétre pedig Tordason eljegyzést ünnepeltünk.