Emlékezzél meg az Úr jóságáról!

Hetek óta  gondolok arra, hogy mennyi minden történt az utolsó bejegyzés óta, s semmi nem maradt meg itt emléknek.

Az utóbbi napokban elhatároztam, hogy ha írásban már nem is tudom pótolni eseményenként, egy pár képpel mégis "elteszem" az emlékeimet. Talán motiváltabb leszek utána már "megszólalni" is.

Ballagások sora volt először is tavasszal.

Először Virág ballagása volt, lévén ő középiskolás és érettségiző.

egy  pár kép erről:

A következő ballagási esemény: Johanna ballag az óvodából. Már ő is nagy lány lett! Manapság már iskolába jár!

Minden együtt, a jelenetből kép amit nagyon ügyesen előadtak a gyerekek, Johanna énekel a többiekkel, közös kép a barátnőjével, és a családi kép némiképpen lefejezve 1-2 ember. :(

A következő ballagás Blankáé volt nyolcadik osztályból, s most ősztől ő már első osztályos gimnazista az érdi Vörösmarty gimnáziumban, ahol Lídia is érettségizett.

Előző este inszallag szakadással végződött az edzés Érden, s így a ballagás Blanka fülig érő mosolyával ugyan, de kicsit furcsán néz ki. Ő boldog volt, a család pedig asszisztált hozzá! :)

Miközben Blankát egy kedves szülő orvoshoz vitte addig az unokám szülei egy sokkal vidámabb eseménynek voltak szemtanúi. Megkérte Halász Attila Lídia kezét. Úgy, mint a "nagykönyvben" megírva találtatik: holdfény, gyertyával körbevett zenészek játéka mellett térden áll: leszel a feleségem? - Lidi repült! - Mindez Tihanyban történt.

S rá egy röpke hétre pedig Tordason eljegyzést ünnepeltünk.