Gondolatok a szeretetről

,,Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. 

Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég.” 

(Zsoltárok 89,2)

Isten szeretete türelmes, kitartó és állhatatos.

Csodálatos tudni azt, hogy Isten soha nem mond le rólam. Nem számít, mit teszek, az Ő szeretete soha nem múlik el. Elég széles ahhoz, hogy elérjen mindenkit, és elég hosszú ahhoz, hogy örökké tartson.

Isten már nem tud jobban szeretni annál, mint ahogy most szeret,  viszont kevésbé sem fog szeretni.

Szeret a jó napjaimon, és szeret a rossz napjaimon is. Az Ő szeretete nem  tőlem függ.  Isten maga a szeretet, és Ő a szeretetét ingyen adja. Nem lehet megdolgozni érte, és nem lehet kiérdemelni.

Csodálatos dolog ez, és naponta - főleg a nehéz napokon - kell erre szüntelen emlékezni, és ettől a szívem megbátorodik, élővé válik bennem ennek a szeretetnek a valósága és a tudata. Isten szeretete élő valóság - a kérdés az, hogy benne élek e? a tudatomban, a szellememben jelen van e, vagy elhiszem amit a kudarcok, nehézségek idején a Sátán mond: küzdj, de úgyse mész semmire! Neked csak a küzdés jutott! S ezt sokféleképpen tudja még mondogatni. 

Összes kudarcomra, nehézségemre, bűnömre már áll a felelet Isten végtelen szeretetéből : a Golgota. 

Nagyon jó mindezeket végig gondolni egy küzdelmes és időnként kudarcokkal terhelt hét után. Sokszor éreztem az elmúlt napokban, hogy az emberek, a körülmények játékszere vagyok és minden megtörténhet, ami másnak jó, én pedig a terhét viselem. - Nem így van! Csak az történhet meg amit Isten megenged és a nehézségek, küzdelmek között Ő ott van és szeretetével körülvesz, felemel. Ha nem így élem meg, vagy nem így élem át akkor a Sátán játékszere lettem, a hazugságainak dőltem be. 

Őszintén és teljesen megbocsátok annak aki a nehézségeimet okozta és nem engedem meg, hogy leterhelje az életemet. - Az Úr kegyelméből végzem tovább a munkám szabadon, azzal a hittel, hogy Ő kipótolja a hiányokat, elvégezteti a feladatokat azzal akinek el kell végezni, s ezen nem nekem kell görcsölni, stresszelni. Ámen!

Hosszú és kemény tél után itt van a tavasz jele! :)

Kézimunkák, emlékek az elmúlt évből

Jócskán lenne mit könyvelni és dolgozgatni a munkáimon, de a legjobb szándékomat elővéve sem megy. :( - Technika is van a világon és az ördög azon keresztül is keresztbe tud tenni. Most éppen nem tudom elérni Budát a táveléréssel  - ott van valami gond: vagy az internettel, vagy áramszünet van. Pedig már hozzákezdtem nagy lelkesen. A könyvelendő bankkivonatokat éppen letöltöttem, amikor megszakadt a kapcsolat. Pedig ha azt még át tudtam volna küldeni magamnak e-mailben, akkor most tudnék dolgozni. Ugyanis nálunk most éppen működik az internet és webes felületen lehetne könyvelni. - No így jártam!

Szombat kora délután van, már az utolsó étel sül a sütőben ahhoz, hogy jövőhét szerdáig hármónknak legyen mit enni, magunkkal vinni. Kiskunmajsára ha megyek akkor is jó ha viszek ebédet, szerdán a Szilágyi Dezső térre is, Virágnak is kellene minden nap főtt étel, no és nem utolsó sorban itthon Géza is szeretne valamit enni. Szóval majd népkonyhai üzemmódba kapcsolok ilyenkor szombaton. Kicsit fárasztó, de az eredmény nagyszerű: utána napokig nincs vele gond. - Milyen jó is, hogy van hűtőszekrény, mikrohullámú sütő. Így az eltartás sem gond, a megmelegítés sem. - Főzés terén fejlődik a fantáziám is, most például az egyik étel olyan amit még sose csináltam, DE szerintem jó lesz és egy tepsiben kész a húsi is és a köret is. Felszeletelt krumplit raktam le jénaiba, rá tarja szeleteket, arra szeletelt póréhagymát és újra krumpli. A tetején pedig reszelt sajt tejföllel elkeverve. - Ez a sokszor csinált sajtos hús "bővített változata".  - Majd meglátjuk, hogy milyen lesz . . 

Főztem még egy nagy lábos töltött karalábét, jó nagy fazék marhahús levest és sütöttem e rizskochot. Ezeket lehet majd variálni. - S mire túljutunk rajta addigra éppen jól fog esni főzni valamit.

Amióta valamivel kevesebbet járok dolgozni ismét többet kézimunkázom. Mindig is nagyon szerettem, csak az időhiány még azt is befolyásolta, hogy egyáltalán érdemes e hozzákezdeni valamihez, vagy csak egy megkezdett darab áll valahol majd félretéve. A nagy lendületet az elmúlt évben a két dédunoka adta meg, mindkettőnek készítettem babavárós képet. Keresztszemes munkával készültek. Hangáé amikor készen lett akkor Judit nagyon ragaszkodott hozzá, hogy ugyanolyat csináljak Landonnak is, mert az olyan aranyos! - a két kép között végül is annyi lett a különbség, hogy az egyik csajos a másik fiús. 

Míg elkészültek a képek "megtaláltam" egy elkezdett képet, aminek a prospektus papírjára nézve Judit azt mondta, hogy neki tetszene! - Belelkesedve ennek a befejezésére is rávettem magam abban a reményben, hogy kész lesz mire megyünk és el tudom vinni Juditnak ajándékba. Készen lett.

Itt a három képről a fotó - ami bizony mint fotó jócskán ad kritikára okot, de mégiscsak emlék.

Mire mindezzel készen lettem és közben még csináltam 3 kisebb horgolt terítőt is Juditnak, Hannának és Mariannak bizony éppen időben voltunk az induláshoz a tengeren túlra. - Ott is kell valamit csinálni - gondoltam, vittem kötést magammal és megtaláltam egy régen elkezdett keresztszemes terítőt is, ami úgy nagyjából félig volt kész, székelyudvarhelyi népi motívummal. Ezt is vittem magammal és kint jócskán volt időm, tehát haladgattam is vele. Annyi volt a gond vele, hogy nem kongré anyagra kezdtem el varrni, hanem egészen sűrű szövésű panamára, s a szemem mostanra sajnos már sokkal kevésbé jó az ilyen aprólékos munkához. Juditéknál is sokat dolgoztam rajta, karácsonykor Mátraházán voltunk 6 napot, ott is volt rá idő, így mire leszedtük az adventi, karácsonyi díszeket, terítőt addigra ezt éppen fel lehetett tenni az előszobában. Énnekem nagyon tetszik, Orsi azt mondta rá, hogy retro! - Sebaj.

Ha már kézimunka akkor a teljesség kedvéért most pedig nászajándékba horgolok 2 db függönyt. Tomi menyasszonya nagyon kedveli a régimódi dolgokat, (nekem is tetszik!) - remélem örömet fogok vele szerezni. Az ablakméret meg van ahova majd kerülni fog (ha tetszik), így lehet buzgón horgolni. Az egyik már készen van, s elkezdtem a másodikat is. A kezem sokszor fáj a kézimunkázástól, ezért jó időben elkezdeni és csinálni, hogy lehetőleg biztosan készen legyen.

Egy-két mondat még a mai Igéről

"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féld az Urat, és kerüld a rosszat! Példabeszédek 3,5-7

Milyen sokszor fontolgatom az előttem álló lépéseket a saját gondolataim, belátásom szerint, s mikor már az egyik zsákutcából sikerült átjutni a másik zsákutcába akkor kezd a szívem ráhajolni, hogy az Istenre hagyatkozó teljes bizalom a megoldás! Ő egyengeti az ösvényemet. A zsákutcákat vedd el tőlem Uram! Formáld szívemet arra, hogy a gondolataim ne a magam esze után menjenek, hanem a Te vezetésed által. Ámen.

Nehéz napok, amit Isten széppé tesz

Két héttel ezelőtt már azt hittem, hogy túl vagyok a (Menedéknél) munka dandárján és visszatérhetek a heti egyszeri bejárásra, valamint arra a tényleges feladatra, amit még elvállaltam: szupervizió, tanácsadás. Alig nyugodtam meg ezen, és sóhajtottam föl: túléltem! - Bizony nehezen éltem túl! Szinte azonnal megjött az értesítés az Államkincstár részéről a szokásos ellenőrzés időpontjáról. - Ez is azok közzé a témák közzé tartozik ami nem egy emberes munka és utoljára 2015-ben volt ellenőrzés, amikor még aktívan dolgoztam, tehát az utódom még segítséget kér. Nem egyszerű feladat ezen az ellenőrzésen toppon lenni, és mindent úgy dokumentálni, megmutatni, hogy elfogadott legyen a költségvetési támogatásról szóló elszámolás. Így tegnap - egy nagyon fárasztó és sok munkával járó hétfő után - bementem ebéd után a Menedék irodába és elkezdtük összekészíteni az anyagot az ellenőrzéshez, megcsináltuk a kért kimutatásokat. Jól haladtunk, csütörtökön nem is kell bemenjek, elég lesz a péntek - amikor úgyis beszoktam járni - a teljes összekészüléshez. A lényeg még a nap történetében, hogy a Menedék irodából sétáltam fel bibliaórára az imaházba. Nem voltam éppen a legfittebb formámban! Nem is sikerült igazán ott lenni :( , csak fizikailag.

Ma viszont délután elővettem újra egy részét annak amiről szó volt tegnap, és nagyon jó volt belemélyedni. Jövőhét keddig ad is minden napra újabb és újabb végig gondolásra érdemes témát a tegnapi anyag.

Az Úr részese az életemnek:

„Uram te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök, vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Hova meneküljek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne. Jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.” Zsolt 139,1-18

Milyen hatalmas dolog ez! Nem érdem szerint, hanem kegyelemből, a Mennyei Atyám végtelen szeretetéből fakad ez. Biztonságot ad, bátorít, fegyver a Sátán hazugságai ellen.

Arról még nem írtam, hogy Virág szegény megszenvedi a mostani időt. Lassan 2 hete, hogy inszallag szakadás lett a jobb bokájában. 1 hét fekvő gipsz után most járógipsze van, amivel bejár az Egyetemre, de nagyon kínlódik. Nehezen teszi meg az utat, nem tud rendesen gyakorolni se orgonát, se zongorát, folyton fáradt és szerintem stresszel azon is, hogy be tudja e hozni amivel így most lemarad. -- Próbáljuk segíteni, de kevés dologban tudunk igazán könnyíteni a helyzetén. Imádság és bátorítás a feladatunk.

Ma küldte át Orsi a februári születésnapos képeket: Tündi 33 éves lett, Lidi 23 és Johanna 9. Nagyon kellemes családi együttlét volt. Mind a három lány élete egy-egy bizonysága Isten gondviselő kegyelmének! SDG

Emlékek a lányokról! :)

"Folyamodjatok az Úrhoz, az Ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!" Kr 16,11

Még nem végeztem az elmúlt időszak történeteire való emlékezéssel, folytatom is majd még egy pár mondattal, képpel egy következő alkalommal.
 - Most inkább arról írnék, hogy keddenként járok egy Biblia tanulmányozó csoportba, ahol tematikusan több szempont alapján keressük a Biblia igazságait, útmutatását életünk mindennapjaira, és Istennel, emberekkel való kapcsolatunkban a bibliai látás teljesebb megismerését.
Ilyen témák voltak eddig: Honnan jöttem, Ki vagyok most? A világ szerinti igazság, a napi döntéseink, az erődítmények lerombolása, az elménkért vívott csata. Az érzelmek helyes kezelése, a szívből jövő megbocsátás.
A szívből jövő megbocsátás témájánál tartunk most és eddig már három kedden beszéltük át és lépkedtünk előre. - A hívő életünk egyik súlyponti kérdése ez, nemcsoda, hogy több időt kell rá adni, hogy lépésről, lépésre átbeszéljük a mit? miért? hogyan? kérdéseit.
Ebben a témában már sok mindenre megtanított korábban az Úr. Ami számomra évekkel ezelőtt nagy küzdelemmel járó hitben elfogadott lépés volt: nem akkor, és nem annak kell megbocsátani, aki valamikor is bocsánatot kér. A megbocsátásra, elengedésre nekem van elsősorban szükségem, hogy ne terheljen a sérelem, s ne okozzon gátat Istennel való kapcsolatomban. Ezt már többször, több esemény kapcsán megküzdöttem. Az volt a nehezebb, amikor keresztyén testvérem okozott rágalmazással súlyos sérelmet, bántást, s elvártam, hogy belássa, bocsánatot kérjen. Aztán hosszú vajúdás után minden elvárásomat elengedtem, letettem a fájdalmat teljesen az Úr elé, és szabad lettem a sérelmet okozó felé is. Olyan esetben kevésbé vártam el a bocsánat kérést amikor valaki a világ normáit, az emberi természet hajlamait veszi természetesnek és becsap, megkárosít. Itt éreztem azt, hogy ő sose fogja érzékelni azt, hogy kárt okozott nekem, s nem is fog bocsánatot kérni. Egy idő után mégis rájöttem (Isten Szentlelke rávezetett), hogy semmi a kár amit okozott ahhoz képest, ami rám nehezedik a lelkemben.
Most megfogalmazott igazság volt mindezzel kapcsolatban, hogy a megbocsátás más emberek felé irányul de valójában Isten és köztem történik meg. "Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban." (Ef 4,32) - Igen, Isten előbb bocsátott meg nekem Krisztusban, előbb szeretett, mint ahogy én Őt megismertem, elfogadtam.  
Témája volt még ezeknek a beszélgetéseknek, hogy azért bocsátunk meg, hogy megszűnjön a fájdalom, ne legyünk a múltunkhoz kötve és a Sátán ne férjen hozzá az életünkhöz, ne tudjon a múlt sebeivel kínozni.
A megbocsátás egy döntés, hogy együtt élünk mások bűnének következményeivel. Az egyetlen választási lehetőségünk az, hogy a keserűség fogságában vagy a megbocsátás szabadságában akarunk e ezt tenni. A megbocsátás által én magam gyógyulok! 
A megbocsátás által szabadon engedsz egy foglyot, majd rádöbbensz, hogy te magad voltál ez a fogoly!

Még mindig 2016

Az igazán lényeges és nagy esemény számba menő napokról egy kis emléket szeretnék itt eltenni, még akkor is ha ezek már kicsit idejét múltak és az elmúlt évhez tartoznak.

A nyári nyaralás után már nagyban ment a visszaszámláló: mikor indulunk Juditékhoz? hány nap van még amíg együtt lehetünk a ritkán látott gyerekeinkkel, unokáinkkal? A legnagyobb várakozás pedig mégiscsak most az volt, hogy a november első napjaira várt dédunokát üdvözölhessük, szeretgethessük - Dédunokás képek már az előző bejegyzésben megtalálhatók.

Sorra dőlnek meg az utóbbi időben a megállapításaim. Ahogy Sevidre azt mondtam két évvel ezelőtt, hogy ez az alkalom volt az utolsó, nekem ez már túl nagy feladat. Mégis elmentünk 2016 nyarán újra. Ugyanígy és ugyanezt mondtam a Clevelandbe való utazásra is 2014-ben! - Van valami igazság abban, hogy "ne mond azt, hogy soha többet"! Az élet felülírja időnként az elhatározásainkat.

Nagy készülődés és nagy várakozás, valamint bizony igen fárasztó út után megérkeztünk Juditékhoz. Eredetileg két hétre terveztük az ottlétet. De a Lufthansa légitársaság ismét "megajándékozott" bennünket 1 plusz nappal. - Sztrájkoltak! Orsi hála Istennek éber volt és még azelőtt elkezdte intézni a jegyek átfoglalását másik légitársaság járatára mielőtt elindultunk volna, így megúsztuk a 48 órás kényszer tartózkodást a Frankfurti reptéren. Hatalmas gondviselés volt ez a számunkra, amit az Úr Orsin keresztül adott. A normál idejű hazautazás után is majd egy hétbe tellett mire magamhoz tértem, hát ha még tartós ott tartózkodásra marasztaltak volna a frankfurti repülőtéren!

Nagy séták, kirándulás sokadszor amishok földjére, és egy nagyon szép múzeum látogatás a clevelandi zsidó hitközség múzeumába tarkították a családi együttlét napjait. A múzeum látogatás azért volt különösen nagy élmény és sok tanulsággal járó, mert az ott látott gyönyörű darabok mind - mind Európából származtak, sok darab magyar zsinagógákból. 

Kint töltöttük Géza 75. születésnapját. - Itthon "ismételtünk".

Csak ki kell nézni a kertbe ami tulajdonképpen már a kiserdő kezdete és jönnek naponta az őzek, mókusok, mintha egy erdei kiránduláson lennénk.

Annak ellenére, hogy már november volt nagyon sokszor volt szép idő és még sok, sok színes lombot láttunk, gyönyörű volt a természet.

Pár gyönyörű darabról kép a zsidó múzeumból:

Ez a kedvencem! Pászka tál, aminek a tetején hihetetlen finom kézműves munkával van ábrázolva az egyiptomi fogság jellegzetes eseményei. 

A  hazautazás egynapos csúszása miatt én nem tudtam részt venni egy jelentős eseményen, ami pedig nagyon közelről érintett. Bokros Laci lelkipásztor avatása november 25.-én volt. 

Egy családi képet teszek el ide erről a napról emlékbe:

Hála, és újra hála amit leírhatok Isten végtelen szeretetéért, kegyelméért amit nemcsak az életemben tapasztalhattam és tapasztalhatok meg, hanem gyermekeim, unokáim életében.

Olyan jó volt elmondani akkor amikor a negyedik gyermekem is megtért, hogy "én és és az én házam népe az Urat szolgáljuk". Isten milyen hatalmas: gyermekeim családjai is elmondhatják. Nincs ennél nagyobb öröm itt a földi életben.

Hosszú idő után újra itt

Rohantak a napok és néha csak csodálkoztam és kapkodtam a fejem az események várakozásában, beteljesülésében és az újabb várakozásban.

A családi események közül a két leglényegesebbel kezdem: 2016. május 5.-én megszületett Laci fiam unokája és dédmama lettem saját gyerekeim leszármazottaival először. Fantasztikus érzés volt a baba várás, erről már az előző bejegyzésben is tettem említést. Fantasztikus érzés az idő múlását is megérni, tulajdonképpen nem a dédmamaság döbbentet rá igazán, hanem az a tény, hogy a fiam nagyapa lett!

Folytatom a második nagy csodával ami időrendben ha az év eseményeit akarom sorolni nem éppen ez után következett, de a jelentősége miatt ide tartozik. Judit lányom is nagymama lett, és én másodjára dédmama! 

A nyár sok örömmel és rácsodálkozással telt el. Rácsodálkozás újra arra, hogy egy kis jövevény a családba mennyi örömöt hoz a családba, és mekkora áldást mutat meg Isten abban, hogy nemzedékről nemzedékre az Ó nevét dicsérhetjük, áldhatjuk. Hihetünk abban, hogy Isten örökkévaló tervében Hanga élete is be van foglalva a megváltás kegyelmébe.

A nyári szünet nagy projektje volt Lidi unokámmal és férjével, valamint Virággal, Blankával tervezett közös nyaralás Sevidbe. Ugyan én már két évvel ezelőtt "beláttam", hogy ez nekem már túl nagy feladat, ugyanakkor mégis arra éreztem késztetést, hogy egy közös nyaralással megajándékozzam őket. Lidi diplomázott: szülésznő lett, a férje is megkapta teológus diplomáját, Virág nagyon jó eredménnyel vette minden nehézségét a Zeneakadémia első évfolyamának. Hat éves osztatlan képzésben Egyházzene - orgona, ének-zenetanári diplomát szeretne szerezni. Nagy fába vágta a fejszéjét annak a tudatában, hogy Isten készített itt helyet számára. A tanév sok munkájának az eredményét ünnepeltük és pihentük ki Sevidben. Lídia a férjhez menéssel már külön költözött a családtól, a nyaralásban most így a testvérek is együtt lehettek legalább részlegesen. Minden mozzanata szép és áldott volt.

Itt abbahagyom, mai nap nagy eseménye volt számomra, hogy ismét elővettem a blogot, egy kicsit felújítottam és elkezdtem az elmúlt év lényegesebb eseményeinek a megörökítését. Ami itt koránt sem ért végett! :) - Folytatom!