Isten irántad való szeretete soha, soha, soha nem fog elmúlni.

„Éljetek és cselekedjetek úgy, ahogy az méltó azokhoz, akik az ehhez hasonló nagyszerű áldásokra lettek kiválasztva.” (Efézusi levél 4:1, TLB fordítás)

Isten irántad való szeretete soha, soha, soha nem fog elmúlni. Mindig szeretni fog. Semmi sem teheti tönkre a kapcsolatodat Istennel. Ha felfogod ezt a tényt, megváltozik az életed.

A Róma 8:38-39 ezt mondja:  ,,Mert meg vagyok győződve, hogy soha semmi sem választhat el minket az Ő szeretetétől. Halál nem, és élet sem. Angyalok sem fogják, és magának a pokolnak minden ereje sem tudja Isten szeretetét távol tartani. A mával kapcsolatos félelmeink, a holnaptól való aggodalmaink, vagy a hely, ahol vagyunk - magasan az égben, vagy az óceán legmélyén -, soha semmi nem fog tudni elválasztani minket Isten szeretetétől, amit az Úr Jézus Krisztus mutatott meg akkor, amikor meghalt értünk.” (TLB fordítás)

Ha odanyújtod a kezed Istennek, Ő megragadja, és soha nem ereszti el. Te lehet, hogy néha szeretnéd  elengedni az övét, de ő nem fogja. Örökre biztonságban vagy. Ha egyszer beleszületsz egy családba, azt nem tudod meg nem történtté tenni. Ha újjászülettél, nem tudsz "kiszületni" Isten családjából. Ha egyszer a neved be lett írva az élet könyvébe, azt nem lehet kitörölni - kitörölhetetlen tintával lett beírva. Nem számít, milyen sok kétely vagy félelem van benned,  és az sem, hogy mennyi bűnt követtél el. Ha a bizalmadat Jézusba veted,  akkor ő azt mondja, hogy semmi(!) nem választhat el az ő szeretetétől. Bármivel is kell szembenézned az életben, sosem vagy egyedül.

A jó hír ez: Isten megbocsátott neked, szabad vagy, Isten melletted van, és mindig szeretni fog.

Napi remény mai gondolatai - ide másoltam, mert annyira tömören és átfogóan meghatározza a hitem alapvető biztonságát, reménységét és Isten mindenekfelett való csodálatos szeretetét, amely öröktől fogva és örökké az enyém Krisztus váltsága árán.

Kicsit nehézkesen mennek a napok Virágnak - nagyon be van fogva: rengeteg a tantárgy, és ebből adódóan reggeltől estig bent van a Zeneakadémia különböző épületeiben. Igen fáradtan jön este haza, nem igen lehet vele kommunikálni sajnos. De ezt nem lehet erőltetni, ő ilyen. Alapjaiban nem közlékeny, de ha fáradt, vagy nehézsége van akkor pláne bezárkózik. Biztos, hogy neki nehezebb ez, min nekem. Mindenesetre én is fájdalommal élem meg.

Van egy nagy hír: DÉDUNOKÁM lesz! :)

Hétfő este jöttek be Barbiék elmesélni, hogy kisbabát várnak. Nagyon boldogok és természetesen én is velük. Tegnap elmentem Ágival, Lacival a Törökbálinti Qutlet Áruházba, ahol 1-2 dolgot akartam magamnak venni. Vagy nem találtam azt ami tetszene, vagy nagyon drága volt, így vettem 3 db nagyon, nagyon cuki kombidresszt a bébinek. Barbikámnak  tegnap szenvedős napja volt hányinger miatt, este felvidította a cuki baba holmi! :) Első darabok.

Hát nem pont ilyenek, de még cukibbak és nem is ennyi csak 3 db! és nemtől független szín és minta. :)

Szárszó után

"Boldog, akinek bűneit megbocsátották, és vétkeit eltörölték.

Áldott, akit az Örökkévaló felmentett minden vád alól, és szellemében nincs hamisság.

Ameddig eltitkoltam bűneimet, még csontjaim is kiszáradtak, naphosszat segítségért kiáltoztam.

Éjjel - nappal rám nehezedett kezed, Örökkévaló.

Erőm kiszáradt, mint a fű, a tikkasztó, forró nyárban.

De bevallottam neked bűnömet, nem takargattam tovább vétkeimet. 

Azt mondtam: "Bevallom az Örökkévalónak vétkemet!" 

Te pedig megbocsátottál nekem, Örökkévaló.

Így imádkozzon bocsánatodért mindenki, aki a tiéd, Örökkévaló!

Keressen téged, amíg megtalálhat, akkor még hatalmas árvíz sem borítja el.

Örökkévaló, te vagy rejtekhelyem, körülveszel, és megvédesz engem, ezért örvendezek benned!"

32. Zsolt

Péntek este Budafokiakkal Szárszón

Eljött a péntek és mi is eljöttünk Balatonszárszóra. -

Mennyi régi barát, testvér, mennyi ölelés . . . és kedves szó . . . jóízű beszélgetés. Igen, tudtam hogy ez így lesz, legalábbis nagyon éreztem. Hatással van rám ezt sem tagadhatom. Ugyanakkor nem az érzéseim alapján kell tovább lépni, ez biztos!

Este kicsit elhúzódóan kezdődött az előadás. A zenészeknek kellett összeállítani a felszerelést, beállítani a hangzást, stb. Közben persze ott ücsörögve lehetett beszélgetni. Sztasák Viola ült mellettem.

A hétvége témája: Növekedjetek a kegyelemben

Indentitásunk és annak pillérei az esti előadás témája, címe.

A lényeges sarokpontjai az esti előadásnak:

Az vagy akinek tartod magad!

Ján 1,12 "Akik befogadták - vagyis hisznek benne - (Krisztust) azoknak mind felhatalmazást és lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekei legyenek"

Isten fiainak nevez bennünket és azok is vagyunk! Az Ő szeretetét ez határozza meg. Ő örökbefogadott minket! Megváltott, hogy gyermekei lehessünk.

Az önazonosság - az, hogy tudom: Isten gyermeke vagyok - méltóságot ad, és eszerint kell éljek, viselkedjek! Én a Királyok Királyának gyermeke vagyok! Én az Urak Urának a gyermeke vagyok! A porban, a nehézségben, a kudarcban és minden e földi nyomorúságban, vagy esetleg jóban az indentitásom: Isten gyermeke vagyok.

Ez a védettségünk forrása. Isten nem hagyja árván gyermekeit.

A sóhajtozás, siránkozás, az "árvaság" azt jelenti, hogy nem a fiússág állapotában élek.

Ef 2:8-9 "Mert egyedül Isten kegyelme tette lehetővé, hogy a hitetek által üdvösségre jussatok. Ez nem a ti érdemetek, hanem Isten ajándéka! Nem jó cselekedetek eredménye, senki  ne dicsekedhessen."

Kegyelemből kaptuk az Isten fiúságot, Isten döntése volt! Ajándékba kaptuk, nem jár, nem érdemeltük ki. Fizetség, ellenszolgáltatás nélkül kaptuk.

Az Isten gyermekség áldása.

Zof 3:17 "Istened, az Örökkévaló, veled van! Legyőzhetetlen harcos, megment Ő és megszabadít! Hogy fog ujjongani, mennyire megörül majd neked! Szeretetében szótlanul gyönyörködik  benned, majd ujjongva kiált örömében, mint a Jeruzsálemet ünneplő tömeg."

Isten boldogan örül nekünk! Elhittük, elhisszük ezt? vagy árva keresztyénként kóborlunk az életben?

Megigazolásink által hihetjük, hogy Isten gyönyörködik bennünk - Krisztusban, Krisztus által. Krisztus a megigazulásunk záloga!

Zsolt. 17,15 "Én pedig szemtől szembe meglátom arcodat az igazságban! Micsoda öröm tölt el, mikor felébredek és meglátlak téged!"

Tudok e  Isten jelenlétében örülni? beszélek, beszélgetek erről az örömről másoknak?

Ha elfogadom, megélem mindezt akkor még az a kérdés, hogy azokat akik körülöttem élnek és Isten gyermekei - ugyanúgy ingyen kegyelemből, mint én, és ugyanúgy gyönyörködik bennük Isten mint bennem: Krisztus megváltása árán - azokban én tudok e gyönyörködni? !!!!!!!!!!

Sok gondolatébresztő alapigazság hangzott el, amit önmagam számára igaznak kell elfogadnom ahhoz, hogy az énképem olyan legyen amilyennek Isten lát.

Még nagyobb kérdés, hogy én tudok e Isten gyermekeiben gyönyörködni, vagy a viszonyítás, az méricskélés, ítélgetés határozza meg a kapcsolataimat? - Elbukott ember vagyok ebben!

Mind a két kérdésben szükségem van arra, hogy Isten tisztítsa meg a gondolataimat, szívemet, formáljon Krisztushoz hasonlóvá és bocsássa meg minden torzulásomat, önzésemet, önmagam keresését. - Uram! Hiszem, hogy kegyelemből a Te gyermeked vagyok! Az Isten fiúságomat soha senki nem veheti el tőlem, mert ez a Te döntésedből van, ingyen, kegyelemből. Dicsőség és hála ezért Neked.

Egy lényeges hétvége előtt

A nyári összefoglaló második fejezetével akartam folytatni az írást és eddig vártam a képeket Judittól, de azok majd csak körülbelül 2 hét múlva érnek ide. 

Most viszont egy kicsit nyomot szeretnék hagyni az éppen történő eseményekről, amiket még nem tudok egészen értelmezni. Így a nyári emlékek közzé beszúrom az éppen aktuális gondolataimat. Talán ezzel vissza is találok ide a folyamatosabb íráshoz - amit egyébként alapvetően szeretek, csak éppen lusta disznó vagyok és a halogatásnak az eredménye az, hogy elmúlnak a fejem felett a dolgok, aztán meg már nem érdemes leírni. 

Egy körülbelül 2 éve tartó folyamat foglalkoztat újra és újra, ami ahogy előre halad időben az nem a megoldás, hanem egyre messzebb megy el a megoldástól.

Lehet, hogy régimódi vagyok??? - nem tudom. Ezt a kérdést már sokszor feltettem magamnak, és újra és újra az a válasz alakul ki bennem, hogy ha régimódi is vagyok akkor is én vasárnap délelőttönként azért járok istentiszteletre, hogy IGE hirdetést hallgassak. Erre vágyok, ez ad erőt, lendületet a hétköznapokhoz és ha nem kapom meg akkor minden nehezebb.

 - Szóval amikor ez a probléma már eléggé fájó volt - úgy egy évvel ezelőtt - akkor beszélgettem erről a lelkipásztorral, aki az utóbbi időben más egyházi elfoglaltsága miatt körülbelül 4-5 hetenként tart igehirdetést. A helyettesítések pedig valamilyen témában "előadások", esetleges igei hivatkozással. Engem ez nem épít, fáraszt. A beszélgetés nem volt konfliktusos köztünk, mindketten mondtuk a problémáinkat, s abeli reményünket, hogy rendeződni fognak a dolgok.

Sajnos nem javul, sőt egyre inkább problémás a számomra. Így többször itthon maradtam az elmúlt időben és meghallgattam egy-egy igehirdetést interneten. Jó volt akkor éppen, csak utána éreztem azt, hogy így elmagányosodok, elszakadok a közösségtől. 

Szóval több csavar is van ebben a történetben. Mindeközben időnként az utóbbi másfél évben egy párszor elmentem Budafokra, ahol huszonöt évig voltam gyülekezeti tag. Budafokon most nincs lelkipásztor, s a helyettesítésekben mindig olyan igehirdetést találtam éppen akkor amikor ott voltam, ami "megérte" ott lenni! - Ugyanakkor Laciék, az unokáim egy része is odajár és a huszonöt év alatt - amíg odatartoztam - jó néhány emberrel nagyon szoros testvéri közösségben is éltem, ezek a barátságok most újra kezdtek éledni. Tehát többször is elgondolkoztatott, hogy vajon nem erre kell e lépni tovább.

Ennek a "vajúdásnak", a hogyan is legyen tovább? úgy érzem, hogy egy eléggé sarok pontjához értem most vasárnap. Az igehirdető az a lelkipásztor volt, aki 20 évig volt Budafokon a lelkipásztorom. Nagy hatással volt rám, és sokunkra a szolgálata.

 - Budafokiak most hétvégén mennek péntek - szombat - vasárnapra gyülekezeti csendes napokra. A délelőtti istentisztelet után kérdezte Géza, hogy elmegyünk e mi is velük Balatonszárszóra. Én egyből válaszoltam: nem! - Aztán hazafele meg is magyaráztam, hogy ha elmegyünk az a számomra egy határátlépést jelent és még nem vagyok kész rá. 

Érdekes módon istentisztelet után többen is kérdezték tőlem, hogy nem megyünk e a csendes napokra, a válaszom nekik is ugyanaz volt. 2 nap után, tegnap reggel újra kérdezte Géza, hogy akkor megyünk? - Megértettem hirtelen, hogy ő is ugyanúgy vajúdik a jelenlegi helyzetünk miatt és szeretne megoldást találni. Nem tudtam újra nemet mondani, hisz tudom, hogy ő még nehezebb helyzetben van az által, hogy amikor hazajött Majsáról akkor már az a kész helyzet fogadta, hogy én már új helyre járok. Azt válaszoltam, hogy ha még sikerül elintézni akkor igen. Sikerült. - Így most tényleg úgy gondolom, hogy jelentős döntés előtti határkőnél állunk ismét. Érdekes még egy megjegyzés, amit Budafokon az egyik hozzám nagyon közel álló testvérem mondott a hezitálásomra: "Erzsi, túl rövid az élet ahhoz, hogy csak úgy tologassuk a döntéseinket!" Ez is így van!

Most egyetlen kérés, vágy van a szívemben: Isten adjon vezetést amelyre rá tudok állni és elsegít a döntéshez.

Ma olvastam egy verset, amit beidézek ide:

Istenem! Hozzád kiáltok reggel. 

Segíts imádkozni és

rendezni gondolataimat,

mert egyedül képtelen vagyok rá. 

Bennem sötét van, 

de Nálad világosság van. 

Én egyedül vagyok, 

de Te nem felejtesz el.

Én elcsüggedek, de Te kitartó vagy. 

Én nem értem utaidat, 

de Te tudod, mi az én utam. 

Mennyei Atyám, hálát adok

és dicsérlek az éjszaka

nyugalmáért, az új napért, 

Életemben megtapasztalt 

minden jóságodért, és hűségedért. 

Sok jót tettél velem. 

Hadd fogadjam el a nehezet is a Te kezedből. 

Te nem raksz rám több terhet, 

mint amennyit el tudok hordozni. 

Te gyermekeidnek mindent javára fordítasz.

Dietrich Bonhoeffer