Eljött a péntek és mi is eljöttünk Balatonszárszóra. -
Mennyi régi barát, testvér, mennyi ölelés . . . és kedves szó . . . jóízű beszélgetés. Igen, tudtam hogy ez így lesz, legalábbis nagyon éreztem. Hatással van rám ezt sem tagadhatom. Ugyanakkor nem az érzéseim alapján kell tovább lépni, ez biztos!
Este kicsit elhúzódóan kezdődött az előadás. A zenészeknek kellett összeállítani a felszerelést, beállítani a hangzást, stb. Közben persze ott ücsörögve lehetett beszélgetni. Sztasák Viola ült mellettem.
A hétvége témája: Növekedjetek a kegyelemben
Indentitásunk és annak pillérei az esti előadás témája, címe.
A lényeges sarokpontjai az esti előadásnak:
Az vagy akinek tartod magad!
Ján 1,12 "Akik befogadták - vagyis hisznek benne - (Krisztust) azoknak mind felhatalmazást és lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekei legyenek"
Isten fiainak nevez bennünket és azok is vagyunk! Az Ő szeretetét ez határozza meg. Ő örökbefogadott minket! Megváltott, hogy gyermekei lehessünk.
Az önazonosság - az, hogy tudom: Isten gyermeke vagyok - méltóságot ad, és eszerint kell éljek, viselkedjek! Én a Királyok Királyának gyermeke vagyok! Én az Urak Urának a gyermeke vagyok! A porban, a nehézségben, a kudarcban és minden e földi nyomorúságban, vagy esetleg jóban az indentitásom: Isten gyermeke vagyok.
Ez a védettségünk forrása. Isten nem hagyja árván gyermekeit.
A sóhajtozás, siránkozás, az "árvaság" azt jelenti, hogy nem a fiússág állapotában élek.
Ef 2:8-9 "Mert egyedül Isten kegyelme tette lehetővé, hogy a hitetek által üdvösségre jussatok. Ez nem a ti érdemetek, hanem Isten ajándéka! Nem jó cselekedetek eredménye, senki ne dicsekedhessen."
Kegyelemből kaptuk az Isten fiúságot, Isten döntése volt! Ajándékba kaptuk, nem jár, nem érdemeltük ki. Fizetség, ellenszolgáltatás nélkül kaptuk.
Az Isten gyermekség áldása.
Zof 3:17 "Istened, az Örökkévaló, veled van! Legyőzhetetlen harcos, megment Ő és megszabadít! Hogy fog ujjongani, mennyire megörül majd neked! Szeretetében szótlanul gyönyörködik benned, majd ujjongva kiált örömében, mint a Jeruzsálemet ünneplő tömeg."
Isten boldogan örül nekünk! Elhittük, elhisszük ezt? vagy árva keresztyénként kóborlunk az életben?
Megigazolásink által hihetjük, hogy Isten gyönyörködik bennünk - Krisztusban, Krisztus által. Krisztus a megigazulásunk záloga!
Zsolt. 17,15 "Én pedig szemtől szembe meglátom arcodat az igazságban! Micsoda öröm tölt el, mikor felébredek és meglátlak téged!"
Tudok e Isten jelenlétében örülni? beszélek, beszélgetek erről az örömről másoknak?
Ha elfogadom, megélem mindezt akkor még az a kérdés, hogy azokat akik körülöttem élnek és Isten gyermekei - ugyanúgy ingyen kegyelemből, mint én, és ugyanúgy gyönyörködik bennük Isten mint bennem: Krisztus megváltása árán - azokban én tudok e gyönyörködni? !!!!!!!!!!
Sok gondolatébresztő alapigazság hangzott el, amit önmagam számára igaznak kell elfogadnom ahhoz, hogy az énképem olyan legyen amilyennek Isten lát.
Még nagyobb kérdés, hogy én tudok e Isten gyermekeiben gyönyörködni, vagy a viszonyítás, az méricskélés, ítélgetés határozza meg a kapcsolataimat? - Elbukott ember vagyok ebben!
Mind a két kérdésben szükségem van arra, hogy Isten tisztítsa meg a gondolataimat, szívemet, formáljon Krisztushoz hasonlóvá és bocsássa meg minden torzulásomat, önzésemet, önmagam keresését. - Uram! Hiszem, hogy kegyelemből a Te gyermeked vagyok! Az Isten fiúságomat soha senki nem veheti el tőlem, mert ez a Te döntésedből van, ingyen, kegyelemből. Dicsőség és hála ezért Neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése