emlékezés októberre képekben, történetekben.

Megpróbálok egy kicsit naprakészebb lenni :) a bejegyzéseimmel - és az októberi születésnapokat, napjaink eseményeit némiképp követve visszaemlékezni októberre.

Először is október születésnapokban bővelkedik, már majdnem májussal vetekszik! - De május tartani fogja az előnyét, hisz a kis jövevény dédunoka májusra ígérkezik, ezzel tovább erősítve az év legmozgalmasabb hónapját.

Tehát októberben volt születésnapja:

Virágnak, mégpedig a huszadik! 

Sűrű hétköznapjai és hétvégéi mellett a nagy családi születésnapozáson nem volt ott, így róla emléknek egy legutóbbi kép - megihletett egy orgonista fotóst, aki műtermi képet csinált róla -

A hónap dátum szerinti következő születésnaposa:

Orsikám, aki 40 éves lett! A legkisebb a gyermekeim közül, s már negyven. HÚ, hogy öregszik a szülő!

A harmadik születésnap pedig Blankámé, aki 16 éves lett, s a gondolkodásában elkötelezett, érett nagy lány, viselkedésre . . .  hát kamasz! De aranyos kamasz, csak néha polgár pukkasztó!

Tegyünk még ide 1-2 képet a közös születésnapozásról emlékbe:

Maminak megengedi a nagyfiú, hogy puszit adjon! De amint látszik ez komoly teljesítmény részéről, elgondolkodtatja!

Laci és Ancsa 

Két nagyobb gyermekem, akik láthatóan jól érzik magukat a családi együttlétben, ők a májusi táborhoz tartoznak. 

Drága unokáim közül az, aki most abban az örömben részesít, hogy várhatom a dédnagymamaságot! :)

Az életünk az öregedés természetes folyamatában döcögősen megy, hol itt fáj, hol ott, hol kicsit vagyok fáradt - ez a ritkább - hol nagyon. Ugyanakkor belegondolva a mindennapokba bizony másról sem szólhatok, mint hálaadásról. Isten szerető, kegyelmes gondviselését oltalmát annyiféle képen megtapasztaljuk, s ha nehézségeim vannak az mind, mind az emberi gyengeségeimből adódik. 

Egyre közelebb vagyunk - én legalábbis igen! - hogy ismét az otthonunk legyen Budafok. Ma annyira jó volt ismét ott lenni. Három olyan áldott és felemelő bizonyságtételt hallhattam, amelyek mind Isten jelenlétét, Szentlélek kiáradását, megújító munkáját tanúsították. - Jó volt beszélgetni azokkal akikkel régi testvéri kapcsolat köt össze. Igen, örömmel, feltöltődve jöttem el és nagyon hálás vagyok Istennek, hogy megtartotta, megújítja Budafokot. Kegyelmének eszközévé teszi. Különösen jelentős érzelmi és lelki feltöltődést jelentett Farkas Kata bizonyságtétele, aki már évek óta járja a halál völgyének mélységeit, nem egyedül! Vele van az ÚR, megerősíti és reménységet, bizalmat ad neki a szenvedésben. Laci imádkozott érte, nagyon megindulva, mély hittel. 

Hiszek benne, hogy aki elkezdte ezt a jó munkát a Budafoki Gyülekezet életében Annak van hatalma kiteljesíteni is. Van hatalma arra, hogy előkészítse azt, hogy olyan pásztort hívjanak aki ebben a légkörben tud szolgálni és tovább vinni a gyülekezetet.

Örvendjünk!

Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!

Ma reggel ismét a hálaadás van a szívemben: uralkodik az ÚR! - Hittel tudom, szívemben van, mégis ahogy egyre zavarosabb körülöttünk a világ, egyre kevésbé lehet az embernek még csak halvány elképzelése is arról, hogy mit hoz a jövő annál inkább nagy jelentősége van ennek a biztonságnak: URALKODIK az ÚR! Az ÚR, aki elküldte a megváltásomra Jézus Krisztust, az egyetlen Fiát. A mindenség URA, az én mennyei Atyám.

Minden élethelyzetben uralkodik, a világban a sátán által keltett minden zűrzavar felett uralkodik. Mindenről tud, mindennek célja és értelme van, s mindezek között lehet örülni.

A megváltás azt jelenti, hogy Isten a múltunkat lezárta és megbocsátotta, a jelenünknek értelmet ad, és a jövőnk felől is bizonyosak lehetünk!

Sok mindenben lecsendesedtem, a feladatok felvállalásában, a közvetlen körülöttem zajló eseményekben való részvételben és talán leginkább abban, hogy érzelmileg, mentálisan "magamra vegyem" mindazt amiben úgy érzem, hogy többet, jobban, felelősségteljesebben kellene tenni. Ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel, sokkal inkább azt, hogy elfogadtam elmúltam 73 éves. Már gondolkodásban sem biztos, hogy mindent igazán jól tudok követni, de ennél sokkal inkább igaz az, hogy fizikailag csökkent a teljesítőképességem erősen. Meg kell találnom, s úgy érzem, hogy lassan meg is találom a lehetőségeimet és annak határát.

A meglévő munkáimmal nagyjából egyenesben vagyok, itthon szintén "majdnem" rendezettek a dolgok. - Na jó, kellene vasalni - de ez mára tervbe is van véve. Ami még hétfőre hiányzik a könyvelésből az is belefér a mai napba a főzéssel együtt. Délután pedig még egy kis szundi is!!

Holnap Tordasra megyünk: Virág 20 éves!! Remélem örülni fog a születésnapi ajándéknak: repülőjegy Izraelbe. Szüleivel, nővérével, annak férjével, testvérével és szüleivel. Jó kis csapat. Mindez a  vizsgaidőszak után, még a téli szünetben. 

Kemény munkával mennek a napok az egyetemen neki, de úgy látom, hogy már sokkal jobban kezeli a nehézségeket. Remélem a félévi vizsgák sikeresek lesznek és ez majd újabb lendületet ad neki.

ÉSSSSSSSSSS: dédunokám lesz! Májusban . . . Barbiéknál!

Isten irántad való szeretete soha, soha, soha nem fog elmúlni.

„Éljetek és cselekedjetek úgy, ahogy az méltó azokhoz, akik az ehhez hasonló nagyszerű áldásokra lettek kiválasztva.” (Efézusi levél 4:1, TLB fordítás)

Isten irántad való szeretete soha, soha, soha nem fog elmúlni. Mindig szeretni fog. Semmi sem teheti tönkre a kapcsolatodat Istennel. Ha felfogod ezt a tényt, megváltozik az életed.

A Róma 8:38-39 ezt mondja:  ,,Mert meg vagyok győződve, hogy soha semmi sem választhat el minket az Ő szeretetétől. Halál nem, és élet sem. Angyalok sem fogják, és magának a pokolnak minden ereje sem tudja Isten szeretetét távol tartani. A mával kapcsolatos félelmeink, a holnaptól való aggodalmaink, vagy a hely, ahol vagyunk - magasan az égben, vagy az óceán legmélyén -, soha semmi nem fog tudni elválasztani minket Isten szeretetétől, amit az Úr Jézus Krisztus mutatott meg akkor, amikor meghalt értünk.” (TLB fordítás)

Ha odanyújtod a kezed Istennek, Ő megragadja, és soha nem ereszti el. Te lehet, hogy néha szeretnéd  elengedni az övét, de ő nem fogja. Örökre biztonságban vagy. Ha egyszer beleszületsz egy családba, azt nem tudod meg nem történtté tenni. Ha újjászülettél, nem tudsz "kiszületni" Isten családjából. Ha egyszer a neved be lett írva az élet könyvébe, azt nem lehet kitörölni - kitörölhetetlen tintával lett beírva. Nem számít, milyen sok kétely vagy félelem van benned,  és az sem, hogy mennyi bűnt követtél el. Ha a bizalmadat Jézusba veted,  akkor ő azt mondja, hogy semmi(!) nem választhat el az ő szeretetétől. Bármivel is kell szembenézned az életben, sosem vagy egyedül.

A jó hír ez: Isten megbocsátott neked, szabad vagy, Isten melletted van, és mindig szeretni fog.

Napi remény mai gondolatai - ide másoltam, mert annyira tömören és átfogóan meghatározza a hitem alapvető biztonságát, reménységét és Isten mindenekfelett való csodálatos szeretetét, amely öröktől fogva és örökké az enyém Krisztus váltsága árán.

Kicsit nehézkesen mennek a napok Virágnak - nagyon be van fogva: rengeteg a tantárgy, és ebből adódóan reggeltől estig bent van a Zeneakadémia különböző épületeiben. Igen fáradtan jön este haza, nem igen lehet vele kommunikálni sajnos. De ezt nem lehet erőltetni, ő ilyen. Alapjaiban nem közlékeny, de ha fáradt, vagy nehézsége van akkor pláne bezárkózik. Biztos, hogy neki nehezebb ez, min nekem. Mindenesetre én is fájdalommal élem meg.

Van egy nagy hír: DÉDUNOKÁM lesz! :)

Hétfő este jöttek be Barbiék elmesélni, hogy kisbabát várnak. Nagyon boldogok és természetesen én is velük. Tegnap elmentem Ágival, Lacival a Törökbálinti Qutlet Áruházba, ahol 1-2 dolgot akartam magamnak venni. Vagy nem találtam azt ami tetszene, vagy nagyon drága volt, így vettem 3 db nagyon, nagyon cuki kombidresszt a bébinek. Barbikámnak  tegnap szenvedős napja volt hányinger miatt, este felvidította a cuki baba holmi! :) Első darabok.

Hát nem pont ilyenek, de még cukibbak és nem is ennyi csak 3 db! és nemtől független szín és minta. :)

Szárszó után

"Boldog, akinek bűneit megbocsátották, és vétkeit eltörölték.

Áldott, akit az Örökkévaló felmentett minden vád alól, és szellemében nincs hamisság.

Ameddig eltitkoltam bűneimet, még csontjaim is kiszáradtak, naphosszat segítségért kiáltoztam.

Éjjel - nappal rám nehezedett kezed, Örökkévaló.

Erőm kiszáradt, mint a fű, a tikkasztó, forró nyárban.

De bevallottam neked bűnömet, nem takargattam tovább vétkeimet. 

Azt mondtam: "Bevallom az Örökkévalónak vétkemet!" 

Te pedig megbocsátottál nekem, Örökkévaló.

Így imádkozzon bocsánatodért mindenki, aki a tiéd, Örökkévaló!

Keressen téged, amíg megtalálhat, akkor még hatalmas árvíz sem borítja el.

Örökkévaló, te vagy rejtekhelyem, körülveszel, és megvédesz engem, ezért örvendezek benned!"

32. Zsolt

Péntek este Budafokiakkal Szárszón

Eljött a péntek és mi is eljöttünk Balatonszárszóra. -

Mennyi régi barát, testvér, mennyi ölelés . . . és kedves szó . . . jóízű beszélgetés. Igen, tudtam hogy ez így lesz, legalábbis nagyon éreztem. Hatással van rám ezt sem tagadhatom. Ugyanakkor nem az érzéseim alapján kell tovább lépni, ez biztos!

Este kicsit elhúzódóan kezdődött az előadás. A zenészeknek kellett összeállítani a felszerelést, beállítani a hangzást, stb. Közben persze ott ücsörögve lehetett beszélgetni. Sztasák Viola ült mellettem.

A hétvége témája: Növekedjetek a kegyelemben

Indentitásunk és annak pillérei az esti előadás témája, címe.

A lényeges sarokpontjai az esti előadásnak:

Az vagy akinek tartod magad!

Ján 1,12 "Akik befogadták - vagyis hisznek benne - (Krisztust) azoknak mind felhatalmazást és lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekei legyenek"

Isten fiainak nevez bennünket és azok is vagyunk! Az Ő szeretetét ez határozza meg. Ő örökbefogadott minket! Megváltott, hogy gyermekei lehessünk.

Az önazonosság - az, hogy tudom: Isten gyermeke vagyok - méltóságot ad, és eszerint kell éljek, viselkedjek! Én a Királyok Királyának gyermeke vagyok! Én az Urak Urának a gyermeke vagyok! A porban, a nehézségben, a kudarcban és minden e földi nyomorúságban, vagy esetleg jóban az indentitásom: Isten gyermeke vagyok.

Ez a védettségünk forrása. Isten nem hagyja árván gyermekeit.

A sóhajtozás, siránkozás, az "árvaság" azt jelenti, hogy nem a fiússág állapotában élek.

Ef 2:8-9 "Mert egyedül Isten kegyelme tette lehetővé, hogy a hitetek által üdvösségre jussatok. Ez nem a ti érdemetek, hanem Isten ajándéka! Nem jó cselekedetek eredménye, senki  ne dicsekedhessen."

Kegyelemből kaptuk az Isten fiúságot, Isten döntése volt! Ajándékba kaptuk, nem jár, nem érdemeltük ki. Fizetség, ellenszolgáltatás nélkül kaptuk.

Az Isten gyermekség áldása.

Zof 3:17 "Istened, az Örökkévaló, veled van! Legyőzhetetlen harcos, megment Ő és megszabadít! Hogy fog ujjongani, mennyire megörül majd neked! Szeretetében szótlanul gyönyörködik  benned, majd ujjongva kiált örömében, mint a Jeruzsálemet ünneplő tömeg."

Isten boldogan örül nekünk! Elhittük, elhisszük ezt? vagy árva keresztyénként kóborlunk az életben?

Megigazolásink által hihetjük, hogy Isten gyönyörködik bennünk - Krisztusban, Krisztus által. Krisztus a megigazulásunk záloga!

Zsolt. 17,15 "Én pedig szemtől szembe meglátom arcodat az igazságban! Micsoda öröm tölt el, mikor felébredek és meglátlak téged!"

Tudok e  Isten jelenlétében örülni? beszélek, beszélgetek erről az örömről másoknak?

Ha elfogadom, megélem mindezt akkor még az a kérdés, hogy azokat akik körülöttem élnek és Isten gyermekei - ugyanúgy ingyen kegyelemből, mint én, és ugyanúgy gyönyörködik bennük Isten mint bennem: Krisztus megváltása árán - azokban én tudok e gyönyörködni? !!!!!!!!!!

Sok gondolatébresztő alapigazság hangzott el, amit önmagam számára igaznak kell elfogadnom ahhoz, hogy az énképem olyan legyen amilyennek Isten lát.

Még nagyobb kérdés, hogy én tudok e Isten gyermekeiben gyönyörködni, vagy a viszonyítás, az méricskélés, ítélgetés határozza meg a kapcsolataimat? - Elbukott ember vagyok ebben!

Mind a két kérdésben szükségem van arra, hogy Isten tisztítsa meg a gondolataimat, szívemet, formáljon Krisztushoz hasonlóvá és bocsássa meg minden torzulásomat, önzésemet, önmagam keresését. - Uram! Hiszem, hogy kegyelemből a Te gyermeked vagyok! Az Isten fiúságomat soha senki nem veheti el tőlem, mert ez a Te döntésedből van, ingyen, kegyelemből. Dicsőség és hála ezért Neked.

Egy lényeges hétvége előtt

A nyári összefoglaló második fejezetével akartam folytatni az írást és eddig vártam a képeket Judittól, de azok majd csak körülbelül 2 hét múlva érnek ide. 

Most viszont egy kicsit nyomot szeretnék hagyni az éppen történő eseményekről, amiket még nem tudok egészen értelmezni. Így a nyári emlékek közzé beszúrom az éppen aktuális gondolataimat. Talán ezzel vissza is találok ide a folyamatosabb íráshoz - amit egyébként alapvetően szeretek, csak éppen lusta disznó vagyok és a halogatásnak az eredménye az, hogy elmúlnak a fejem felett a dolgok, aztán meg már nem érdemes leírni. 

Egy körülbelül 2 éve tartó folyamat foglalkoztat újra és újra, ami ahogy előre halad időben az nem a megoldás, hanem egyre messzebb megy el a megoldástól.

Lehet, hogy régimódi vagyok??? - nem tudom. Ezt a kérdést már sokszor feltettem magamnak, és újra és újra az a válasz alakul ki bennem, hogy ha régimódi is vagyok akkor is én vasárnap délelőttönként azért járok istentiszteletre, hogy IGE hirdetést hallgassak. Erre vágyok, ez ad erőt, lendületet a hétköznapokhoz és ha nem kapom meg akkor minden nehezebb.

 - Szóval amikor ez a probléma már eléggé fájó volt - úgy egy évvel ezelőtt - akkor beszélgettem erről a lelkipásztorral, aki az utóbbi időben más egyházi elfoglaltsága miatt körülbelül 4-5 hetenként tart igehirdetést. A helyettesítések pedig valamilyen témában "előadások", esetleges igei hivatkozással. Engem ez nem épít, fáraszt. A beszélgetés nem volt konfliktusos köztünk, mindketten mondtuk a problémáinkat, s abeli reményünket, hogy rendeződni fognak a dolgok.

Sajnos nem javul, sőt egyre inkább problémás a számomra. Így többször itthon maradtam az elmúlt időben és meghallgattam egy-egy igehirdetést interneten. Jó volt akkor éppen, csak utána éreztem azt, hogy így elmagányosodok, elszakadok a közösségtől. 

Szóval több csavar is van ebben a történetben. Mindeközben időnként az utóbbi másfél évben egy párszor elmentem Budafokra, ahol huszonöt évig voltam gyülekezeti tag. Budafokon most nincs lelkipásztor, s a helyettesítésekben mindig olyan igehirdetést találtam éppen akkor amikor ott voltam, ami "megérte" ott lenni! - Ugyanakkor Laciék, az unokáim egy része is odajár és a huszonöt év alatt - amíg odatartoztam - jó néhány emberrel nagyon szoros testvéri közösségben is éltem, ezek a barátságok most újra kezdtek éledni. Tehát többször is elgondolkoztatott, hogy vajon nem erre kell e lépni tovább.

Ennek a "vajúdásnak", a hogyan is legyen tovább? úgy érzem, hogy egy eléggé sarok pontjához értem most vasárnap. Az igehirdető az a lelkipásztor volt, aki 20 évig volt Budafokon a lelkipásztorom. Nagy hatással volt rám, és sokunkra a szolgálata.

 - Budafokiak most hétvégén mennek péntek - szombat - vasárnapra gyülekezeti csendes napokra. A délelőtti istentisztelet után kérdezte Géza, hogy elmegyünk e mi is velük Balatonszárszóra. Én egyből válaszoltam: nem! - Aztán hazafele meg is magyaráztam, hogy ha elmegyünk az a számomra egy határátlépést jelent és még nem vagyok kész rá. 

Érdekes módon istentisztelet után többen is kérdezték tőlem, hogy nem megyünk e a csendes napokra, a válaszom nekik is ugyanaz volt. 2 nap után, tegnap reggel újra kérdezte Géza, hogy akkor megyünk? - Megértettem hirtelen, hogy ő is ugyanúgy vajúdik a jelenlegi helyzetünk miatt és szeretne megoldást találni. Nem tudtam újra nemet mondani, hisz tudom, hogy ő még nehezebb helyzetben van az által, hogy amikor hazajött Majsáról akkor már az a kész helyzet fogadta, hogy én már új helyre járok. Azt válaszoltam, hogy ha még sikerül elintézni akkor igen. Sikerült. - Így most tényleg úgy gondolom, hogy jelentős döntés előtti határkőnél állunk ismét. Érdekes még egy megjegyzés, amit Budafokon az egyik hozzám nagyon közel álló testvérem mondott a hezitálásomra: "Erzsi, túl rövid az élet ahhoz, hogy csak úgy tologassuk a döntéseinket!" Ez is így van!

Most egyetlen kérés, vágy van a szívemben: Isten adjon vezetést amelyre rá tudok állni és elsegít a döntéshez.

Ma olvastam egy verset, amit beidézek ide:

Istenem! Hozzád kiáltok reggel. 

Segíts imádkozni és

rendezni gondolataimat,

mert egyedül képtelen vagyok rá. 

Bennem sötét van, 

de Nálad világosság van. 

Én egyedül vagyok, 

de Te nem felejtesz el.

Én elcsüggedek, de Te kitartó vagy. 

Én nem értem utaidat, 

de Te tudod, mi az én utam. 

Mennyei Atyám, hálát adok

és dicsérlek az éjszaka

nyugalmáért, az új napért, 

Életemben megtapasztalt 

minden jóságodért, és hűségedért. 

Sok jót tettél velem. 

Hadd fogadjam el a nehezet is a Te kezedből. 

Te nem raksz rám több terhet, 

mint amennyit el tudok hordozni. 

Te gyermekeidnek mindent javára fordítasz.

Dietrich Bonhoeffer

Nyári összefoglaló 1.

Visszatekintő

Sajnos a ritka pillanatok egyike, amikor már nemcsak hiányzik a visszaemlékezés leírása, hanem idő is van rá.

A legutóbbi feljegyzés is hosszú időre visszatekintő volt, most sincs ez másképpen.

A tavaszi napok még a teljes időhiány és csak a túlélésre való koncentrálás jegyében teltek el. Közben gondolatban már egyre inkább június körül járt az agyam, hisz két nagy volumenű esemény előtt álltunk, s mellette néhány épp olyan jelentős kisebb is volt.

A nagy események közé beékelődött Virág felvételije a Zeneakadémián. Amiért imádkoztunk mindnyájan az az volt, hogy az 5 hely közül, ahova jelentkezett oda vegyék fel, ahol Isten majd az élete során feladatot ad, terve van vele. A három első hely a Zeneakadémián belül volt, két osztatlan 6 éves képzés (nagyon hasonló egymáshoz), a harmadik egy hároméves alapképzés. A negyedik és ötödik hely a Károli Gáspár Református egyetem tanító, kántor, illetve tanító szak volt. Károlin már volt alkalmasságin és tudtuk, hogy a pontszáma alapján minden esélye meg van arra, hogy felvegyék. DE a Zeneakadémián nincs hozott pontszám; ott a felvételi (3 nap) alapján lehet pontokat szerezni és majd meglátjuk július 23.-án . . . . Természetesen a felvételi már arra az időre esett amikor Juditék itthon voltak Amerikából és a legnagyobb készülődésben voltunk az esküvőre. Szegény Virágom a maga kis önbizalom hiányos énjével és a nagy jószívű mindent adok természetével bizony nehéz helyzetben volt. Felvételi előtt még leszervezett, kivitelezett egy lánybúcsút a nővérének, járt zenekari próbákra az esküvő előkészületéhez, stb. ÉS felvételizett, amiről persze mindig úgy került elő, hogy sorolta mi minden nem sikerült. - Hát ehhez képest vártuk a július 23.-át. Hitben.

Ma már messze mögöttünk van és még mindig a nagy csodálkozás és a végtelen öröm van bennünk. Felvették Virágot az általa első helyként bejelölt szakra. Marad nálam kollégista! Szeptembertől a Zeneakadémia egyházzeneművész-tanár (egyházzene-orgonaművész) ének-zeneművész tanár osztatlan 12 féléves zeneművésztanár szakára fog járni.

Ez a pár sor egy hosszú időszak összefoglalója, s egy új kezdetért való hálaadás.

A nyár egyik nagy eseményéről szóban csak annyit, hogy gyönyörű volt és minden szép rendben történt. Csodálatos dolog egy unoka esküvője! Különösen akkor amikor annak az öröme teljesedik benne, hogy gyermekeink után unokáink életében is láthatjuk Isten gondviselő kegyelmét és azt, hogy ők ezt hittel fogadják, egész életükkel szeretnék Krisztust szolgálni.

Többet nem is szeretnék írni az esküvőről, hisz a képek sokkal beszédesebbek.

Visszatekintés

Nem is gondoltam, hogy ennyire régen nem írtam le semmit . . . - a napok szinte csak a mindennapi feladatok elvégzésére, s a túlélésre mentek január elejétől mostanáig.

Karácsony napjairól, a családi együttlétről, és az utána Mátraházán eltöltött 6-7 napról bizony jó lett volna emléket állítani, mert nagyon szépek voltak.

Különösen jelentős volt számomra az óév utolsó istentiszteletének igehirdetése. Olyannyira, hogy még most is emlékszem rá! :)

Józsué vezetésével a Jordánon átkel Izrael népe az ígéret földjére. Egy új nemzedék kel át, nem azok akik átélték a Vörös-tengeren való átkelés csodáját. - Isten a negyven évi pusztai vándorlásban újra és újra kegyelemmel hajol az engedetlen, lázadó néphez. Milyen nagy dolog, hogy a következő nemzedéknek is megadatik az az ajándék: megtapasztalják, átélik Isten jelenlétének hatalmas erejű csodáját. - Az átkelés után (Józs 4,4-9) emlék oszlopokat állítanak Izrael törzsei szerint, hogy "ha majd kérdezik fiaitok, hogy miféle kövek ezek, akkor ezt mondjátok nekik: kettévált a Jordán vize az Úr szövetségládája előtt, amikor átkelt a Jordánon; kettévált a Jordán vize, és erre emlékeztetik ezek a kövek Izrael fiait mindörökre". - Személyes üzenetté vált ez számomra nagyon: mennyi áldás, mennyi ajándék volt 2014-ben az életünkben; állítottam e "emlékoszlopot"? Elmondtam e gyermekeimnek, unokáimnak, a körülöttem élőknek, hogy mindaz amink van, ami történik velünk nem az én életem munkájának az eredménye, hanem ISTEN áldása és kegyelme által van. A Menedék 30 évéről megemlékezünk e, állítunk e emlékoszlopot mindannak a csodának, megtartatásnak amiben részesített bennünket Isten? - Az utánunk jövő generáció a mi bizonyságtételünk alapján ismerheti meg mindazt amit átéltünk.

Január, február, március minden könyvelő életében "borzalom", szerintem még a fiatalokéban is, de most ebben az évben beláttam, hogy megöregedtem, s már alig-alig bírom a tempót. Így egyértelműen leszögeztem, hogy ez az utolsó év a Menedéknél (30 év után) amikor - ha Isten engedi még - dolgozom. Nyáron elkezdem a várható utód betanítását, apránként átadom a feladatokat, és év végén még segítek a zárási munkákban. Mindezt azzal a jó érzéssel teszem, hogy itt van ennek az ideje, s hála van a szívemben, hogy mind-ezidáig megsegített az Úr, s nem volt probléma a munkámmal.

Január elsejétől Noé óvodás, és nagyon könnyen beilleszkedett, sokat jelent az óvoda a fejlődésében. Most éppen a háromhetes kórházi rehabilitáció harmadik hetét járják a Budai Gyerekklinikán, s ott is megállapították, hogy az óvodai foglalkozás eredménye nagyon jó. - Ezzel egy időben Ancsa napi 4 órára visszament dolgozni - a kellemeset a hasznossal alapján: a gyereket Budapestre hordja óvodába, itt ledolgozza a 1/2 napot, s utána viszi haza Noét ebéd után. Természetesen a családi kasszában is számít a fél fizetés is.

Nagyon sok Ancsa feladata is, visszarázódni a munkába; a három év alatt elmaradt, vagy lemaradt feladatokat átrágni, feldolgozni, újra naprakésznek lenni a jogszabályi változásokban, stb. S ez csak a munkahely. Otthon pedig Johanna elsős - indítani, segíteni kell a gyereket abban, hogy jól és precízen teljesítse a feladatait, önállósodjon. Közben készülődés Lidi esküvőjére, ami bizony már szinte karnyújtásnyira van. Ancsa varrja a menyasszonyi ruhát, a koszorús lányok ruháját, s segít a rengeteg ilyen-olyan feladat megoldásában ami egy esküvőhöz kapcsolódik.

Lídia harmadéves az egyetemen, az év első féléve jól sikerült, s remélhetőleg a második félévről is mihamarabb meglesznek a vizsgái és az esküvő előtt még tud egy picit szusszanni.

Igen: a nagymama hotelból egy fióka kirepül júniusban. A másik fióka további sorsa még nyitott. Nehezen, sok vívódás után, de megszületett a döntés hogy hova jelentkezik továbbtanulni. Első helyen a Zeneakadémiára, Egyházzene tanszakra: orgona, karvezetés, ének tanári diploma megszerzése lenne a cél. Hat éves osztatlan egyetemi képzés. - Ha felveszik akkor a nálam töltött öt év után jönnek a további évek. Másod helyen a Károli Gáspár Református Egyetem kántor, tanítói szakára jelentkezett. Itt már volt alkalmassági vizsgán, s annak alapján, valamint a meglévő pontszámai alapján a felvétele borítékolva van. Ez a két szak Nagykőrösön van párosítva, négyéves képzés. (Annyi azonban itt zárójelben hozzátartozik ehhez, hogy 2015/2015-ös tanévben nem indítottak ilyen párosításban szakot a kevés jelentkező miatt.) Isten kezébe tettük le, Ő tudja mi a terve Virággal, s Virág engedelmes gyermeke és szolgálója szeretne lenni Urának.

Pár vidám képpel zárom a hosszú időre visszanyúló rövid emlékezést. Az év első napja Noé születése óta ünnepibb jelentőséget kapott. Ebben az évben lett három éves a fiú!