Az igazán lényeges és nagy esemény számba menő napokról egy kis emléket szeretnék itt eltenni, még akkor is ha ezek már kicsit idejét múltak és az elmúlt évhez tartoznak.
A nyári nyaralás után már nagyban ment a visszaszámláló: mikor indulunk Juditékhoz? hány nap van még amíg együtt lehetünk a ritkán látott gyerekeinkkel, unokáinkkal? A legnagyobb várakozás pedig mégiscsak most az volt, hogy a november első napjaira várt dédunokát üdvözölhessük, szeretgethessük - Dédunokás képek már az előző bejegyzésben megtalálhatók.
Sorra dőlnek meg az utóbbi időben a megállapításaim. Ahogy Sevidre azt mondtam két évvel ezelőtt, hogy ez az alkalom volt az utolsó, nekem ez már túl nagy feladat. Mégis elmentünk 2016 nyarán újra. Ugyanígy és ugyanezt mondtam a Clevelandbe való utazásra is 2014-ben! - Van valami igazság abban, hogy "ne mond azt, hogy soha többet"! Az élet felülírja időnként az elhatározásainkat.
Nagy készülődés és nagy várakozás, valamint bizony igen fárasztó út után megérkeztünk Juditékhoz. Eredetileg két hétre terveztük az ottlétet. De a Lufthansa légitársaság ismét "megajándékozott" bennünket 1 plusz nappal. - Sztrájkoltak! Orsi hála Istennek éber volt és még azelőtt elkezdte intézni a jegyek átfoglalását másik légitársaság járatára mielőtt elindultunk volna, így megúsztuk a 48 órás kényszer tartózkodást a Frankfurti reptéren. Hatalmas gondviselés volt ez a számunkra, amit az Úr Orsin keresztül adott. A normál idejű hazautazás után is majd egy hétbe tellett mire magamhoz tértem, hát ha még tartós ott tartózkodásra marasztaltak volna a frankfurti repülőtéren!
Nagy séták, kirándulás sokadszor amishok földjére, és egy nagyon szép múzeum látogatás a clevelandi zsidó hitközség múzeumába tarkították a családi együttlét napjait. A múzeum látogatás azért volt különösen nagy élmény és sok tanulsággal járó, mert az ott látott gyönyörű darabok mind - mind Európából származtak, sok darab magyar zsinagógákból.
Kint töltöttük Géza 75. születésnapját. - Itthon "ismételtünk".
Csak ki kell nézni a kertbe ami tulajdonképpen már a kiserdő kezdete és jönnek naponta az őzek, mókusok, mintha egy erdei kiránduláson lennénk.
Pár gyönyörű darabról kép a zsidó múzeumból:
Ez a kedvencem! Pászka tál, aminek a tetején hihetetlen finom kézműves munkával van ábrázolva az egyiptomi fogság jellegzetes eseményei.
A hazautazás egynapos csúszása miatt én nem tudtam részt venni egy jelentős eseményen, ami pedig nagyon közelről érintett. Bokros Laci lelkipásztor avatása november 25.-én volt.
Egy családi képet teszek el ide erről a napról emlékbe:
Hála, és újra hála amit leírhatok Isten végtelen szeretetéért, kegyelméért amit nemcsak az életemben tapasztalhattam és tapasztalhatok meg, hanem gyermekeim, unokáim életében.
Olyan jó volt elmondani akkor amikor a negyedik gyermekem is megtért, hogy "én és és az én házam népe az Urat szolgáljuk". Isten milyen hatalmas: gyermekeim családjai is elmondhatják. Nincs ennél nagyobb öröm itt a földi életben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése