Hetvenöt

A bejegyzések időrendi sorában a két pihenős emlék után a 75. születésnapom következik. - Nos, ezt sem gondoltam hogy megélem. Olyan sokszor voltam életemben beteg, időnként az orvosok sem biztattak sok reménnyel, aztán még ehhez jött az édesapám "bölcs" megjegyzése, - mármint, hogy a mi felmenőink hetven év körül elmennek. (Valahogy a fejemben maradt ez, és sokszor előjön a gondolat.) - Mindezek mellett, vagy mindezek ellenére a Mindenható nem így mérte ki az éveim számát. - Még tartanak.

"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féld az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak." Péld 3,5-8

59 évvel ezelőtt ragadott meg Isten kegyelme, az életem több mint 2/3 részét abban a kiváltságban, lehetőségben élhetem, hogy bízhatok az Úrban. Megkérdezgettem magamtól most így visszatekintve is, hogy teljes szívből bízok e az Úrban? „Bizony többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél. Olyan az engedetlenség, mint a varázslás bűne”  1Sám 15,22 - Sokszor foglalkoztat, foglalkoztattattak ezek az Igék az elmúlt évtizedekben. Hányszor próbálgatok a magam eszére támaszkodni és amikor már újra és újra jön a kudarc, akkor belátom, elfogadom, hogy  minden utamon csak Őreá támaszkodhatok, és Ő egyengetni fogja az utamat. Milyen sokszor tette nagy kegyelemmel a görbét egyenessé, s látatta meg velem, hogy nem mondott le rólam, féltőn szeret. Az engedelmesség nem annak a kérdése, hogy értelemmel is úgy döntenék, ahogy az adott helyzetben Isten várja tőlem. 

Egyedüli gyerek voltam egy néptelen családban, így még unokatestvéreim sem voltak. S most ha összejön a család és mindenki ott van - a jövevények is (ahogy én nevezem a házastársakat, leendő házastársakat) - akkor harmincas a létszám! Én ezt nagy csoda és ajándékként élem meg. Ennél még nagyobb kincs az, hogy a harminc tagú család jelentős része elfogadta Krisztus megváltó kegyelmét és egymással békességben élő, egymást segítő emberek, akik osztoznak egymás örömében, nehézségeiben. Nagy ajándék, és nagy kegyelem ez.
Három részre is osztható ez a hetvenöt év: az első huszonöt év a felnőtté válás mellett a megtérés, az élet dolgaiban való önállósodás ideje volt. A második huszonöt év ajándéka a négy gyermek. A gyermekeim felnőtté válása, megtérése, házasság kötése, első unokák megszületése. - A harmadik huszonöt évre talán leginkább az jellemző, hogy sokféle szolgálati lehetőséget adott Isten, amik örömöt adtak és amikor küzdelmeken mentem keresztül megtapasztalhattam Isten megtartó kegyelmét. Nem hagyott magamra. Ezekben az években - különösen ennek az első tizenöt évében - sokszor voltam emberileg magamra hagyva döntés helyzetekben, és az élet mindennapos dolgaiban egyaránt. Időnként ebben az időszakban  különösen az első tíz évében - megviseltek a nehézségek, és hoztam rossz döntéseket emberi magányosságomban. - Isten nem hagyott el, kiemelt és magához ölelt, megbocsátott és tanulom, hogy én is bocsássak meg magamnak. - Az utóbbi tíz év nagyobb része pedig ismét egy új szakasz: vissza kell szokni a magányosságból a társas, alkalmazkodó élethez. Nem könnyű, főleg, hogy emberi adottságaim sincsenek igazán hozzá. 

Kedvesen és sok szeretettel köszöntöttek az összegyült családtagjaim, és egyben mindjárt be is jelentették, hogy a következő nagy együttlét akkor lesz amikor Judit lányom és Hannah nevű unokám itthon lesz Magyarországon: megünnepli a család az 50. házassági évfordulónkat. Egy hónapos csúszással ugyan, de akkor mind a négy gyermekemmel együtt lehetünk. - Ezzel kapcsolatban kifejezett kérésem volt, hogy csak családi körben szeretnék erről megemlékezni, semmilyen más nyilvános köszöntést nem kérek. Majd a következő bejegyzés erről fog szólni képekben és néhány gondolatban.

Itt most egy pár képet teszek el emlékként a születésnapról. 
Lehet, hogy majd később beszúrök képet (képeket), egyenlőre késnek, és én már elég rég megírtam ahhoz ezt a bejegyzést, hogy "piszkozat"-ból áttegyem a blogba. - Így talán hamarabb lendületet veszek a következő bejegyzés írásához. 

Visszatekintő a tavaszi pihenésekre 2.

Annyi minden történt az utóbbi időben, és amint már az előző bejegyzésben írtam jócskán el vagyok maradva az "emlékkövecskéimmel". Tegnap némiképpen lendületbe jöttem és ez is motivál arra, hogy a második tavaszi pihenésünkről is eltegyek egy pár képet, pár emlék mondatot.

Egerszalókon egy nagyon, nagyon barátságos szállást találtam, ahol az egerszalóki gyógyvizes medence jótékony hatásait is lehet élvezni. Ez jelentős dolog anyagilag, ugyanis az egerszalóki termálfürdő ára horror! - Tehát jó a szállás, jól főznek, és a fürdési lehetőség is jó. Annyira meg voltunk elégedve a helyzetünkkel, hogy ha élünk és még lehetőségünk is lesz rá, akkor jövő évben is szeretnénk elmenni. - A távolság sem túl nagy, szóval nagyon kerek volt! :)

A szállástól nem messze nagyon jó kiránduló helyek vannak, amit még én is meg tudtam közelíteni gyalog! Gyönyörű látványt nyújtanak a közeli termálfürdő melletti sóhegyek, és nem messze vannak a ma már látványosságként mutatott barlanglakások. Ezeket a 19. században "építették" (vájták a sziklába) és egészen 1980-as évekig használták. A berendezése korabeli, ez is érdekes, de még érdekesebb végig gondolni, hogy az egy légterű helyiségben - némi elválasztással - zajlott az élet minden funkciója és még az állatokat is ott tartották. Természetesen víz, csatorna nem volt. - A nagy kényelmünk mellett el sem tudjuk ma már képzelni, hogy miképpen lehetett megoldani a mindennapi életfunkciókat - és mégis élet volt itt!

A sóhegyek:

A barlanglakásokról egy pár kép: 

Kirándultunk Egerbe is, szép volt, csak a gyaloglás kissé túl hosszúra sikerült nekem, utána két napig csak totyogtam, mint kacsa a jégen. :))

Mezőkövesdre volt még egy nagyon szép kirándulásunk, ahol fazekasnál voltunk :) - és a Kisjankó Bori emlékházban. A népművészet csodáit láthattuk, természetesen újabb 3 db csetresszel gyarapodott a már amúgyis tetemes gyűjteményem.

Visszatekintő a tavaszi pihenésekre 1.

Változó nagyon, hogy milyen a vonzódásom ehhez az oldalhoz. Van amikor szinte hetente jön a késztetés: meg kellene örökíteni valamit, máskor pedig a sok, sok esemény ellenére se időm, se hangulatom ahhoz, hogy leírjak egy egy jelentősebb eseményt, vagy élményt.

Most, hogy megnéztem az utolsó bejegyzés dátumát az előbbi megállapítás ismét megerősödött bennem. 

Nagyon sok minden történt a nyáron, és mindegyikről lehetne egy-egy emlékkövecskét eltenni, 

Sorba is veszem, ebben a bejegyzésben a két tavaszi "nyaralásunkból" az első emlékeit teszem el. 

A sok, sok munka után ezekkel a kisebb pihenésekkel készültünk a nyári nagy eseményekre, amik élményben igen gazdagnak ígérkeztek, de azt már előre tudtam, hogy a számomra már bizony fárasztó is lesz. Mostanában kezdem egyre inkább érezni a koromat. - Eddig jobbára viccelődtem az éveim számával, mert nem terhelt meg. Körülbelül egy éve érzem, hogy bizony utolérem őket, és fizikai erőnlétben, teljesítményben már nehezen mennek az egy-egy napra eltervezett feladatok. - Ez is elkövetkezett. :(

Első ötnapos pihenésünk Sopronban volt májusban. - Sopronban már többször jártunk, de csak átutazóban, most az öt nap alatt a várost és tágabb környékét is bejártuk. Némileg korlátozott bennünket, hogy az időjárás nem volt igazán barátságos. Ez viszont rásegített arra, hogy többet pihenjünk. Végül is szép helyeken jártunk és sokat pihentünk nagyon jó körülmények között voltunk.

Soproni emlékek:

A másik jelentősebb kirándulás: Kőszeg, Cák, Faludi völgy - sok, sok régi emlék felidézését jelentette. Gyerekekkel többször nyaraltunk (sátoroztunk) Cákon, és Ausztriában a Rohonc melletti Faludi völgyben. Az időjárás nem nagyon  motivált arra, hogy elinduljunk emlékidéző túrára, de a helyek közelsége miatt mégsem akartuk elszalasztani a lehetőséget. Milyen jól tettük! - Ez persze igazán akkor derült ki amikor már túl voltunk a kiránduláson. Ugyanis amíg egyik helyről a másikra mentünk többször is szakadt az eső, de amikor ki akartunk szállni az autóból mindig éppen nem esett, sőt voltak pillanatok amikor még a nap is megajándékozott bennünket egy-egy mosollyal. 

Kőszeg:

 és közben még a nap is kisütött:)

Cáki pincék:

Ez az a pince aminek a tetőterét kedves barátainknak Géza csinálta meg, hogy a népes család a régi borospincét nyaralónak használhassa. Itt sátoroztunk a telken többször is a gyerekekkel.

és így néznek ki az eredeti pincék a "pincesoron" - ami ma már "látványosság"

 

Géza nem fázós, így az öltözékből lehet következtetni arra, hogy május végén milyen időt fogtunk ki. - Felöltöztünk, nem fáztunk és lehetett nosztalgiázni. Cákról átmentünk Ausztriába, megnéztük még Rohoncot és a Faludi völgyet is. - Már az utóbbi sem a régi, sokat fejlesztettek a tó körül, hogy kedvelt kiránduló, fürdő hellyé tegyék. 

Következik majd a legközelebbi bejegyzésben Egerszalók, ami időjárás szempontjából a kedvesebb arcát mutatta és sok kirándulással kellemes élménnyé vált. - Esetleg oda máskor is visszamegyünk annyira szép és olyan sok lehetőséget tartogat kirándulásra is.