- Most inkább arról írnék, hogy keddenként járok egy Biblia tanulmányozó csoportba, ahol tematikusan több szempont alapján keressük a Biblia igazságait, útmutatását életünk mindennapjaira, és Istennel, emberekkel való kapcsolatunkban a bibliai látás teljesebb megismerését.
Ilyen témák voltak eddig: Honnan jöttem, Ki vagyok most? A világ szerinti igazság, a napi döntéseink, az erődítmények lerombolása, az elménkért vívott csata. Az érzelmek helyes kezelése, a szívből jövő megbocsátás.
A szívből jövő megbocsátás témájánál tartunk most és eddig már három kedden beszéltük át és lépkedtünk előre. - A hívő életünk egyik súlyponti kérdése ez, nemcsoda, hogy több időt kell rá adni, hogy lépésről, lépésre átbeszéljük a mit? miért? hogyan? kérdéseit.
Ebben a témában már sok mindenre megtanított korábban az Úr. Ami számomra évekkel ezelőtt nagy küzdelemmel járó hitben elfogadott lépés volt: nem akkor, és nem annak kell megbocsátani, aki valamikor is bocsánatot kér. A megbocsátásra, elengedésre nekem van elsősorban szükségem, hogy ne terheljen a sérelem, s ne okozzon gátat Istennel való kapcsolatomban. Ezt már többször, több esemény kapcsán megküzdöttem. Az volt a nehezebb, amikor keresztyén testvérem okozott rágalmazással súlyos sérelmet, bántást, s elvártam, hogy belássa, bocsánatot kérjen. Aztán hosszú vajúdás után minden elvárásomat elengedtem, letettem a fájdalmat teljesen az Úr elé, és szabad lettem a sérelmet okozó felé is. Olyan esetben kevésbé vártam el a bocsánat kérést amikor valaki a világ normáit, az emberi természet hajlamait veszi természetesnek és becsap, megkárosít. Itt éreztem azt, hogy ő sose fogja érzékelni azt, hogy kárt okozott nekem, s nem is fog bocsánatot kérni. Egy idő után mégis rájöttem (Isten Szentlelke rávezetett), hogy semmi a kár amit okozott ahhoz képest, ami rám nehezedik a lelkemben.
Most megfogalmazott igazság volt mindezzel kapcsolatban, hogy a megbocsátás más emberek felé irányul de valójában Isten és köztem történik meg. "Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban." (Ef 4,32) - Igen, Isten előbb bocsátott meg nekem Krisztusban, előbb szeretett, mint ahogy én Őt megismertem, elfogadtam.
Témája volt még ezeknek a beszélgetéseknek, hogy azért bocsátunk meg, hogy megszűnjön a fájdalom, ne legyünk a múltunkhoz kötve és a Sátán ne férjen hozzá az életünkhöz, ne tudjon a múlt sebeivel kínozni.
A megbocsátás egy döntés, hogy együtt élünk mások bűnének következményeivel. Az egyetlen választási lehetőségünk az, hogy a keserűség fogságában vagy a megbocsátás szabadságában akarunk e ezt tenni. A megbocsátás által én magam gyógyulok!
A megbocsátás által szabadon engedsz egy foglyot, majd rádöbbensz, hogy te magad voltál ez a fogoly!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése