Két héttel ezelőtt már azt hittem, hogy túl vagyok a (Menedéknél) munka dandárján és visszatérhetek a heti egyszeri bejárásra, valamint arra a tényleges feladatra, amit még elvállaltam: szupervizió, tanácsadás. Alig nyugodtam meg ezen, és sóhajtottam föl: túléltem! - Bizony nehezen éltem túl! Szinte azonnal megjött az értesítés az Államkincstár részéről a szokásos ellenőrzés időpontjáról. - Ez is azok közzé a témák közzé tartozik ami nem egy emberes munka és utoljára 2015-ben volt ellenőrzés, amikor még aktívan dolgoztam, tehát az utódom még segítséget kér. Nem egyszerű feladat ezen az ellenőrzésen toppon lenni, és mindent úgy dokumentálni, megmutatni, hogy elfogadott legyen a költségvetési támogatásról szóló elszámolás. Így tegnap - egy nagyon fárasztó és sok munkával járó hétfő után - bementem ebéd után a Menedék irodába és elkezdtük összekészíteni az anyagot az ellenőrzéshez, megcsináltuk a kért kimutatásokat. Jól haladtunk, csütörtökön nem is kell bemenjek, elég lesz a péntek - amikor úgyis beszoktam járni - a teljes összekészüléshez. A lényeg még a nap történetében, hogy a Menedék irodából sétáltam fel bibliaórára az imaházba. Nem voltam éppen a legfittebb formámban! Nem is sikerült igazán ott lenni :( , csak fizikailag.
Ma viszont délután elővettem újra egy részét annak amiről szó volt tegnap, és nagyon jó volt belemélyedni. Jövőhét keddig ad is minden napra újabb és újabb végig gondolásra érdemes témát a tegnapi anyag.
Az Úr részese az életemnek:
„Uram te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök,
vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod
járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó,
te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam
tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Hova
meneküljek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott
vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. Ha a hajnal
szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne. Jobbod
megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz
körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka
világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. Te
alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert
félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja
ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha
föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben
minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt
meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid Istenem, mily hatalmas azoknak száma!
Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.” Zsolt
139,1-18
Milyen hatalmas dolog ez! Nem érdem szerint, hanem kegyelemből, a Mennyei Atyám végtelen szeretetéből fakad ez. Biztonságot ad, bátorít, fegyver a Sátán hazugságai ellen.
Arról még nem írtam, hogy Virág szegény megszenvedi a mostani időt. Lassan 2 hete, hogy inszallag szakadás lett a jobb bokájában. 1 hét fekvő gipsz után most járógipsze van, amivel bejár az Egyetemre, de nagyon kínlódik. Nehezen teszi meg az utat, nem tud rendesen gyakorolni se orgonát, se zongorát, folyton fáradt és szerintem stresszel azon is, hogy be tudja e hozni amivel így most lemarad. -- Próbáljuk segíteni, de kevés dologban tudunk igazán könnyíteni a helyzetén. Imádság és bátorítás a feladatunk.
Ma küldte át Orsi a februári születésnapos képeket: Tündi 33 éves lett, Lidi 23 és Johanna 9. Nagyon kellemes családi együttlét volt. Mind a három lány élete egy-egy bizonysága Isten gondviselő kegyelmének! SDG
Emlékek a lányokról! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése